Diákdalok címmel jelent meg a Credo evangélikus folyóirat legfrissebb, a Szegedi Kis István-ösztöndíjat elnyert kutatók munkáit közreadó tematikus lapszáma. Alább Isó M. Emese főszerkesztő ajánlóját olvashatják.
A reformáció hazai megjelenésével szinte párhuzamos volt a protestáns felekezetek egyháztörténet-írása: a gyászévtized (1671–1681), az üldöztetések és a külföldi példák ösztönző hatására sorra születtek az egyháztörténeti áttekintések már a 17. század második felétől. A gályarab-irodalomnak köszönhetően ráadásul a kontinens is felfigyelt a magyarországi protestánsok helyzetére, de az emigrálni kényszerültek révén is be tudtak kapcsolódni a következő generációk a nemzetközi tudományos életbe: nemcsak könnyebben jutottak el hozzánk is a különböző irányzatok, iskolák munkái, hanem a magyarok is ismertté válhattak az európai színtéren. Ennek jelentősége pedig éppen abban áll, hogy így e munkák nemcsak szűken vett témájuknak akartak megfelelni és az egyház, a gyülekezet múltját feltárni, megörökíteni, de a hazát is szolgálták; céljuk a magyarságkép hiteles közvetítése volt, amelynek révén a hazai felekezetek identitásának erősödését is elérték.
Már e századokban is (levéltári) kutatások előzték meg a történészi művek létrejöttét, és az egyháztörténet-írás sarokkövei lettek a korai emlékiratok is, míg a levelezések annak serkentői és terjesztői. Olyanok keze alól kerültek ki ezek az alkotások, mint Pápai Páriz Ferenc, Debreceni Ember Pál, id. és ifj. Burius János, Czvittinger Dávid, Haner György Jeremiás, Rezik János, Matthaeides Sámuel, Bél Mátyás, Ribiny János, Klein János Sámuel, Felmer Márton, Bod Péter, Sinai Miklós, Kénosi Tőzsér János vagy Kéler Gottfried.
Kezdetben az ország múltjára vonatkozó minden adatot gyűjtötték, bármely tudományterület gazdagította is vele az ismereteket, hogy reprezentálják a magyar tudást. Az evangélikus egyház számára ez igen jelentős eszköz volt, a központi adatgyűjtésnek köszönhetően születtek meg vitathatatlan színvonalú és jelentőségű munkák.
Fontos tulajdonságuk volt e műveknek az ösztönzés: közös munkára késztették a tudomány embereit. Ez a kutatói attitűd példa ma is, ahogy az életutak is, amelyekből folyvást tanulhatunk: nemcsak egyháztörténeti munkák, iskolatörténeti írások, országleíró művek, vallásügyi vállalások, életrajzok születtek meg, hanem a magyarságkép hiteles közvetítése, a megmaradásért való küzdelem is a szerzők célja volt, miközben együttgondolkodásra hívták egymást.
Ez jutott az eszembe az idén öt éve létező Szegedi Kis István-ösztöndíj díjátadói kapcsán is: egy tucat fiatal kutató és a tudományos életben már jól ismert tudósok találkoznak, majd a formális események után – mostanra már megszokott módon – kötetlen, de szakmai beszélgetés indul. Újabb kutatási témákról, eredményekről és tervekről esik szó, miközben egymást segítik és inspirálják. Ez az az alkalom, amikor kiderül, mennyire párbeszédben állnak egymással e témák, izgalmas kapcsolatokra, a reformáció hatásának sokoldalúságára és múltunk gazdagságára rámutatva. Ezt a közösséget igyekeztünk folyóiratunkban megmutatni, teret engedve az egyházunkat is érintő legfrissebb kutatási eredményeknek.
A nagy elődök célkitűzéseinek örököseként – diákokként – a Szegedi Kis István-kutatói ösztöndíjat elnyert történészek sem vállalhatnak kevesebbet, mint hogy tudományos munkájukat a magyarságtudat megóvásának is szenteljék, ösztönözve a fiatal kutatókat arra, hogy folytassák a kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti szempontú kutatását, tegyenek fel újabb és újabb kérdéseket – írják meg a saját dalaikat, büszke megőrzőkké válva.
A Credo evangélikus folyóirat Diákdalok című, a Szegedi Kis István-ösztöndíjat elnyert kutatók munkáit közreadó tematikus lapszámának bemutatóját október 25-én tartották a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházának imatermében. Az alkalmon Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a folyóirat szerkesztőbizottságának tagja mondott köszöntőt, és Hoppál Péter államtitkár, a Szegedi Kis István-ösztöndíj kuratóriumának tagja tartott beszédet. A lapot Molnár Antal történész, az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat részeként működő Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója és igazgatója, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese méltatta. Az esemény házigazdája Isó M. Emese, a lap főszerkesztője volt.
