„Ahogyan a három bölcs a csillag fényét követve, úgy érkeztek meg az evangélikus szlovákok is a »Kánaán földjére«, azaz Békéscsabára. […] Az alföldi szlovákok legkedvesebb, legbecsesebb, legtöbbet használt énekes könyve a Tranoscius” – olvasható a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Zsilinszky termében megrendezett „Égi csillag tiszta fénye” – Evangélikusok énekeskönyve című tárlat ismertető szövegében. A pazar díszítésű, olykor több száz éves köteteket felvonultató, ugyanakkor modern látványelemekkel is dolgozó kiállításon Salamon Edina néprajzos muzeológus, az egyik kurátor vezetett minket körbe.
– A terembe lépve hirtelen nem is tudtuk eldönteni, hogy az üvegtárlókban csillogóan hívogató, rézlemez borítású énekeskönyvek felé induljunk, vagy a tér közepét elfoglaló, labirintusszerű, feliratos installációt akarjuk-e először felfedezni…
– Pont ez volt a célunk Martyin Emília kurátortársammal, amikor a kiállítást terveztük. A keresztény kultúra mindig is meghatározó szerepet játszott a csabaiak életében, az egyházi értékek pedig kiemelkedőek voltak a városban. Békéscsabán az evangélikusok több száz éves Tranoscius-énekeskönyve közismert, nagyon sok családnak a mai napig van saját példánya. Ezzel a kiállítással – amely egyébként a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg – magát a könyvet szerettük volna a középpontba állítani. Ehhez pedig a hagyományos módokon kívül a mai kor eszközeit is igyekeztünk felhasználni.
– Haladjunk mi is időrendben. Mit kell tudni ezekről a gyönyörűen díszített, vastag énekeskönyvekről?
– Az énekeskönyv a nevét megalkotójáról, az 1591-ben a lengyel sziléziai Těšínben született Juraj Tranowsky evangélikus lelkészről, énekszerzőről kapta. Tranowsky neve több formában is ismert, magyarul leginkább Tranoscius vagy Tranovszky Györgyként szokták emlegetni. Wittenbergben tanult, Csehországban lelkészkedett, iskolában tanított, de a protestáns vallása miatt menekülésre kényszerült, míg végül 1628-ban a történelmi Magyarország északi részén talált menedéket. Rövid életének utolsó éveiben – mindössze negyvenöt évet élt – Liptószentmiklóson volt lelkész. „A szláv Lutherként” is emlegetett prédikátor úgy látta, hogy az akkori, zilált állapotú egyházában az éneklés fellendítése sokat segíthet a rend helyreállításában, ezért egy egyházi énekeskönyv megalkotásába kezdett. 1636-ban a lőcsei Brenner nyomdában látott napvilágot a négyszáztizennégy éneket tartalmazó Cithara Sanctorum, azaz Szentek hárfája című énekeskönyv. Olyan népszerű lett, hogy az első megjelenése óta eddig több mint százhetven – egyes források szerint kétszáztíz feletti – kiadást élt meg. Folyamatosan bővült, és számos országban elterjedt. Több kiadása Békéscsabához köthető.
– Honnan válogatta a kötetbe az énekeket Tranowsky?
– Az énekeskönyv alapját huszita szellemű énekek, valamint Luther Márton és más 16. századi énekköltők művei képezték, amelyeket Credo-énekekkel és saját szerzeményű költeményeivel egészített ki.
– Békéscsaba a Tranosciusok „fellegvárának” is számít. Hogy kerültek Csabára az énekeskönyvek?
– A török hódoltság alatt a falu szinte teljesen elpusztult, de az 1710-es évektől kezdődően újratelepült. A Felvidékről ideérkezett szlovák ajkú lakosság a vallási kultúrájának részeként hozta magával a Tranoscius-énekeskönyvet. Úgy tartja a legenda, hogy amikor az első telepesek megérkeztek a főtérre, miután megitatták az állatokat, és egy kicsit maguk is megpihentek, elővették a Tranosciust, és közösen elénekeltek belőle egy éneket. Idővel a helyieket is megismertették ezzel az énekeskönyvvel, így aztán nagyon közkedveltté vált.
