Több mint húsz évvel a Visszhang című imádságoskönyv első megjelenése után, 2022 böjtjében kezünkbe vehetjük az Imádkozz velünk! – Imádságok, történetek című kötetet. Az új kiadvány részben folytatása, más tekintetben teljesen új, friss változata az ismert és népszerű Visszhangnak. A kötet szerkesztőjét, Szabó Lajost, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott rektorát kérdeztük a Luther Kiadó gondozásában megjelent könyvről és arról, hogy milyen újabb imádságokkal gazdagodhat így az életünk.
– Professzor úr, mit gondol, miért lehet bestseller egy kortárs szerzők tollából született imakönyv?
– Egy imádságoskönyv akkor indulhat el ilyen irányba, ha van ereje. Az első kiadás idején önmagában véve különlegesség volt, hogy több mint száz szerzővel imádságoskönyvet szerkesztettünk. Emlékszem, amikor elkészült, egy kis ünnep volt, amikor találkoztak a szerzők. A Visszhang újdonságot jelentett, vákuumba jött, mondhatni, hiánycikk volt; ilyen jellegű evangélikus kiadvány azokban az években nem jelent meg. Az is nagyon fontos, hogy az előző kötetet is, az újat is kortárs szerzők jegyzik, akikkel lelkészként, egyháztagokként együtt élünk, együtt imádkozunk, együtt énekelünk, templomba járunk. Megszólalt egy generáció, amely most él az egyházban. Mindkét kötetnek a célja is volt ez: hogy valamilyen formában egymás imádságát megismerhessük, és egymás imádságán keresztül bátorodjunk a saját önálló imádságunkra.
– Hány kiadást ért meg a Visszhang?
– A harmadik kiadás 2019-ben jelent meg: kórházlelkészek és orvosok bevonásával kiegészítettük a betegek számára szóló imádságokkal.
– Mikor született meg a gondolat, hogy egy újabb könyvet állít össze?
– Az említett bővített kiadás útnak indításakor beszéltük meg Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával: ha lesz ambíciónk, kedvünk, s lesz rá lehetőség, akkor megjelenhet a közeljövőben egy új kötet is. Igazából 2020 elején erősödött meg bennem az elhatározás, amikor láttam, hogy a harmadik kiadás iránt mennyien érdeklődnek. Úgy éreztem: szükség van egy ilyen kiadványra, ám teljesen frissre.
– Hogyan készült az Imádkozz velünk! kötet?
– Arra kértem a szerzőket, kísérjék végig az egyházi esztendőt, és mindig akkor írják meg az imádságot, amikor azt 2020–2021-ben éppen átélik. Ez volt a szerkesztési elv, és jó döntésnek bizonyult: mintha ott élnénk a szerzők mellett. Ahogy átélték az ünnepet, azt immár el lehet olvasni.
– Egyvalamivel nem számolhattak: 2020-ban jött a koronavírus. Mégsem karantén- vagy járványimakönyvet tartunk a kezünkben, ugye?
– Valóban, erre senki nem gondolt! Amikor már erősödött a járvány, a későbbi fölkérések során jeleztem, hogy természetesen jó, ha valaki ebből is merít. Ténylegesen az imádságoknak körülbelül a húsz-huszonöt százalékán érződik a járvány, illetve maga a helyzet. Nagyon meghatott, hogy a lelkészek az egészségügyi dolgozókért, betegekért írtak nagyon szép mondatokat, az egészségügyi dolgozók pedig önmagukért, a kórházakért, a helyzetükért, illetve ők a lelkészekért, hogy kapjanak elég erőt, bátorítást az egyházban. Így belekerült a könyvbe a járványhelyzet, mélyen benne van, de nem uralja teljesen.
– Újdonság, hogy minden ima alatt feltüntették a szerző nevét. Miért született az a szerkesztői döntés, hogy az írók kilépnek az anonimitásból?
– Húsz évvel ezelőtt pont az ellenkezőjét fogalmaztuk meg: úgy láttuk, az a jó, ha nincs ott, hogy ki írta az imádságot, csak a kötet végén közöljük a szerzők névsorát. Akkor talán volt egy kis félelem mindannyiunkban az intim szférának a megosztásától. Azt gondolom, ma már nem félünk annyira attól, ha mások belelátnak kicsit az életünkbe – ebben benne van az internet, a közösségi oldalak, a megosztó felületek hatása. Valójában szinte a belső szobájába teszünk egy kirándulást azzal, ha valakinek elolvassuk a legmélyebb imádságát. De fontos az olvasó részéről is, hogy adja meg a tiszteletet az imádság szerzőjének, mikor belép az ő privát, intim lelki szférájába. Kérem, tegye egyfajta kulturált magatartással, hiszen amivel találkozik, az nagyon személyes. De ugyanakkor pont a személyes élményeken, átélt mélységeken, magasságokon keresztül lehet igazából imaéletet fejleszteni, tanítani.
– Nem csak evangélikusok és nem csak lelkészek a szerzők, s az életkorukban is tapasztalható a változatosság.
– Huszonnégyen az idősebb, hatvanketten a fiatalabb generációhoz tartoznak. Huszonkét éves a legfiatalabb szerző, ő a sport témájában írt maradandó gondolatokat nagyon mai szöveghasználattal, a legidősebb pedig a kilencvennégy éves Fehér Károly lelkész. Ő az első kötetnek a mentora is volt. Az emelkedő életkorral is maradhat modern a gondolkodás. Idősebbektől is találunk mai szóhasználatot, és fiataloktól is konzervatív stílust. Kis elfogultsággal mondom: a kötet egyik új erőssége, hogy mindemellett ökumenikus nyitottságú, hiszen nyolc református és öt katolikus szerző írása is olvasható benne, írásaik gyönyörűen beilleszkednek az evangélikus alkotók szövegei közé.
