Közös évkezdésre gyűltek össze az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészei augusztus 22–25. között Balatonszárszón, az Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A hivatásgondozó céllal szervezett konferencián elhangzott előadások és beszélgetések a lelkészi elhívás megerősítését célozták, de az aktuális társadalmi helyzet egyházra gyakorolt hatásairól és az előttünk álló munkaévről is szó esett.
Fabiny Tamás püspök köszöntőjében a heti igére (JerSir 3,21–22) utalva azt a reménységét fejezte ki, hogy a konferencia az újragondolás lehetőségét adva a nehézségekben is elhozhatja az Isten szeretetéből fakadó fordulatot. Johann Gyula lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Diakóniai Képzési Központjának vezetője az összejövetel témájának felvezetésekor kiemelte, hogy az elhívás, a lelkészi szolgálatra kapott indíttatás felidézése rendkívül fontos elem a hivatásgondozásban. A konferencia plenáris nyitóalkalmát személyes beszélgetések követték, amelyek folyamán a résztvevők megoszthatták egymással szolgálatuk örömeit és nehézségeit, majd az egyházmegyékből érkezett egy-egy taggal zajló csoportbeszélgetésekben folytatódott a közös gondolkodás a lelkészi szolgálatra kapott elhívásról.
Németh Mihály maglódi lelkész 1Kor 2,2–5 alapján tartott áhítatában kiemelte, hogy az evangélikus lelkészi szolgálat alapja csak a kereszt teológiája lehet. A konferencia első napja egyházvezetői fórummal zárult, amelyen Fabiny Tamás püspök és Fábri György egyházkerületi felügyelő vezetésével az energiaválságról és a közelgő népszámlálásról folyt beszélgetés. Ahogyan elhangzott, a gyülekezetek az egyház országos irodájának segítségére is támaszkodhatnak, és a továbbiakban az egyház minden szintjén kiemelt kérdés lesz a fenntarthatóság felé elmozduló szemléletváltás. A felügyelő a közelgő népszámlálás kapcsán rámutatott, hogy az alkalom evangélikusságunk megélésére és megmutatására is lehetőséget kínál, lényege abban rejlik, hogy közelebb hívhatjuk vele az egyháztól távol élőket.
A konferencia második napja Barbara Lötsch 1Kor 2,12–13 alapján tartott áhítatával vette kezdetét. A budavári német ajkú gyülekezet lelkésze kiemelte, hogy van erő, amelyből élhetünk, ha üres kézzel kérjük Isten éltető Lelkét. Az áhítatot követően négy különböző szolgálati területen tevékenykedő lelkész rövid impulzusreflexiója vitte tovább a szolgálatról való közös gondolkodás irányvonalát. Sághy Balázs gyülekezeti lelkészként, Pethő Judit iskolalelkészként, Keczkó Pál a hatodéves teológusok mentoraként és Szilák-Túri Krisztina diakóniai lelkészként idézte fel elhívásának történetét.
A délelőtt további részében Járay Márton református lelkész, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi tanársegédje beszélt az egyházunkban folyó lelkészkutatás eredményeiről. Az előadást követő csoportbeszélgetésekben részt vevő lelkészek konkrét javaslatokat fogalmazhattak meg a szolgálatukat, jóllétüket, lelki egészségüket segítő lehetőségeket illetően. A csoportok egyöntetű véleménye volt, hogy a problémák közösségi megoldást kívánnak, amelyben az összefogás felelőssége is érezhető. A délután folyamán Krámer György országos irodaigazgató a lelkészutánpótlás kérdéséről tartott felvezető előadást, amelyet a lelkészi kar beszélgetése követett. Megfogalmazódott, hogy ebben a kérdésben az egész egyházat terheli a felelősség, és hogy rendkívül meghatározó a fiatalok által látott lelkészkép. Közös tapasztalat, hogy a mai fiatal generáció nehezebben köteleződik el. A lelkészutánpótlás kérdésében fontos azt is látnunk, hogy nem evidens, hogy valaki tizennyolc évesen kap elhívást a lelkészi szolgálatra. A konferencia második napja Nagy Szabolcs budahegyvidéki beosztott lelkész 1Kor 3,6–8 alapján tartott áhítatával zárult, amelyben elhangzott, hogy Jézus olyan társunk, aki így szól hozzánk: „Jó, hogy vagy”, mert ő részesülni akar életünk minden percében, a boldogabb és nehezebb időszakokban is, hogy rájöjjünk, élet fakad belőle.
A konferencia zárónapján istentiszteleti közösségben lehettünk együtt. Fabiny Tamás 1Kor 4,1–2 alapján tartott prédikációjában Pál apostol szavaira utalt: az, hogy Isten szolgái vagyunk, azt jelenti: olyan evezősök vagyunk, akik közösségben viszik előre az egyház hajóját. Isten titkainak sáfáraiként Krisztus titkárai, munkatársai lehetünk, Krisztus titkát, a hit titkát szólhatjuk, adhatjuk tovább az egyház közösségében – fogalmazott a püspök. A háromnapos évkezdő lelkészkonferencia úrvacsorai közösséggel zárult.