– Milyen alkalmakon használták?
– Szinte mindig. Az istentiszteleteken kívül az otthonaikban is központi helyen volt. A csabaiak mindig is szerettek énekelni, a keresztény ember pedig a vallásosságát nem csak a templom falai között éli meg, így az itteni szlovák evangélikusok a napot a Tranosciusból való énekléssel és imádsággal kezdték, illetve fejezték be. Használták a nagyobb mezőgazdasági munkák alkalmával is: például szántáskor vagy aratáskor addig nem láttak munkához, amíg a helyszínen el nem énekeltek legalább egy Tranoscius-éneket. De az év kiemelkedő ünnepei sem múlhattak el az alkalomnak megfelelő ének nélkül. Mindemellett a szlovák közösség első tanítói ebből tanították a kisgyerekeket olvasni. Napjainkban is használják még: vasárnaponként a csabai Kistemplomban tartott szlovák istentiszteleteken énekelnek belőle.
– Ha a kiállítás üvegtárlóiban elhelyezett példányokra pillantunk, két dolog ötlik rögtön a szemünkbe: a kötetek vastagsága és gazdag díszítettsége…
– Ahogy korábban említettem, az újabb és újabb kiadások során az énekeskönyvek tartalma változott, folyamatosan bővült. Az utolsó kiadásokban közel ezerkétszáz ének található. Így valóban vaskos, akár tizenöt centiméter gerincvastagságú kötetekről beszélünk. Úgy készültek, hogy a lapokat jó erősen felfűzték egy egyszerű zsinegbordára, aztán hogy a könyv tartós legyen, megragasztották csontenyvvel, bőrrel borították – belülről falemezekkel merevítve –, végül pedig mintával gazdagított rézlemezekkel díszítették. A csabaiak a legdíszesebbek a Tranosciusok közül, ugyanis nemcsak a sarkaikban kaptak rézlemezt, védve a külső borítót, hanem gyakran mindkét borítólapot bevonták. Ráadásul minden csabai igyekezett egyedi mintát ráveretni. Volt, aki a monogramját vagy a megszerzés dátumát is ráponcoltatta.
– Státuszszimbólumként tekintettek rá?
– Valószínűleg ez is benne volt. Illetve az, hogy nekik így tetszett. A könyv gerincét réz csuklópántok teszik védettebbé. Sokszor még ezt is díszítették. Sőt a múzeumunk közel százdarabos gyűjteményében több olyan Tranosciust őrzünk – ki is állítottunk közülük néhányat –, amelyeken még a könyvlapok metszését – élét – is kidíszítették pontozással. Egy külön vitrinben bemutatjuk a vándoriparosok, illetve a rézlemez díszítéseket készítő drótosok szerszámait is.
– A kiállítótér egyik oldalfalán fekete-fehér családi fotókon ünneplőruhába öltözött emberek néznek le ránk. Közülük többen Tranoscius-könyvet tartanak a kezükben. Egy-egy családnak hány énekeskönyv volt a birtokában?
– Csabán jellemző volt, hogy mindenkinek volt külön énekeskönyve annak ellenére, hogy drága dolognak számított. A lányok általában kelengyeajándékul kapták, amikor férjhez mentek, de előfordult, hogy már keresztelés vagy konfirmáció után megkapták. Mivel nagy kincsnek számított, öröklődött is a családban. Éppen ezért ma is fontos történeti forrásértékük van, mert a tulajdonosok a könyvben vezették a család fontos eseményeit, feljegyezték az évszámokat, például a gyermekszületésekét, az esküvőkét vagy épp az elhalálozásokét. Szlovákul és magyarul is találunk bennük bejegyzéseket.
– A kiállítótérben központi helyet foglal el egy mennyezetről lelógó molinóinstalláció. Erről mit kell tudni?
