Mi közünk nekünk, evangélikusoknak a böjthöz? Sokan sokféleképpen feltették nekem mostanában ezt a kérdést. Abszurdnak tűnhet, de kétségtelen: sokak szemében él az a kép rólunk, hogy mi, evangélikusok pontosan mindent ugyanúgy csinálunk a böjti időszakban, a böjti életvitelünkben, mint az év többi napján.
Ez nem önostorozás, de egy létező reflexió emberekben, ha meghallják azt a kifejezést: evangélikus böjt. Fából vaskarika, mondotta volt valaki a minap, egy másik valaki pedig azzal a kritikával élt: igazából nekünk, protestánsoknak nincs is közünk a böjthöz, maximum a felszínt kapargatjuk, de a mélységeit félünk – akár csak – megközelíteni is.
A lukácsi igeszakaszban azt olvashatjuk, hogy Jézus ismét a zsinagógában tanít. Immáron nem a galileai Názáretben, hanem az onnan harmincöt kilométerre található, szintén galileai Kapernaumban. Szombaton tanít. Szavának ereje, hatalma, hatása van, utat tör magának, lélektől lélekig hat. Prőhle Károly is kiemeli kommentárjában Jézus szavának hatalmát, és a világ teremtésénél kimondott isteni szóval von párhuzamot: „Szavának erejét szemlélteti a tisztátalan lélektől megszállott ember meggyógyulása.” Nagyon izgalmas felfigyelni arra is, hogy a tisztátalan lélek többes számban beszél önmagáról. Kérdése nem ismeretlen sem Jézus saját korában, sem az egyháztörténet számos pontján. Ma sem az.
„Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?” Szinte halljuk Péter vagy Júdás árulását. Krisztus földi egyházának számos árulását. Saját árulásainkat. A kérdés provokatív, és mindenképpen válaszra vár az idei böjtünkben. A válaszadásban segíthet az igeszakasz folytatásában elhangzó „hitvallás” a tisztátalan lélektől: „Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”
Igen, egy ambivalens böjti credo ez. Amely után Jézus parancsára a tisztátalan lélek kimegy az emberből, és ezt olvassuk: „…semmi kárt nem tett benne.” A jelenlévők reakciója talán egy kicsit meglepő, hiszen megrémülnek a gyógyulás láttán, az isteni autoritást észlelvén, de leginkább attól ijednek meg, milyen hatalma, ereje, következménye van a názáreti ács fia szavának.
De a rémületből hír lesz, amely gyorsan terjed. Utat tör magának az evangélium: van gyógyulás. Hadd fogalmazzak így: böjt nagyon is kell! Nagyon is mai. Nagyon is kortárs és korszerű. És nagyon is szerves része az evangélikus, protestáns hagyománynak. Ennek felfedezése, megosztása elméletben, de gyakorlati útmutatásban is elsődleges feladatunk a járvánnyal és háborúval sújtott idei böjtben is.
Böjt nem lehet nosztalgia vagy önismétlés. Nem lehet vallásos frázisok vagy félreértelmezett bűntudatkeltés időszaka. Böjt lehetőség. Böjt a miénk. Böjthöz közünk van. A böjt ugyanis Isten rendjéhez tartozik, és mi ebbe a rendbe csatlakozunk be, és mondunk igent a böjtre.
Mert böjt nemcsak a nemet mondás művészetét jelenti (Jézus nemet mondásai: Mt 4,1–11), de azt is: igent mondok mindarra, ami az Isten akarata, terve, álma velem. És választ keresek a mindent eldöntő kérdésre, egyes szám első személyben: mi közöm hozzád, názáreti Jézus? És a válasz a mi életünkben is hitvallássá nemesedhet, személyes válasz születhet meg: „Tudom, ki vagy!” Micsoda erő lehet abban, ha ezt a mondatot az idei böjtben jó időben, jó helyen, jó hangsúllyal alázatos fohászként suttogjuk bele a márciusi áhítatos csendbe! Micsoda katarzis lehet abban, ha nemcsak a kérdés, de a válasz is megszületik az életünkben!
A krisztusi böjt nem öncélú, nem hatástalan, nem erőtlen, nem hangos. Jézus beszéde élő és ható. Ma is élő, és ma is ható. A lukácsi igeszakasz üzenete megerősíti Jézus igehirdetésének teremtő, vigasztaló erejét, a missziói parancs (Mt 28,16–20) ígéretét: neki, a názáreti Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Borbély Szilárd, a 2014-ben tragikus hirtelenséggel negyvenkilenc évesen elhunyt József Attila-díjas költő Rosarium a Szavakért című versében így fogalmaz:
A dolgok közt, ha Rád találok, Tudom, nem az Élet vár ott, Hanem, aki már messze jár
S a Szavak között nem talál Magának egy puszta helyet, Amelyben volna bent a Kezdet,
Legyőzve ott az Allegóriát, Kezdődne a Feltámadás,
S mint ismeretlen nyelvű Textust Recitálnám a Resurexust,
Így írná testem majd a Végbe Az Exitust, akkor az Égbe’ Nem tudná semmi Gondolat, Hogy Krisztusunknak hódolat!
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 27. – április 3–i, 87. évfolyam 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
