Portrésorozatunkban az egyházunk budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Czenthe Miklóssal, az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjével nemcsak a levéltárról, hanem saját kutatási területéről is beszélgettünk.
– Hogyan került egyházunk országos levéltárába?
– Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem el a történelem és levéltár szakot 1983 és 1989 között. Ezt követően az Akadémia Történettudományi Intézetében dolgoztam három évet, majd öt évig voltam a németországi Tübingeni Egyetemen ösztöndíjon, ahol elsősorban a középkori Szepességgel foglalkoztam. Hazatérve Szebik Imre akkori püspök és Fabiny Tibor egyháztörténész-professzor keresett meg, hogy Vető Béla levéltárvezető nyugdíjba menetele okán örülnének, ha a levéltárban dolgoznék. Örömmel vállaltam ezt a szolgálatot, így 1996 óta dolgozom egyházunk levéltárában.
– Honnan jön a szlovákiai magyarság iránti érdeklődése?
– Felvidéki, gömöri eredetű családból származom. Édesapám még Csehszlovákiában született. 1945-ben családunkat is kitelepítették. Én már Magyarországon születtem, de a nyaraink nagy részét Gömörben töltöttük. Amikor édesapám elkezdte feldolgozni a gömöri magyarok életét, engem is elvitt a gyűjtőútjaira, így már gyermekként hallgathattam az idősek elbeszéléseit. Nagy hatást gyakorolt rám a szlovákiai magyarság sorsával való egészen közeli megismerkedés. Annak ellenére, hogy a kisebbségi, nemzetiségi kérdésről való nyilvános beszéd 1989 előtt egyáltalán nem volt magától értetődő, az egyetemen, főleg a Fábry Zoltán Kör keretében már nagyon sokat foglalkoztam ennek a kutatásával.
– Ez a fajta elköteleződés nemcsak tudományos munkásságában, hanem közéleti szinten is megjelent…
– A rendszerváltás időszakában, 1989-ben Göndöcs László, Kun Ferencz, Balázs György, Simén András és jómagam megalapítottuk az akkor még elsősorban a felvidéki magyarsággal foglalkozó, mára igen kiterjedt munkát végző Rákóczi Szövetséget. Az első három évben szervezőtitkára is voltam a civil szervezetnek. Lehetőségeinkhez mérten a levéltárban is nagy hangsúlyt fektetünk a határon túli kapcsolattartásra. Ez nemcsak a kutatásban és a gyűjtésben, de a kiterjedt kapcsolatrendszer kiépítésében is tetten érhető.
– Idén kétszáztíz éve, 1812-ben alakult meg levéltárunk, amely egyházunk székházának átadásától, 1908 óta működik ugyanazon a helyen. Hogyan tekint erre a levéltárra?
– Olyan, mintha egy kincsesbányában lennénk! Ez a gazdagság és rendszerezettség elsősorban Mályusz Elemérnek és Sólyom Jenőnek köszönhető. Nagyon szép és felelősségteljes a levéltári munka. Itt nemcsak a különböző kéréseket szolgáljuk ki, hanem rendszerezünk, digitalizálunk, kapcsolatokat építünk ki, gyűjtünk, és a minőségi munkával igyekszünk reprezentálni egyházunkat. Az itteni iratok, a múlt ismerete miatt úgy érzem, mintha röntgengépen keresztül láthatnám az egyházunkat.
– Huszonöt éve végzi itt a munkáját. Ez idő alatt már csak a technikai lehetőségek fényében is sokat változott a levéltári világ…
– Valóban, ez az az időszak, amikor elkezdődött a levéltári digitalizáció. Ez a levéltári jegyzékektől az egyes dokumentumok először eseti, majd egyre szisztematikusabb tömeges feldolgozásáig terjedt. Mára jelentős számú iratanyagunk érhető el digitálisan a világ bármely pontjáról.
– A múlthoz való viszony, annak megítélése ma különösen is sokrétű. Ön a szolgálatával a múlt minél szélesebb körű megismertetését szorgalmazza.
– A 20. században a diktatúrák miatt, most pedig a konzumszemlélet hatására él a „múltat eltörölni” vagy „a múlt nem annyira érdekes” gondolat. Ezzel szem-ben nagyon fontos lenne tudnunk a jelen előzményeit. Szükség van a múlt körültekintő, kíméletes, de őszinte és mélyen látó feltárására és megismertetésére. Ha ez jobban megtörténne, akkor az sok tekintetben adhatna segítséget, tájékozódási pontokat a ma emberének, társadalmának és egyházának. Identitást erősítő megismerni, hogy az evangélikusságnak határozott öntudata és hagyománya volt. Ha egy gyülekezet, egyházi iskola, egyházmegye vagy egyházkerület jobban ismeri a saját múltját, akkor az tartást ad, és segít.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 22–29–i 87. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