– Kiknek készült a kötet?
– Az imádkozó egyház kisebb részben a lelkészeké, nagyobb részben a híveké, ezért a kötet gyülekezeti tagoknak készült: akik templomba járnak, érdeklődnek, keresnek, kutatnak. Ez nem szakkönyv a „perfekt” hívőknek. Egyházunk tagjai szeretnek imádkozni. A legnagyobb erő, amit megmozgathat az egyház, ha a tagjai komoly imaéletet élnek, és az imakultúrának megfelelően viselkednek. Az imának sokféle hatása van. Miközben beszélgetek az Istennel, javulok, finomulok, békésebb, megértőbb leszek. Az imádság az egész lelki hozzáállásunkat fejleszti és javítja.
– Élmény lehetett szerkesztőként foglalkoznia a szövegekkel.
– A tartalmi rész és a formai megjelenítés az én feladatom volt – például az, hogy az imádságok, a történetek vagy a meditációk közé sorolható-e az adott szöveg –, a nyelvi megjelenítésük pedig a feleségemé, Marianné, olyan esetekben, ahol finomítani vagy rövidíteni kellett. Az biztos, hogy mások imádságával soha az életemben nem imádkoztam még annyit, mint az ezekkel a szövegekkel való foglalkozás során. Az is nagyon izgalmas volt, hogy az imádságokban meglátszanak az egyház életéből a legfontosabb lelki találkozási pontok, alkalmak. Gondolok például az úrvacsorai közösségre, az istentiszteleti közösségek nyitottabb és közvetlenebb formáira, ezek mind visszatükröződnek. Úgy is fogalmazhatok: látni lehet, hogy akik írták, nem kezdők, hanem ezt gyakorolják, ebben élnek benne. Külön meglepetés volt az, hogy a férfiak és a nők által írt imádságok között nagyon szép harmóniát lehet találni. Próbáltam arra törekedni, hogy a férfi és a női szerzők körülbelül egyensúlyban legyenek: ötven–harminchat az arány a férfiak javára.
– Ki mit élt át aggodalommal egy speciális év során, mit árul el erről a kiadvány?
– Sok aggódás van az imádságokban. Veszteségek is. Bizonytalan volt a betegségek miatti helyzet. Szinte mindig újra föl lehetett fedezni, ahogyan közeledtünk a kötet szerkesztésében 2021–2022 fordulójához, hogy egyre erősebb volt a közösség, a közelség utáni vágy mint imatéma. A járvány miatti elszigeteltségből való kilépésre vágyódtunk mindannyian, s ezt dokumentálták is az alkotók.
– Hogyan kell használnunk az új könyvet?
– Ez fontos, hiszen a szerkesztésben egy kis trükk is van. A könyv első fele az egyházi esztendőben használható: adventtel indul, és az egyházi év megfelelő részében otthon lehet olvasni. Én úgy tudom elképzelni a használatát, hogy két-három könyvjelzővel megjelöljük az egyházi évet, ahol tartunk, és ezt akár esténként elolvassuk. A második részben pedig ki-ki elindul fölfedezni, melyik téma az, ami őt érinti közelebbről, mi az a felelősségi kör, környezet, a gyülekezeti életnek, a lelki életnek melyik része. Végül van a könyvben két rövidebb egység. Az egyik, amit én írtam, minden napra adott kérdés, imádság, gondolat és áldás; ezt naponként lehet olvasni vasárnaptól szombatig, ha valaki szeretné a kérdéseken keresztül a lelki életét finomítani, javítani, mélyíteni. A legvégén pedig a közös – katolikus, evangélikus, református – imádságok kaptak helyet, illetve a mi énekeskönyvünk végéről átvettek, mert ezek nagyon népszerűek és ismertek. A történetek esetében nem egyszerű „használati utasítást” adni. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan olvasó, aki némelyik történetet tízszer is elolvassa, másokat viszont csak egyszer. Ez a szabadság adott, a könyvnek a nem egyházi esztendőhöz kötött része az abszolút „szabadpolc”: ott nyugodtan lehet keresgetni, fölfedezni, ott nincs megkötve az olvasó.
– Áhítatokon, rövid közös alkalmakon is használható a könyv.
– Valóban, egyrészt egyházi intézményekben, ahol naponta tartanak áhítatot, lelki alkalmat, bárki felolvashat belőle egy-egy rövid történetet vagy imádságot, nem igényel külön készülést. Oda is adhatja a kötetet bárkinek a kezébe. Másrészt pedig a gyülekezeti tagok közösségét szeretnénk építeni ezzel az imádságoskönyvvel, illetve a lelkészek, hitoktatók munkáját segíteni. Adja Isten, hogy nekik és mindannyiunknak frissülést hozzon, hogy különböző alkalmakra, helyzetekre lehet belőle válogatni. Olyan könyvet szerettem volna kézbe adni, amely akkor is segít, amikor esetleg úgy érzi valaki: olyan mélyen van, hogy nem tud imádkozni. Ha ilyenkor elkezdi – mások belső életén, gondolatain keresztül – a nyitást, előbb vagy utóbb megnyílik a saját szíve is.
* * *
Imádkozz velünk! Imádságok, történetek. Szerkesztette: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2022. A kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.) és webáruházában vásárolható meg.
A kötet bemutatójáról Lélekfinomító könyv az imádságról címmel közöltünk cikket.
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet 2022. március 27. – április 3-i, 87. évfolyam, 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
