„Elköteleződés, szívesen együtt” mottóval hirdette meg idei családi és missziói napját a Déli Egyházkerület. Több mint hatszázan gyűltek össze a május 20-án Soltvadkerten tartott rendezvényen, amelynek középpontjában Pál apostol filippiekhez írt levelének igéje – „…ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14) – és természetesen a konfirmáció-elköteleződés tematikája állt.
Tíznapnyi hideg és eső után az első ajándékot kora reggel kapták a missziói nap résztvevői: ragyogó napfényben és kora nyári melegben érkezhettek meg a Bács-Kiskun vármegyei Soltvadkert központi terére. A regisztráltak kétharmada már reggel kilenc órakor átvehette – a Kiskőrösi evangélikus fúvósok térzenéjének hangjai mellett – a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola aulájában a kerület ajándékait. A logós textiltáskában egy kis reggeli finomságot, egy „déli” kulcstartót és programfüzetet találtak.
A város központjában a körforgalomból bármerre is tekintettek a vendégek, csupa evangélikus épületet láttak. Az 1836–1837-ben épült műemlék templom, a gyülekezeti ház, az iskola, az óvoda és a hozzá csatlakozó közösségi tér, a Találkozások Háza képezi az Insula Lutheranát. Negyven önkéntes segítő – presbiterek, gyülekezeti tagok – igazították útba a vendégeket.
Tudni, hol a centrum
A központi helyszínen, a templomban a nyitóáhítat előtt Kondor Péter püspök néhány szóban bemutatta Soltvadkertet azoknak, akik most először jártak itt. Örömét fejezte ki, hogy a jelenlévők együtt ünnepelhetik a találkozást az Úristennel és egymással, és erősíthetik hitüket, elköteleződésüket.
Font Sándor egyházkerületi felügyelő házigazdaként köszöntötte a gyülekezetet: tősgyökeres soltvadkerti, ebben a templomban keresztelték, itt konfirmált, itt eskették. Röviden szólt a gyülekezet történetéről, arról, hogy őseik tudták, hol a centrum, ahol most az evangélikus templom, iskola, óvoda áll. Elmondta, hogyan kerültek egyházi fenntartásba az intézmények. Az 1990-ben alapított óvoda volt az országban az első, mely evangélikus keresztény nevelést kínált a gyermekeknek. Bemutatta a tíz éve visszakapott iskolát, és megosztotta a jelenlévőkkel a gyülekezet álmát is: szeretnének evangélikus bölcsődét építeni.
A programmal párhuzamosan a téren álló nagy közvetítőkocsiban a Kossuth rádió országjáró műsorának felvétele zajlott. A rádió munkatársai ugyan nem a missziói napra érkeztek, de a város evangélikusait is megszólaltatták. Temerini Ferenc, Soltvadkert evangélikus presbiter polgármestere éppen a rádiófelvétel miatt kérte kimentését. Végül Horváth-Csitári Boglárka kerületi missziói lelkész és Homoki Pál esperes, házigazda lelkész is köszöntötte a családi és missziói nap résztvevőit.
Becsapódás Isten szeretetébe
Dialógusprédikációt sokan itt hallottak először. Hajduch-Szmola Patrik és Kovács Barbara, a Kecskeméten szolgáló lelkész házaspár így, egymásnak átadva a szót hirdette Isten igéjét. A helyzetet, hogy ennyien figyelnek rájuk, páli, isteni, jézusi dologként jellemezték. A teljes figyelem nagy megtiszteltetés a multitasking [több feladat egyidejű végzése – a szerk.] korában. Pedig csak úgy lehet igazán Istenre figyelni, ha mindent kikapcsolunk magunk körül, ahogy Pál apostol tette. Levelében arra emlékeztet: csak akkor tudunk Krisztus útján járni, ha elfelejtjük a múltunkat, és előretekintünk. Jézus sem az emberek múltjával foglalkozott, hanem úgy változtatja meg az életünket, hogy megmutatja, mit kell megváltoztatnunk.
