A Hatvani Galéria állította ki október első két hetében Kocsik Mónika evangélikus lelkész festményeit. Mintegy harminc alkotásával – megkapó utcarészletekkel, táj- és vallási témájú képekkel – találkozhattak a látogatók. A galériában kezdtük beszélgetésünket a 2018 nyara óta Hatvanban szolgáló lelkipásztor művészi talentumának kibontakozásáról, majd a parókián, az októberi napfényben fürdő, erős várat idéző – Sándy Gyula tervezte – téglatemplom árnyékában folytattuk.
– Édesapja díszleteket tervezett, színházi ember volt. A művészi hajlamot tőle örökölte?
– Egyértelműen igen. Kiskoromtól felfigyeltek a rajzkészségemre, gyerekként sokat rajzolgattam édesapám mellett. Mivel jól ment, bele is fektettem az energiát. A cinkotai Szerb Antal Gimnáziumban tanultam, ott és a Budai Rajziskolában is jártam szakkörre, de főként autodidakta módon próbálkoztam.
– Mióta része az életének a festés?
– Első vásznamat, olajfestékeimet, állványaimat teológusként, strasbourgi ösztöndíjasként vettem. A város la Petite France nevű, ékszerdoboz szépségű negyedében laktam, ez ihletforrássá is vált. Később megismertem Sinkó István és Makói Juhász István festőművészeket, általuk kerültem a Nemzeti Galéria Galéria Képzőművészeti Körébe. Ezzel a csoporttal járok a mai napig alkotótáborba, a járvány előtt Zebegénybe, azóta Gödre. Mindig van egy témakör – például allegória a tájban –, amit természet után kell megfestenünk. Ezt például – mutat egy képre – a zebegényi temető sötétben kibontakozó képével oldottam meg, ahonnan felfelé visz az út a Kálváriára. Az már fényben fürdik mint a mennyország szimbóluma. Embert, portrét is festek. Akrillal és olajjal dolgozom, rajzolok is. A mostani tárlaton a természet ihlette képeimet állítottuk ki.
– Nem ez az első találkozása a közönséggel.
– A gimnáziumi évek alatt egy diákbiennálén második helyezést értem el, azóta pedig megmutathattam a műveimet a gyülekezetekben, ahol lelkészként szolgáltam vagy megfordultam – Pécsen, Majoson, Mezőtúron –, de otthon, Cinkotán és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is. A Galéria körnek és az alkotótábornak is vannak kiállításai.
– Mikor fest?
– Leginkább nyáron, amikor nincsenek hittanórák. Néha év közben is szakítok rá időt egy-egy szombaton vagy a szabadnapomon.
– A tárlaton bemutatott, Krisztust, a hit erejét, az evangélium örömét ábrázoló képei nagyon összetett ábrázolások. A tájak pedig idilli szépséget sugároznak. Milyen üzenetet szeretne átadni a festmények nézőinek?
– Leginkább élményt! A tájképekkel a színes, nyugalmat sugárzó világot, a vallási témájú képeimmel pedig a feltámadott Jézussal való találkozást szeretném megmutatni. A szép városok, terek is megihletnek itthon és külföldön is. A helyszínen készítek ceruza- vagy akvarellvázlatot, később pedig akrilképen megfestem. Egy tornácos ház, egy vízpart, a magyar tájak különböző évszakokban, a Duna naplementekor – ezeket szeretem ábrázolni. Mindegyik képemhez fűz valami érzelem. Szolgálni szeretnék az embereknek a készséggel, amit Istentől kaptam.
– Mesélne néhány kedves képéről?
– A Húsvét című képen a mezőtúri templom – hét évig szolgáltam ott – oltártere az alap. Mezőtúr belvárosa sejlik át a fényben. Sokszor bementem egyedül a templomba imádkozni a gyülekezetért és a városért. Az imádság befoglalja a helyet, ahol vagyok; imádság által megnyílik a menny, rámutat a külvilágra. Az egyik legfrissebb az amerikai Charlottesville – igazi romantikus kisváros – egyik utcájának részletét megörökítő festményem. Fontosnak tartom azt a kompozíciót, amit az úrvacsora témájában meghirdetett pályázatra készítettem Nagycsütörtök címmel. Azt az örök körforgást ábrázoltam ikonra jellemző arany háttérrel, amely a bűnbánattól az oltáriszentségen át az elnyert bűnbocsánatig tart egész életünkön át.
– Mennyire valósághű, és mennyiben tükrözi Kocsik Mónika személyiségét egy-egy festmény?
– A színek választása és intenzitása az, ami egyedivé teszi a munkáimat. A pasztellképeket is szeretem, de bátran nyúlok élénk színekhez, ez az egyik legjellemzőbb vonása a képeimnek.
– Vásárolnak öntől képet?
