Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa tartott előadást május 9-én Van-e a nyelvnek köze a társadalomhoz? címmel a budavári evangélikus szabadegyetemen. Az előadásban az általános nyelvészeti megközelítésen túl a kereszténység és a nyelv kapcsolata is szóba került.
Nyitóáhítatában Fabiny Tamás elnök-püspök a Bábelről szóló elbeszélés (1Móz 11,1–9) alapján arról beszélt, hogy a bibliai őstörténet ezen epizódja arra keresi a magyarázatot, hogy miért van sokféle nyelv a világon, miért nem értik egymást az emberek, mai kifejezéssel: miért és hol akad el a kommunikáció. Kiemelte: az elbeszélés alapját az adja, hogy a városi emberek egymástól és Istentől való elidegenedésének következményeként a teremtmény szembeszáll a Teremtővel, az ember tornyot építve fölébe akar kerekedni alkotójának, rivalizálni akar Istennel, és ennek a büntetése a zűrzavar. Fabiny Tamás azonban arra is rámutatott, hogy az alulról felfelé építkező ószövetségi történetnek van egy újszövetségi ellentörténete: a pünkösdi esemény, amely a felülről lefelé építkezésről szól, mert ami ott történt, az Isten műve volt. A pünkösdi csoda nem a nyelv, hanem az értés egységéből született, amely azt üzeni, hogy újra van esély a megértésre Isten és az ember kapcsolatában, és van esély a másik ember megértésére is – fogalmazott az evangélikus egyház elöljárója.
Előadásának első felében Nádasdy Ádám arra a problémára hívta fel a figyelmet, miszerint a nyelvekben nincsenek ősi szavak a nyelvtani elemek kifejezésére, vagyis nincs nyelvi elemzés, a nyelv nem reflektál saját komponenseire. A nyelv ősi, naiv beszélői sem a szavakon túli világról, sem a szavak alatti világról nem vettek tudomást, hiszen a hangok világát is tanulni kell. A nyelvi elemzés során használatos szakkifejezések – úgymint: szenvedő, alárendelő, jelző, hímnem stb. – valójában olyan metaforák, amelyek önkényes kisajátítás révén váltak nyelvészeti fogalmakká, hiszen eredetileg másra vonatkoztak.
A nyelvész előadásának második felében alapvetésként szögezte le, hogy nyelv nélkül nincs társadalom, majd a nyelvűség és a nyelviség fogalmának bevezetésével közelítette meg a nyelv és társadalom viszonyának kérdését. A nyelviség – hogy az ember nyelvet használ – a kultúra feltétele, eleme, de ezen túlmenően teljes mértékben független a társadalomtól. A nyelvűség – hogy ki mikor milyen nyelvet használ – és a társadalom viszonyában csak a szókincs esetében találhatunk kapcsolópontot. Azonban ez sem teljesen egyértelmű, hiszen a különböző kultúrákban fontos szerepet játszó elemeket – meghatározó voltuk ellenére – sem jelöljük mindig önálló kifejezéssel. Például a magyar kultúrában meghatározó ételt, a paprikás krumplit sem egyetlen önálló szóval fejezzük ki, bármennyire is fontos fogalom, hanem jelzős szerkezettel, míg a töpörtyűt – amely szintén meghatározó – önálló szóval jelöli a magyar nyelv.
Nádasdy Ádám szerint a példákból ily módon nem rajzolódik ki markáns összefüggés, ugyanakkor a nyelvek szavakon túli szerkezetének a társadalommal való összefüggését tekintve sem lehet igazán konkrétat mondani. Hiszen például az a tény, hogy a magyar nyelv a némettől eltérően nem teszi többes számba a főnevet, ha számnévvel határozza meg, hogy hány van belőle, nem jelenti például azt, hogy a magyar nem kalmárnemzet, vagy nem fontos számára a számosság kérdése.
Az előadó megállapítása szerint az írás minden esetben másodlagos eleme a nyelvnek, hiszen eredeti funkciója szerint a szóbeliség rögzítésére alakult ki. Ugyanakkor több esetben függetlenné is válhat tőle, mert például a középkorban az a kifejezés, hogy „tudja a nyelvtant”, egyszerre jelentette azt, hogy valaki írástudó, és ha ír, akkor latin nyelven ír. Ily módon az írás nem közvetlen eleme a nyelvnek, de kulturális tényező, a társadalom alakítja ki, így fontos kapcsolata van a társadalommal. Például az ukrán és a lengyel nyelv bármennyire is hasonló egymáshoz, az egyiket cirill, a másikat latin betűkkel jegyzik a vallási, kulturális hagyomány miatt.
A nyelvűség kérdésével kapcsolatban Nádasdy Ádám kiemelte, hogy annak jelentősége a romantika világában értékelődött fel. Ezt többek között azzal a bibliai példával erősítette meg, hogy Jézus és Pilátus beszélgetésével kapcsolatban az evangéliumok számára annak csupán a tartalma fontos, a kommunikáció megvalósulásának részleteiről – hogy például milyen nyelven zajlott – semmiféle információt nem árul el a szöveg. Az előadó arra is rámutatott, hogy a kereszténységnek nincs szent nyelve, hiszen az evangélium, ha jól hirdetik, minden nyelven azonos marad, tehát a kereszténységnek ily módon nincs is nyelve, csupán üzente van.
Az előadásának címében feltett kérdésre a nyelvész azt a meglepő választ adta, hogy az elmúlt százötven-kétszáz év kutatásai – amelyekből példáit hozta – azt bizonyították, hogy nincs köze a nyelvnek a társadalomhoz, ahogyan az újabb kutatások szerint az emberi szervek működése sem függ össze a boldogsággal.
Az előadást követő beszélgetésben személyes hitvallására is utalt Nádasdy Ádám, amely a Dante Isteni színjátékából készített fordításának első lapján is olvasható, a kapernaumi százados Jézust megszólító szava, az ősi úrvacsorai imádság szép eleme: „…sed tantum dic verbo…” – „…hanem csak egy szóval mondd…”
* * *
A budavári evangélikus szabadegyetem következő alkalmának vendége – június 13-án, hétfőn 19 órától – Both Miklós zenetörténész, zeneszerző lesz, aki az ukrán népzenéről tart vetítettképes előadást.
