Másoknak megszülni
A Hat hét című mozifilmről
Kihordani. Közben pályán maradni, helytállni. Döntést hozni. És ahhoz ragaszkodni. Minden külső nyomás ellenére. Szívósan. Rendíthetetlenül. Aztán világra hozni fájdalommal, erőn felüli kitartással. És lemondani róla… Szakonyi Noémi Veronika számos nemzetközi és hazai díjjal elismert Hat hét című filmdrámája egy tizenhét éves lánynak a többszörösen nehezített pályán történő kiemelkedésért folytatott küzdelmét mutatja be. Ingatag családi és anyagi háttér, a sport mint egyetlen kapaszkodó és egy nem kívánt terhesség… Mondd, te mit választanál?
A leányanyaság – a közgondolkodásban meglehetősen stigmatizált és sztereotipizált – témakörét nagyban árnyalja, hogy a főszereplő, Zsófi (Román Katalin) korántsem naiv kislány, hanem megdöbbentően céltudatos, határozott, határhúzó, önmagáért (és a testvéréért) és a jövőéjért felelősséget vállaló nő. Rátalált egy útra, amely számára az egyetlen kiugrási lehetőséget jelenti – egy egyébként idehaza egyáltalán nem ritka családi helyzetből (egyedülálló kétgyermekes alkoholista édesanya leányaként).
Zsófi voltaképp évek óta neveli az anyját, már rég szerepet cseréltek. Elhordozza függőségét, ha kell, gondoskodik az étel nélkül hagyott kishúgáról, bevásárol, kitakarít, lefolyóba önti a piát, szelektívbe viszi a mindig újratermelődő üvegeket, és közben edz rendületlenül. A pingpongban ő adhatja a szervát és vissza is passzolhatja a labdát – az életben nem.
A filmkritika folytatása a Kötőszó blogon olvasható
.