Május 28-án, pünkösd ünnepén 11 órától istentiszteletet közvetít a Duna Televízió a nagykanizsai evangélikus templomból. Igét hirdet Makoviczky Gyula lelkész. Alább a nagykanizsai evangélikus gyülekezet bemutatkozását olvashatják.
Kanizsa evangélikus egyháztörténeti jelentősége a reformáció koráig nyúlik vissza. A település a 16. század első felében a Nádasdyak birtoka volt, Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás nádor felesége pedig a reformáció pártfogója. A nádori család oltalma alatt szilárdult meg helyben a reformáció, és hű támogatókra talált a kanizsai várnagyokban és tiszttartókban.
Kanizsa első evangélikus lelkésze Szeremlyéni Mihály volt. A 16. század második feléből Hosius Jakab és Hohenberg Farkas lelkészek neve maradt fenn az utókornak. 1600-ban a török elfoglalta a várost. Az ellenreformáció utáni időszakból az 1800-as évek első feléig semmiféle feljegyzést nem találunk arról, hogy lett volna a városban evangélikus közösség.
A nagykanizsai evangélikus gyülekezet alapításának a fiókgyülekezetté alakulást tekintjük. Ekkor, 1845-ben határozták el a hívek, hogy telket vásárolnak, imaházat és iskolát építenek. 1857-től már állt az iskola és az imaterem is. Első tanítójuk az a Péterfy Sándor volt, akit országos tanügyi munkásságáért, a Tanítók Háza létrehozásáért „a tanítók atyjának” is neveznek.
Bár az evangélikus iskola 1884-ben megszűnt, a gyülekezet szépen gyarapodott, a századfordulóra már százhúsz családból állt. Amikor a városi tanács az evangélikusok templomépítési kérvényét tárgyalta, a városplébános megkérdezte: „Kik azok az evangélikusok?” Erre egy zsidó vallású tanácstag azt felelte: „Azok az evangélikusok, akik szeretik egymást.”
1890-ben készült el a templom – Koch János kaposvári építész tervei alapján, Morandini Román építész kivitelezésében – és a lelkészlakás. Ezután alakították ki a templombelsőt, az oltárt, a szószéket, karzatot, bútorzatot. Az oltárkép Major Jenő festőművész alkotása, Jézus megkeresztelését ábrázolja. A templomszentelésre 1891-ben került sor. 1899-ben a közösség önállósult, és anyagyülekezetté vált.
Hütter Lajos felépítette a templomot, Horváth Olivér pedig benépesítette. Lelkészsége alatt épült a gyülekezeti ház, amely pezsgő gyülekezeti életnek adott otthont. Fónyad Pál megőrizte a közösséget a nehéz időkben, Deme Dávid a rendszerváltás után felvirágoztatta – négy lelkész, százharmincöt év szolgálat, az Isten gazdag áldása a gyülekezeten.
Májusban ünnepeljük gyülekezeti társulásunk, a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség létrejöttének tizedik évfordulóját. Nagykanizsa, Szepetnek, Sand, Pat, Szőkedencs és Marcali gyülekezeteinek közösségét a szükség hozta létre, de az összetartozás tartja egyben. Így leszünk együtt most is Isten házában pünkösd ünnepén.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 május 14–21-i 88. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
