Titok, ami nem titok

A titok egy vágy, egy örök kihívás, egy megszerzendő zsákmány. Szeretjük a titkokat, szeretünk olyan titkokat birtokolni, amilyeneket más nem. Szeretünk belátni a kulisszák mögé. Szeretünk titkolózni. Legtöbbször boldogságot okoz nekünk, ha őrzünk egy titkot, ha ránk bíznak egy titkot, hát még ha megtudunk egy addig számunkra szigorúan elzárt titkot. Az élet titka, az élet értelmének titka után pedig mindennél jobban epekedünk. Újra meg újra.

Sokszor megtapasztaltuk talán azt is, hogy aki képes egyfajta titokmegfejtőként, leleplezőként színre lépni, az pillanatok alatt kerülhet reflektorfénybe. Ezt látjuk, ebben élünk; bár ha jobban belegondolunk, ez tulajdonképpen mindig is így volt. Jelenünkben erről szólnak a piacvezető kereskedelmi tévécsatornák bulvárműsorai, a piacvezető bulvárlapok írásai, sztárpletykái, de a legolvasottabbb internetes portálok is. Kitalált vagy éppen valós titkokat lepleznek le a politika, a művészvilág, a popzene, a szórakoztatóipar hírességeiről. Sőt a közösségi oldalak megjelenésével ez kicsiben is igazzá vált. Kisebb téttel, de ugyanolyan döbbenettel.

A titok mint elrejtettnek hitt kincs izgatja a fantáziánkat, szeretnénk, ha bebiztosíthatnánk létezésünket azzal, hogy az élet értelmének titkát magunkénak tudhatjuk.

A márki igeszakaszban a kérdések kérdése kerül elénk: ki és hogyan juthat be Isten országába? Mik a kritériumok? Ki marad ki, és ki kerülhet be? Hogyan lehetne garantálni ott egy jó kis helyet? Mi az a titok, amelyet ha birtokol az ember, akkor hátradőlhet, és azt mondhatja: rendben van, én értem, én tudom, és az én helyem stabil, nincs okom az aggódásra, nincs okom kételkedni?

Mi az örök élet titka? Mi a mennyei polgárság titka? Mi a titok? – tette fel tulajdonképpen a kérdést Jézusnak a tanítványi kör oly sokszor, a gazdag ifjútól Nikodémusig. „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Mint egy kisgyermek. Ez megijeszthet minket: fog ez nekem menni? Mint egy kisgyermek. Ez megnyugtathat minket: ha ez ennyi, akkor nagyon könnyen teljesíthető!

Mint egy kisgyermek. Értjük, mit is jelent ez? Mert ez nem egy szentimentális mondat. Jézus képe biztosan nem a kisgyermekek sokszor túlságosan idealizált mivoltával és ártatlannak tűnő naivitásával kapcsolatos. Még csak nem is azzal van összefüggésben, hogy Jézus itt arra tanítaná övéit, hogy mivel a gyermekek nem értik és nem is tudják betartani a törvényeket, így a tanítványoknak sem kell. Jézus nem protestál a törvénnyel szemben, hiszen jól tudjuk: ő azt betölteni, nem eltörölni jött.

A kérdés újra csak az: mi a titok? Mi az Isten országának belépési kódja? Mi az Isten országának jelszava, PIN-kódja?

Jelenits tanár úr azt mondta egyszer, hogy a jó vers az, ami egyszerre eltakar, de fel is fed valamit. Azt hiszem, a titkok titka, az a bizonyos mennyei kincs ilyen lehet. Leleplezés és rejtőzködés egyszerre. Sok mindent ismerünk belőle, de sok mindent nem. A lehető legmagabiztosabbak lehetünk vele kapcsolatban, és a lehető legkiszolgáltatottabbak az univerzumban. Éppen mint egy kisgyermek. Aki mer végtelenül kiszolgáltatott lenni és végtelenül függni a felnőttektől, ugyanakkor végtelenül szabaddá válni, ha játékról van szó, és végtelenül őszintén megszólalni, ha kérdezni kell.

A jézusi paradigma ezt a paradoxont tárja elénk. Isten országának kapuja mindenki számára nyitva áll, aki mer teljesen őszinte lenni, szabad lenni, és ugyanakkor mer tőle, csakis az Istentől függni, és mer kiszolgáltatott lenni a legvégsőkig. Nem véletlen a meghökkentő és felkavaró jézusi kép a gyermekekről: „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Nincs kiskapu. Nincs harmadik út. Nincs alternatíva. Valaki vagy úgy, mint egy kisgyermek, vagy „nem megy be abba”.

Luther, aki nagy titkok tudója és megfejtője volt, ezt a paradoxont zseniálisan mutatta be az egyszerre rejtőzködő és egyszerre magát kinyilatkoztató Isten gondolatában, aki Krisztusban lett igenné és ámenné. Isten benne és általa tette nyilvánvalóvá a titkot, de a titok leleplezését is.

Fantasztikus evangélium ez. Ne rejtsük véka alá! Mert Isten országának ez a paradox titka, jézusi megfejtése elmondható. Sőt el kell mondani. Elmondható, mert mindenkinek szól. Megtartható és elmondható egyszerre. Személyessé válhat, de kizárólagossá nem. Megosztható, de nem sajátítható ki. A titok, ami kézezer éve nem is titok többé.

* * *

Az írás eredetieg az Evangélikus Élet magazin 2021. június 13–20-i, 86. évfolyam 23–24. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.