Különösen is becses lett minden résztvevő számára az Evangélikus Külmissziói Egyesület idei, július 7–10. között Piliscsabán tartott konferenciája, hiszen a koronavírus-járvány miatt két éven át kerülni kellett az ilyen közös együttléteket. A négynapos rendezvény központi gondolataként megjelölt szomjúság mégsem arra a türelmetlen vágyakozásra utalt, amely a résztvevőket betöltötte, hogy végre ismét találkozhassanak egymással. Arra mutatott rá, ami minden missziói munkálkodás célja: hogy megismertesse az Istentől távol lévő embereket az örökkévaló víz forrásával, Jézus Krisztussal.
Ezzel a szándékkal indult egykor Bálint Zoltán és kis családja is Zimbabwébe. A férj vízügyi mérnökként e távoli afrikai ország ivóvízhálózatának kiépítésén fáradozott a Lutheránus Világszövetség kiküldetésében. A több mint harmincöt évvel ezelőtt Zimbabwében átélt élményeket, kalandokat felesége, Beáta örökítette meg egy könyvben, amely Tóvá lesz a délibáb címmel jelent meg 1989-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának – a Luther Kiadó elődjének – gondozásában.
Úti beszámolója idén az evangélikus iskolák számára meghirdetett missziós verseny alapjául szolgált. A döntőbe jutott csapatok jutalma az lett, hogy részt vehettek az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) nyári konferenciáján, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. A diákok által készített plakátokon és a piliscsabai együttléten előadott jeleneteiken keresztül megelevenedtek Bálintné Kis Beáta több mint harminc évvel ezelőtt íródott könyvének lapjai.
A járvány okozta bizonytalan helyzetben a szervezők nem tervezhettek úgy, hogy Afrikából hívjanak vendégeket. Zoltán és Beáta révén, akik később Kenyában is közel nyolc esztendőn át szolgáltak, a „fekete kontinens” lakói mégis közel kerülhettek a konferencián részt vevők szívéhez. De talán úgy kellene fogalmazni, hogy ismét közel kerültek, hiszen az EKME a pártfogói révén már régóta ingyenebéddel támogatja a Nairobi Kawangware nyomornegyedében élő kisdiákok egy részét, az ország területén pedig negyven-ötven árva gyermek iskoláztatási költségeit vállalja fel.
A konferencián természetesen szó esett az egyesület ebbéli szolgálatairól, sőt a testvérszervezetek munkájáról is. Meghallgatták a résztvevők Bagaméri Eszter bizonyságtételét, aki az Operation Mobilization nemezetközi keresztény szervezet Logos Hope nevű hajóján szolgált egy esztendőn át a járvány kellős közepén. Megrendítő volt hallgatni vallomását arról, Isten hogyan használta fel a kényszerű bezártságot arra, hogy lelkileg érlelje a hajó „fogságába” szorult mintegy négyszáz munkatársat.
Eszterhez hasonlóan a konferencia másik előadója, Bonnyai Sándor is kiemelte, mennyire fontos az embernek megtalálnia a küldetését. Merthogy mindenkinek van Isten tervébe illeszkedő feladata. Sándor diákként Böjte Csaba otthonaiban, majd felnőve Kárpátalján, a nagydobronyi árvaházban találta ezt meg. Ma már évről évre adománygyűjtő akciót szervez a nehéz sorban élő gyermekek számára Karácsonyi angyalok elnevezéssel. De a karitatív tevékenység mellett nem homályosult el benne a végső cél: az, hogy a kicsik arra a Krisztusra találjanak, aki az ő életének is a forrása.
Ahogyan a samáriai asszony mérhetetlen szomját is csak egyedül Jézus tölthette be. A János evangéliumában feljegyzett történetről Karl Jánosné Csepregi Erzsébet nyugalmazott lelkésznő tartott élvezetes igehirdetés-sorozatot a reggeli és esti áhítatokon.
„Megittasodtam” – búcsúzott tőlem a valaki a záró istentisztelet után. Humorral leplezte őszinte vallomását. Így igaz, ott Piliscsabán lelki szomjunkat olthatták, töltekezhettek a konferencia résztvevői. Adja Isten, hogy így történjen a nyár folyamán másokkal is! Legyen áldás az országos rendezvényeinken, a gyülekezetek táborain, csendesnapjain! Legyen az a „víz”, amelyet Urunk ad nekünk mai tanítványai által, az ő szava, Lelke, gyógyításának ereje „örök életre buzgó forrássá” bennünk!
A szerző az Evangélikus Külmissziói Egyesület lelkészi elnöke
