Mindig megrendítő és csodálatos élmény olyan zenei formációt hallgatni, amelynek tagjai a világ legkülönfélébb pontjairól érkeztek, hogy egy szívvel, egy lélekkel énekeljenek. Ilyen soknemzetiségű ének- és zenekar szolgált az Egyházak Világtanácsa 11. nagygyűlésén augusztus 31. és szeptember 8. között a németországi Karlsruhéban. Az ökumené megélésének erről a különleges módjáról kérdeztük Christoph Georgiit, a Badeni Protestáns Tartományi Egyház könnyűzenei megbízottját, aki egyházában a jazz-, pop- és rockzenéhez kapcsolódó területért felelős zenész.
– Ötven énekes és zenész szólaltatta meg az énekeket a nagygyűlés liturgikus alkalmain. Véleménye szerint miért volt különleges ez a zenei projekt?
– Nem egyszerűen arról volt szó, hogy különböző kulturális kontextusból származó zenékkel találkoztunk. A nagygyűlésen hallott zenei világ karakteresebb volt az eddig általam ismertnél, mert más spektrumot, színt tapasztalhattunk meg. Olyan dallamokat is énekeltünk, amelyeket én magam talán nem választottam volna a német közönség számára, mert féltem volna, hogy nem értenék, vagy túlságosan idegen lenne. Különösen érdekesek számomra az arab hatások és mindaz, ami az ortodox egyházból származik. Ugyanígy azt is lenyűgöző volt megtapasztalni, milyen magától értetődően adják át egymásnak, a közösség tagjainak a zenét a természettel szorosabb közelségben élő emberek. Egészen más folyamat ez, mint amikor az ember zenét hallgat, és azt megpróbálja értelmezni, a zenei fogalmakra átültetni. Nagyon izgalmas a különbség, mert más-más módon zenélhetünk zenei stílustól és kulturális háttértől függően. Öröm volt látni a próbákon, mennyire különbözőképpen dolgozunk zeneileg, és aztán részese lehetünk annak, hogy a különbségek ellenére is zene születik.
– Lesz, lehet folytatása az együttműködésnek?
– Kár lenne nem továbbvinni az itt kialakult kapcsolatokat és fejlődést. Jó lenne találni valamilyen fórumot a zenei eszmecseréknek és a kölcsönös inspirációnak. Felmerült a gondolat, hogy szeretnénk elérni: legyen kétévente nemzetközi egyházi fesztivál Karlsruhéban, ahol a nagygyűléshez hasonlóan közösen tudnánk zenélni. Engem különösen az arab egyházzene inspirált, és véleményem szerint jó lenne jövőbeli projektekhez felhasználni a kapcsolatokat, hogy újra autentikus és közvetlen módon tudjunk zenélni.