A lelkész az apaság örömének képével hozta közel az isteni szeretet mélységét. Ha hazaér az apa, a kicsik lendületet vesznek, felpattannak, futnak felé, és becsapódnak. Az apának le kell hajolnia a gyermekhez, hogy a becsapódás jó legyen. Isten is épp így hajol le hozzánk: kicsivé lesz értünk. Ha meglátjuk őt, nekünk is ott kell hagynunk mindent, és szaladni felé, hogy becsapódhassunk kegyelmébe és szeretetébe. Az egyházban a közös cél felé tartunk, az út során pedig elköteleződünk egymás iránt is. Egy csapatként segítjük egymást, hiszen elhívottak vagyunk. Az úton együtt járunk, és hisszük, a célszalagot is együtt szakítjuk át egykor.
A jutalom szava is fontos a páli igében. A családi történetben az apa hazaért. Az öröm akkor teljes, ha mindenki otthon van, az utolsó hiányzó puzzle is a helyére került. Örök otthonunkban így lesz: Isten megölel, és asztalhoz ültet. Ott leszünk mindannyian, akik Krisztus számára el vagyunk jegyezve.
Hol vagyunk otthon?
Az elköteleződés aspektusait járta körül a délelőtti pódiumbeszélgetés Korányi András püspökhelyettes vezetésével. Vendégei Seben Glória lelkész-pszichológus, Ádám Miklós, az Esztergomi Katolikus Hittudományi Főiskola biblikus tárgyainak oktatója és Szidoly Roland lelkész, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának gyermek- és ifjúságimunkaág-vezetője voltak. Arra keresték a választ, hogy egy ilyen világban, ahol soha nem látott kényelem, pénz, szórakoztatóipar vesz körül minket, hol érzi magát otthon az ember. Milyen alternatívát kínál az egyházi közösség, segíti-e gyökereinket megőrzését, vagy el kell fogadnunk, hogy sokan elvágják azokat?
Seben Glória arról a jézusi ígéretről beszélt, mely szerint ő akkor is jelen van, ha a lelkészen kívül csak ketten vagy hárman jöttek a templomba. Ahol Jézus van, ott teljes értékű egyház, gyülekezet van – fejtette ki. Ádám Miklós arra mutatott rá, hogy a világ arra kondicionál: ne akarjunk alkalmazkodni. Amíg otthon vagyunk, ezt megtehetjük. Amint kilépünk a világba, fel kell vennünk egy „kabátot”. Az elköteleződés viszont elképzelhetetlen alkalmazkodás nélkül. Jézus koordináta-rendszerében alapkategória a közösség, az embernél nem. De amint közös célt talál, mindennek értelme lesz.
Szidoly Roland az otthonérzetet szeretné megteremteni a gyermek- és ifjúsági munkája során, így a konfirmandus korosztálynak is. Ha valódi otthonra találnak, elköteleződött Krisztus-követők lesznek az egyházban. Az evangélikusság sokféleségében a közös pontok megélése erősít meg minket. Van feladatunk, amitől sajátunknak érezhetjük a gyülekezetet, és erővel telítődik közösségünk.
Négy helyszín, négy tartalmas program
A nap során – ahogy minden évben – Hajdú Tibor püspöki titkár moderátorként, konferansziéként állt a mikrofonnál, a várva várt délutáni Kérdezd a püspököt! szekciót is ő vezette. Ez alkalommal Kondor Péter püspököt és Korányi András püspökhelyettest lehetett megszólítani. A felmerült kérdések a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) – Kondor Péter által vezetett – delegációjának Palesztinában tett hivatalos látogatására, az orosz-ukrán háborút lezáró lehetséges béke megteremtését elősegítő evangélikus aktivitásra, illetve a legutóbbi pápalátogatásra vonatkoztak. Teológia kérdések mellett szóba került az egyházkerület stratégiája a lelkész-utánpótlás biztosítására, és érintették azt is, hogy lehet-e mérni egy adott gyülekezet sikerességét.
Három másik helyszínen is zajlott közben program. Joób Máté evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember Az elköteleződés hatása a mentális egészségre címmel tartott előadást, végig bevonva hallgatóságát. Bemutatta, milyen jó, biztonságot adó, fejlődést segítő és milyen rossz, életveszélyes, betegítő hatása lehet az elköteleződésnek – akár a házasságra, akár szülő-gyerek, nagyszülő-unoka kapcsolatra gondolunk. Megosztotta az elköteleződésben megélt tapasztalatainak három dimenzióját, a felismerést, hogy Isten kötelezi el magát mellettünk. Izgalmas kérdés az is, hogy saját magunk mellett hogyan köteleződünk el. Emlékeztetett: istenkapcsolatunkra hatással vannak családi, munkahelyi kapcsolataink, és emberi kapcsolatainkra is hat az Isten iránti elköteleződésünk, melyekben hasonló mintázatok figyelhetők meg.
