Az Evangélikus Tanítóképző Intézet kényszerűségből, a trianoni döntés következtében kezdte meg működését Miskolcon, ahová eredeti székhelyéről, a határokon kívül került Eperjesről költöztették. Az 1920. évből már feljegyzések vannak arról, hogy a jogászképzés után a tanítóképzés is megindult a városban. Erre emlékeztek csendesnap keretében június 1-jén – a járványhelyzet miatt ez évre halasztva a századik évforduló megünneplését – a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnáziumban, amelynek főépületében egykor a tanítóképző működött.
A jeles alkalomból a miskolc-belvárosi evangélikus templomban istentiszteletet tartottak – dr. Fabiny Tamásnak, egyházunk elnök-püspökének és Pethő Judit iskolalelkésznek a szolgálatával – az oktatási intézmény diákjainak és pedagógusainak.
A csendesnap témájához kapcsolódó, tanulságos előadásokat is hallhattak a résztvevők. „Minden változik, de semmi nem vész el” – kezdte áttekintését dr. Csák Csilla, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. Részletesen bemutatta a Miskolci Evangélikus Jogakadémia történetét; az egykori akadémia emlékezetét hűségesen ápolja a helyi jogászképzés mai intézménye. Mint a dékán elmondta, még az eperjesi időben készült egy zászló a jogászképzés számára, erről a Miskolci Egyetem készített egy pontos másolatot, amelyet az istentisztelet kezdetekor a jelenlévők is láthattak.
Dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora méltatta az Eperjesi Evangélikus Kollégium tevékenységét, a magas színvonalú oktatást, majd a vagonvárosokról szólt. A trianoni döntés után a Felvidékről elmenekültek közül sokan kényszerültek arra, hogy hosszú évekig vasúti vagonokban éljenek – közöttük a tanítóképző tanárai is.
Pethő Judit iskolalelkész fotók segítségével idézte fel az egykori tanítóképző múltját. Az egybegyűltek egyebek mellett láthattak emléktáblákat, az intézmény 1941–1942-es tanévében végzett diákjainak tablóját, valamint az erről kinagyított képet, amelyen az iskola épületének – a mostani gimnázium főépületének – akkori homlokzata látható. A lelkésznő felhívta a diákok figyelmét arra is, hogy a mai intézmény a tanítóképző örökségét viszi tovább azzal, hogy pedagógiai szakgimnáziumként is működik.
Ez az ünnepnap lehetőséget kínál a visszaemlékezésre – mondta beszédében Vígh Roland, az intézmény igazgatója. „Azt a kort, amiben élünk, nem mi választjuk meg. Azonban a mi feladatunk, hogy olyan társadalmat építsünk benne, amire büszkék lehetünk. Ebben van az egyik legnagyobb feladata az iskolának is.”
