Dietrich Bonhoeffer gondolatai eredetiségükben, szemléletmódjukban és a szerző komolyságában a ma élő keresztények egyik legmélyebb kincse – többek között így jellemezte Béres Tamás a mindössze harminckilenc életéve alatt is hatalmas szellemi örökséget maga után hagyó német evangélikus lelkészt, nagy hatású teológust, aki 1945-ben halt mártírhalált. A Magyarországi Luther Szövetség és az Evangélikus Országos Gyűjtemény által szervezett rendezvénysorozat legújabb – ezúttal már személyes jelenlét melletti – állomásaként szeptember 30-án az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanszékvezető professzora tartott előadást az Evangélikus Országos Múzeumban.
Dietrich Bonhoeffer nevét, lejegyzett gondolatait és munkáit általában sokkal jobban ismerik, mint a többi nagy teológusét. Ő úgy volt teológus, hogy közben a lehető legfontosabb szempontjait gyakorlati érvényességgel is megfogalmazta – kezdte előadását Béres Tamás. Bonhoeffer életműve ellentmondásos, korai és későbbi műveit eltérő hozzáálllással vetette papírra, és nem is lehet őt csupán egyetlen szempont alapján, azzal a szükségszerű reménnyel megközelíteni, hogy meg is értsük őt. Erre a több szempontúságra utalnak a róla írt könyvek címei is: Eberhard Bethge életrajzi kötete, a Dietrich Bonhoeffer – Theologe, Christ, Zeitgenosse (Dietrich Bonhoeffer – A teológus, a keresztény, a kortárs) vagy Eric Metaxas magyarul is megjelent, Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém című monográfiája. Utóbbi, a több mint egymillió példányban elkelt kötet szerzője nem vállalkozik arra, hogy elmondja, ki ez az ember, helyette megmutatja Bonhoeffer számos arcát, és a döntést hagyja a „levegőben lógni”.
Miközben néhány évtizeddel korábban ez még Paul Tillichről volt elmondható, ma már Dietrich Bonhoeffer a legtöbbször „felhasznált” protestáns teológus. Béres Tamás szándékosan fogalmazott úgy, hogy „használják” a mártíriumot szenvedett teológus életművét, mivel nem feltétlenül olvassák, mégis hivatkoznak rá. Bonhoeffer „kurzusképessége” annak köszönhető, hogy jelenség lett az életéből – mutatott rá az EHE tanára magyarázatul, hogy a „szigorú” Bonhoeffer-kutatás érája után a 2010-es évektől kezdődően rohamos popularizálódás, mintegy „Bonhoeffer-fogyasztás” figyelhető meg.
Dietrich Bonhoeffer életében 1932-ben következett be nagy változás, amiről azonban ő csak négy évvel később számolt be sógornőjének levélben, miszerint nem tudott szabadulni attól a késztetéstől, hogy igazat adjon végre Jézusnak. Ez volt életének az a fordulata, amely miatt radikálisnak tekinthető. Értelmezői, életének tolmácsolói általában azt írják róla, hogy többgenerációs múltra visszatekintő, biztos családi hátteréből ered az az egész életét meghatározó tartás, amely minden cselekvésében és gondolatában megmutatkozott. De emellett jelen volt benne Bonhoeffernek az a gyermekkora óta meghatározó tulajdonsága is, hogy mindig mindenkit meg akart védeni. (Például négyéves korában védőbeszédet mondott a szülei előtt az egyik gondozónője mellett.)
Arra a kérdésre, hogy Bonhoeffer milyen értelemben volt radikális, Béres Tamás azt a választ adta, hogy a teológus, a teológiatörténész, az esszéista és a „bekérdező” felosztásban keresve a választ kifejezetten az elsőként, vagyis mint teológus. Idekapcsolódva azt a meghatározást osztotta meg hallagatóságával, miszerint „a radikális teológiának egyetlen ismérve van, mégpedig az, hogy soha nem adja fel azt az igényt és meggyőződést, hogy minden az istenkérdésen múlik”. Béres Tamás kiemelte, hogy a sok-sok értelmezés mellett a legnagyobb örömöt Bonhoeffer olvasása jelenti, mert ez a radikalitás úgy jön át a legnagyszerűbben, hiszen a német evangélikus lelkész olyan nyelvi leleménnyel és kristálytiszta logikával írja le gondolatait, amely minden olvasó számára felüdülést jelent.
Előadása összegzéseként a professzor úgy fogalmazott, hogy „Bonheffer gondolatai eredetiségükben, szemléletmódjukban és a szerző komolyságában az egyik legmélyebb kincse a mai korban élő keresztényeknek, akiknek, nekünk, az egyik nagy feladatunk, hogy megőrizzük a félremagyarázástól, a tudatosan téves használattól”.
