Portrésorozatunkban az egyházunk budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Nebenführer Irén Olíviát, a jogi és testületi osztály testületi referensét mutatjuk be.
– Bíróságról került az országos irodába. Hogyan történt a váltás?
– Tizennégy évig a Pesti Központi Kerületi Bíróság, majd a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumában voltam jegyző, később tisztviselő. Jegyzőkönyvet vezettem a bírósági tárgyalásokon, és egyéb adminisztratív munkát is végeztem. Közben az evangélikus egyház jogi és testületi osztálya vezetőjének a megkeresésére a zsinati jegyzőkönyvek elkészítésén is dolgoztam. Ez a részmunka lelkesített, és valószínűleg Benkő Ingrid is elégedett volt velem, mert idővel megkért, hogy főállásban dolgozzam mellette. Egyből igent mondtam, így 2014 májusában kezdtem egyházunk székházában dolgozni.
– Luther Márton szerint „a juristák ne csűrcsavarók, szócséplők, se prókátorok ne legyenek, hanem jogtudók, akik tanácsokat adnak, és igaz módra megvilágítják a törvényeket”. Ez a szemlélet jellemzi a jogi osztályt is, hiszen szolgálatuk a pontosságon kívül a segítségnyújtásra és a közérthetőségre is kiterjed. Mit takar a testületi referens feladatköre?
– Munkám során az egyházunk törvényeiben és szabályrendeleteiben foglalt rendelkezések betartására törekszem. Legfontosabb feladatom a testületi ülésekkel kapcsolatos feladatok elvégzése. Nagyrészt adminisztratív munkát végzek, testületi üléseken vezetek jegyzőkönyvet, valamint a tanácskozások háttérmunkáját segítem, a meghozott határozatokat kiadványozom. Ezen túl egyházunk zsinati üléseinek előkészítésében és lebonyolításában is részt vállalok. Az osztály munkája során valóban arra törekszünk, hogy pontosan és közérthetően fogalmazzunk.
– Mit jelent önnek az egyházban dolgozni?
– Nagyon szeretek az országos irodán dolgozni, a légkör családias, és mindenki szeretettel fordul a másik felé. A munkatársak között nincs széthúzás, segítjük egymás munkáját. Ilyen munkahelyre vágytam, ahol a testvéri szeretet és a segítőkészség dominál, mert a bíróságon megtapasztaltam, hogy mi mindent tudnak az emberek egymás ellen szóval és cselekedettel elkövetni, és a tárgyalásokon elhangzott vallomások is sok esetben nagyon felkavaróak voltak. Nem tudtam ezektől a benyomásoktól függetleníteni magam, így sokszor előfordult, hogy lélekben „hazavittem a munkát”. Egy idő után már nem vágytam arra, hogy életem végéig azt hallgassam, hogy ki mit és hogyan vétkezett, szerettem volna ebből kitörni és másfajta, kevésbé rossz dolgokkal foglalkozni. Amikor az országos irodára kerültem, teljesen megváltozott az életem. Azóta sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, örömmel járok dolgozni, vágyom az itteni közösségre, és otthon is felszabadult tudok lenni. Nem tölti ki mindennapjaimat a bűn.
– Mennyire meghatározó az életében az egyházhoz való kötődése?
– Általános iskolás koromban volt egy időszak, amikor nagymamám nevelt minket az ikertestvéremmel. Vele gyakran imádkoztunk, jártunk római katolikus gyülekezetbe és hittanórákra. Az egyházi neveltetésünk megszakadt, amikor visszakerültünk a szüleinkhez. Ezután hosszú ideig eltávolodtam a hit kérdéseitől, de mára már – és ebben szerepe van az országos iroda légkörének is – szándékomban áll konfirmálni, hogy így hitvalló tagja lehessek evangélikus egyházunknak.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 27. – április 3–i 87. évfolyam 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