– Leginkább a családban ajándékozom el őket. Sok képem annyira a szívemhez nő, hogy nem tudnám eladni semmi pénzért, hiszen van köztük, amit hónapokig, évekig festettem. Persze olyan is van, ami egyetlen délután elkészült.
– Mit ad önnek a festés?
– Kikapcsolódást, megnyugvást és örömöt, ha látom az eredményét az alkotásra fordított óráknak. A munkám értelme az, ha sikerül megszólítanom az emberi lelkeket. A bibliai témájú képeimmel Istenről teszek bizonyságot. Arra vágyom, hogy nyugalmat, békességet találjanak a festményeim nézői.
– Min dolgozik most?
– Hatvanban teret neveztek el Sztehlo Gáborról. Egy fiatalkori fényképe alapján portrét készítek róla a térre készülő emlékoszlopra. A jövőt tekintve pedig több „belülről megszerkesztett”, vallási témájú kompozíciót szeretnék festeni.
– Beszéljünk immár a lelkészi szolgálatáról is. 2018-ban érkezett Hatvanba helyettesítőnek, s kisvártatva parókus lelkésznek választották. Mit tudhatunk a hatvani evangélikusságról?
– A gyülekezetünket a gyöngyösi közösséggel együtt az 1934. január 1-jén missziói segédlelkésznek iderendelt Sztehlo Gábor alapította. Minden szeptember 1-jén, a templomszentelés ünnepén megemlékezünk róla, emléktáblája van a templom külső falán. Maroknyi, de hűséges, hívő, összetartó közösség él mindkét városban, és szórványunk az egész Mátra térsége. Istentisztelet itt és Gyöngyösön van; ott sokáig a református templomban volt, de immár az új gyülekezeti teremben jöhetünk össze. Közösségünk aktív magja mintegy harminc fő, ünnepekkor körülbelül ötvenen vagyunk. Minden korosztály jelen van: fiatalok, gyerekes családok, idősek. Bibliaórát „hibrid” módon tartok, többen online vesznek rajta részt. Konfirmandus egy-kettő adódik a két gyülekezetből. Négy kórházlelkészség tartozik hozzám, fel egész Parádfürdőig; a járvány itt is nagy nehézséget okoz, minden bizonytalan.
– Evangélikusságunk elismert a városban?
– Számontartott és értékelt. Jelen vagyok a városi koszorúzásokon, a kiállításomat a polgármester nyitotta meg. A Sztehlo tér névadása is örömteli fejlemény. A második női lelkészként [Fatalin Helga után – a szerk.] nem kellett küzdenem, hogy nőként elfogadtassam magam. Az ökumené itt azt jelenti, hogy havonta összejárunk, imádkozunk, megosztjuk egymással az aktuális dolgokat. Nyáron ökumenikus városmissziós napunk is lesz igehirdetéssel, kreatív foglalkozásokkal.
– Merre folytatódhat a gyülekezetépítés?
– Régi címlistáim alapján szeretném újra végigjárni a családokat, alkalmakra hívogatni őket. Gyülekezeti újságot szerkesztek, ezzel is keressük a „rejtőző” evangélikusokat. Adventi koncertünk mindenki előtt nyitott. Lesz szeretetvendégség is. Az összetartozás érzését Hatvan és Gyöngyös evangélikusai között gyülekezeti napokkal építem. Mindkét helyen segítséget nyújtanak a felügyelők – Kovács Ottó és dr. Szabó Dénes – és a presbitériumok. Az embereket úgy lehet megszólítani, ha a napi problémákra való keresztény válaszokkal, biztatással fordulunk feléjük, ezt keresik, várják.
– Hat iskolába jár hitoktatásra. Bírja egyedül?
– Elkelne a segítség. Lenne még gyerek, ám ennél több órát már nem tudok betáblázni. Egy-két gyerekről van szó mindenütt, s nem szeretnék lemondani egyetlen evangélikus lélekről sem. A hittanos gyerekek családostul gyülekezeti tagok, itt ez a jellemző.
– Miben látja a lelkészi pálya szépségét?
– Amikor érzem, hogy amit adok, arra szükség van, az örömmel tölt el. Az is, ha látom, hogy valami jót sikerült tennem; ha van értelme a szolgálatomnak, annak, amit tettem vagy mondtam. Ahogy eddig mindenütt, itt is szoktam a templomban egyedül imádkozni. Az oltárkép témája különösen gazdag. Jézust látjuk a kereszten, alatta a sziklából víz folyik: az élő víz, keresztvíz, az életet adó forrás. Ezt keressük itt Hatvanban és Gyöngyösön is. Azért imádkozom, hogy egymásra figyelő közösség jöjjön létre és működjön, ahol jól érzik magukat, tudják egymást segíteni Jézus Krisztus követői.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 31. – november 7-i, 86. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