– A vitrinben kihelyezett Tranosciusok mellett a látvány szempontjából is szerettünk volna különlegeset teremteni. Ezért éneklapokat szimbolizáló molinókat készítettünk – szám szerint tizenötöt –, amelyek egy téglalap alakú teret foglalnak magukban. Mindegyik molinó kétoldalas. Belső felükön a kiválasztott énekek az eredeti, cseh–szlovák nyelven olvashatók, míg kívülről a Vietórisz József által lefordított és 1935-ben megjelent magyar változat látható.
– A molinók labirintusszerűen vannak elrendezve. A labirintus közepén egy monitor áll, amelyen néhány perces kisfilmeket lehet megnézni. Miről szólnak?
– Nemcsak a kiállításhoz adunk egy rövid vezetőt, hanem Bíró Bertold könyvkötő bemutatja, hogyan készítették régen a Tranosciust, Petrovszki Zoltán főrestaurátor munkatársunk pedig azt szemlélteti, hogy a múzeumunkba bekerült énekeskönyveket hogyan lehet felújítani.
– A kiállítás látványtervét, illetve az ízléses grafikai terveket a békéscsabai evangélikus művészeti szakközépiskolában végzett Berta Fanni Petra készítette. De nemcsak az ő munkáival találkozhat a kiállításlátogató, hanem több diákéval is.
– A Luther Kiadó 2021-ben illusztrációs pályázatot írt ki a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Művészeti Szakgimnázium diákjai számára. A „begartos” pályázóknak a Krisztus tanúja című, Luther Márton életét bemutató kiadványhoz kellett illusztrációkat készíteniük. A mi kiállításunkon nemcsak a nyertes Balog Laura pályamunkája látható, hanem egy válogatás a többi munkából is. Helyhiány miatt sajnos nem tudtuk az összeset bemutatni, pedig nagyon jól kiegészítik és élővé teszik a kiállított Tranoscius-könyveket.
„Égi csillag tiszta fénye” – Evangélikusok énekeskönyve. Kiállítás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban (Széchenyi utca 9.). Megtekinthető április 16-ig hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.
Tranoscius képeken
A csabai evangélikusok hitéletében évszázadok óta fontos szerepet betöltő, rézfedeles, kapcsos könyvet sok családban még ma is ereklyeként őrzik.
Várkonyi János, a többek között Székely Bertalan-díjjal és Békéscsabáért kitüntetéssel elismert festőművész – nem mellesleg evangélikus presbiter – nemcsak tősgyökeres békéscsabai, de ősi evangélikus családok leszármazottja is. „Beleszülettem a lutheranizmusba. Az őseim apai és anyai ágon is evangélikusok voltak, így evangélikusnak lenni számomra lételem. Anyai ágon Valentinyi nagyapám és nagymamám is régi csabai őslakosok leszármazottjai. Valentinyiék esetében 1722, a Filippinyiéknél 1756 volt az első házasságkötési bejegyzés az evangélikus egyházközség anyakönyvében. Apai nagyapám úgy mesélte, hogy a Vlcsko őseink – ebből lett a magyarosított Várkonyi – a Nagytemplom építésében nemcsak a két kezükkel segítettek, hanem az építkezéshez építőanyagot fuvaroztak” – mesélte békéscsabai műtermében a festőművész.
Több képével is emléket állított az őseinek. „Felmenőim, amikor szekerükön Csabára érkeztek, nemcsak a faládát, az úgynevezett szuszékot és a rokkát hozták magukkal, hanem a Tranoscius-könyvüket is. Ez utóbbi generációkon keresztül hitéletük meghatározója volt.”
Várkonyi János Csabai bevándorlók 1770-ben (Vlcsko őseim emlékére) című családi festménye – amely a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának évében, 2017-ben készült (képünkön) – hamarosan egy finnországi kiállításon lesz megtekinthető.
***
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. április 2–9–i 88. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