A friss Credo-lapszám címével a műfaji és minőségi sokszínűségre is utalunk, hiszen diákdal lehet minden, ami egy-egy (kisebb és nagyobb) közösség számára kedves ének, amely a tartalmát, választott témáját és hangvételét tekintve lehet egyszerű, magasztos, sokatmondó, tréfás, gunyoros – s jó esetben éppen aktualizált, aktualizálható mondanivalóval bíró. Ekképpen az itt közreadott tanulmányok közt is találunk az egyénre, a családra, a gyülekezetre vagy épp egy városra fókuszáló, a kora újkor műveltségének epizódjait bemutató írásokat, melyek segítségével tág, új horizontok nyílnak meg előttünk: amelyek egyszerre nemzedéki és nemzeti kérdések is.
Fekete Károly református püspöknek és Hafenscher Károlynak, egyházunk zsinata lelkészi elnökének a bevezetője után Szabó András Péter segítségével a szepességi Klein lelkészcsalád naplójába tekinthetünk bele. Megismerhetjük, milyen szándékok mozgatták az embereket, illetve miként látták a korukat és benne saját szerepüket. Szász Lajos azt vizsgálja, mi állhat a hátterében annak, hogy az 1940-es évekre megváltozott a lelkészi kar társadalmi összetétele, és hogy ez mi-lyen összefüggésben áll a 19–20. század fordulójának református „közérzetével”.
Tevelÿ Arató György Fellner Jakab építőmester születésének háromszázadik évfordulójához kapcsolódva arról ír, hogy egyetlen nap (1740. október 20.) miképp lehet segítségünkre abban, hogy az új-jáépítésről, felekezeti megosztottságról, szimbólumokról és identitásról, egyszersmind a 18. századi Magyarországot borító homályról gondolkodjunk – együtt.
Posta Anna halottivers-gyűjteményeket mutat be, amelyek segítségével láthatjuk, hogy az 1670-es években a Magyarországot elhagyni kényszerült protestáns lelkészek, tanárok és diákok hogyan, milyen poétikai képeket használva siratták el az exilium ideje alatt elhunyt sorstársaikat, családtagjaikat és barátaikat, mártírságuk megfogalmazásával.
Oláh Róbert ugyancsak az irodalom sajátos területére vezeti az olvasót: a 17. századi magyar református teológiai iro-dalom három különböző területét mutatja be, amelyekben Kálvin-citátumok fordulnak elő. Különleges, enigmatikus emlékekkal foglalkozik tanulmányában Kusler Ágnes: a homoródbenei evangélikus erődtemplom képi programját rekonstruálja; ennek nehézségét az alkalmazott emblematika adja, de a dolgozatból az is kiderül, hogy egyedülálló alkotással van dolgunk.
Éliás János írásának középpontjában bár egyetlen község egyetlen évének egyetlen eseménye áll – az 1739. évi kisújszállási pestisjárvány –, mégis számos tanulsággal bír, hiszen a történteknek a társadalmi berendezkedésre kifejtett hatásáról is olvashatunk. Magyar Balázs Dávid a jog- és az egyháztörténet, valamint az etika metszéspontjában álló témával, Debrecen mezőváros 1547 és 1625 közötti erkölcsi életének feltárásával foglalkozik: bűnök, bűncselekmények és a közerkölcs kerül terítékre.
E sorok szerzője egy különös ikonográfiai téma különös felbukkanásairól szól írásában, érintve a késő középkori-reneszánsz humort és mentalitást, játékokat, egy imádságoskönyvet és néhány tornakönyvet, de még Luther is előkerül. Tömösközi Ferenc a munkájában a szlovákiai református egyháztörténet-írás egyik adósságát igyekszik törleszteni: az Érsekújvári Református Egyházközség történetéhez szolgál a nagyközönség számára kevéssé ismert adatokkal.
A tanulmányokat recenziók követik. Kiss-Kozslik Eszter a Keresztvíztől sírkeresztig – Családi eseményekre szóló meghívólevelek Kassa város levéltárában című köteteket, Juhász Gergely pedig Fabiny Tibor Eretnekek vagy mártírok? Hitvita és hermeneutika a korai angol reformáció idején című kötetét méltatja.
Szokásunkhoz híven a történészi munkák mellett szépirodalmi alkotások is helyet kaptak a lapban: ezúttal Szemethy Orsolya novellája, illetve Farkas Arnold Levente és Jahoda Sándor versei.
Kedves olvasóink, vigyék a Credo jó hírét, és támogassák a keresztény folyóirat-kiadást előfizetéssel!
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 6–13–i 87. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