A Találkozások Házában a reggeli igehirdetés továbbgondolására hívott Hajduch-Szmola Patrik és Kovács Barbara. Egymás gyülekezeti, hitbeli történeteit ismerhették meg a jelenlévők. Itt is kulcsfogalom volt az elköteleződés, amely generációkon át ível, vagy éppen egy áldott lelkészi, hitoktatói szolgálat gyümölcseként érik meg egy fiatalban vagy felnőttben.
A magvetésből kinövő hit példáit, a visszatalálást, a megszólító erőt mutatták meg a történetmesélők. Hogyan lesz a templomba alkalmilag betérőből gyülekezeti tag, az ismeretleneket mi vonzza hozzánk, milyen a lelki otthon, ahol mindenkinek helye van, mi a feladatunk és felelősségünk közösségünk építéséért, hogyan élhetjük át a becsapódást Isten kegyelmébe és szeretetébe újra és újra?
A délutáni programok sorában a Luther Kiadó pódiumbeszélgetés keretében mutatta be A konfirmáció ajándéka című kötetet, amelyet Szabó Lajos szerkesztett. A meghívott résztvevők – Péterné Benedek Ágnes békéscsabai lelkész, Urbán Anna jogász, a budapest-pestújhelyi gyülekezet presbitere, valamint Koczor Tamás, a budapest-ferencvárosi gyülekezet lelkésze, egyben a Deák Téri Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze – a kötetben megjelent írásaik alapján többek között arra keresték a választ, hogy mi köze van az ablaknak a konfirmációhoz, mennyire számítanak a konfirmációi ünnepségen a külsőségek, illetve mi teheti vonzóvá a kìvülállók számára az Isten ügye mellett elköteleződött közösségeket. A közel ötvenperces beszélgetést Boda Zsuzsa, a Luther Kiadó munkatársa vezette.
Taps a templomban
A délután zárásaként Smidéliusz Gábor lelkész közreműködésével a budapesti Deák téri gyülekezet Zelzah együttese adott koncertet a templomban. Az emelkedett hangulatot és a tapsokat a kerületi díjak átadása fokozta. Az év lelkészeként Tessedik-díjban részesült Pápai Attila gyulai lelkipásztor; az év diakónusa Oncsik János, a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat szenvedélybetegeket ellátó szervezeti egységeinek vezetője, az év pedagógusa Vicziánné Salla Ildikó, a Budapest XVIII. kerületében működő Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője lett. A kerület hűségérmét dr. Szabó Zsuzsanna, Bankó Pál, Takács Jánosné Rácz Zsuzsanna, Lehoczki László és Szigeti Mihályné vehette át.
A napot Kondor Péter áhítata zárta 1Jn 4,9 alapján: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” A püspök a reggeli áhítat családi képét folytatva Istenről és Jézusról, a Fiúról prédikált. Más ez az Atya-Fiú kapcsolat, mint a reggel hallottak? A szeretet ragaszkodását, áldozatkészségét Isten nem tudja másként kifejezni, mint hogy Fiának nevezi Jézust. Értünk mondja így, hogy megértsük, mennyire szeret minket! Van-e, aki ennyire szeret, hogy a legdrágábbat odaadja, hogy álljon jót helyettünk, életét is odaadva értünk? Isten szeretetének megértése a becsapódás pillanata kegyelmébe: ő az idegeneket, a bűnösöket is saját Fia elé helyezte. Így csak Isten tud szeretni.
A szeretet megújító, fölemelő, nagybetűs Emberré tevő erejéről tett bizonyságot a püspök, s azzal bocsátotta útra az egybegyűlteket, hogy éljük meg az adni tudó életet. Akinek tele a szíve Isten szeretetével, annak telik belőle a másik vigasztalására. Odaélhetjük ezt az isteni szeretetet egymás elé és azok elé, akik még nem ismerik mennyei Atyánkat. Rajtunk a sor, hogy tudtul adjuk: Isten megkönyörült a világon. Krisztusban azért lett szeretete testté, hogy boldogabban, tartalmasabban, és általa örökké éljünk – zárta igehirdetését és a napot Kondor Péter, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője.
