Az adventi koszorú
A karácsonyra való felkészülés időszakának, az adventnek világszerte ismert és használt jelképe az adventi koszorú. A keresztények ennek segítségével „számolják”, mennyi idő van még Jézus Krisztus születésének ünnepéig.
Az adventi koszorú „ötletgazdája”
Az első adventi koszorút Johann Heinrich von Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész és szociális munkás, a Németországi Protestáns Egyház belmissziójának megalapítója készítette. Wichern Göttingenben és Berlinben tanult teológiát, majd hazatért Hamburgba, ahol munkásgyerekek között hitoktatóként szolgált gyermekkora városnegyedében.
Wichernt mélyen érintették őt azok a rossz szociális és higiéniai körülmények, amelyekben az ott lakó gyermekek éltek. A bűnözés különböző válfajai és a prostitúció mindennapos jelenség volt körükben. Wichern 1833-ban megalapította a Rauhes Haus, „Vadócház” elnevezésű intézményt, ahol a hamburgi nyomornegyedekből származó árva és elhanyagolt gyerekeket gondozták. Fő nevelési elve a bizalom, a megbocsátás és a közösség hármasán alapult. Lelkészként rendszeresen tartott istentiszteletet a gyerekek számára. Az adventi időszakban pedig adventi korálokat és karácsonyi énekeket gyakoroltak az énekórákon.
Az első adventi koszorú
Hogy szemléltesse a gyerekeknek, hogy az egyre sötétebb és hidegebb karácsonyváró időszak egyben a fény felé vezető utat is jelenti, Wichern 1838-ban – az akkori adventi napoknak megfelelően – huszonhárom gyertyát helyezett el az orgona körül, és mindennap meggyújtott még egy újabbat. Egy évvel később, 1839-ben huszonnégy gyertyát erősített egy régi hintó nagy, örökzöld ágakkal feldíszített fakerekére, amelyből négy vastag, fehér a négy adventi vasárnapot jelképezte, húsz kicsi piros pedig a hétköznapokat. 1839-ben szerdára esett december 25-e, ezért az adventi időszak abban az évben huszonnégy napos volt. Ez volt az első adventi koszorú.
A német protestáns ifjúsági munkában egyre inkább elterjedt az adventi koszorú készítésének gyakorlata. Katolikus körökben azonban csak az első világháborút követően és leegyszerűsített formában kezdett bevett szokássá válni. 1925-ben egy kölni templomi koszorún például már csak az adventi vasárnapokat szimbolizáló négy gyertya állt.
Az adventi koszorú jelképei
A kör alakú adventi koszorúnak se kezdete, se vége, ami Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetét jelképezi. Az örökzöldekből készített vagy örökzöldekkel bevont adventi koszorú az örökké tartó reményt szimbolizálja. A sötétben világító gyertyák fénye a „világ világosságának” (Jn 8,12), Jézusnak az eljövetelére utal.
A római katolikus egyházban az adventi koszorún általában három lila és egy rózsaszín gyertya áll. A rózsaszínt advent harmadik vasárnapján, az öröm – latinul Gaudete – vasárnapján gyújtják meg. Ez utóbbi szimbolikusan azt jelzi, hogy a bűnbánati időszakban is van ok az örvendezésre, hiszen már közel az Úr eljövetele. Általános nézet, hogy a négy gyertya négy fogalmat is jelképez: a hit, a remény, az öröm és a szeretet gondolatát. A protestáns otthonok adventi koszorúin a gyertyák bármilyen színűek lehetnek, bár legtöbb esetben az advent liturgiai színét követve négy lila gyertya díszíti a koszorút.