Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa címmel nyílt nagyszabású, a boschi életművet nemcsak reprezentatívan bemutató, hanem a hatástörténetére is reflektáló kiállítás a fővárosi Szépművészeti Múzeumban. A kilencven alkotást bemutató tárlaton Bosch fennmaradt életművének közel harmada látható.
„Hogy miről álmodott Bosch? Krisztus szenvedéséről, a zsoldosok ostoba kegyetlenségéről, a világ hiábavalóságáról és a földi lét tünékeny természetéről” – olvasható a kiállítás egyik termének falán Max Jakob Friedländer művészettörténész gondolata. Az 1450 körül született, 1516-ban meghalt Hieronymus Bosch művészete, alkotásainak részletgazdagsága méltán ad lehetőséget különböző megértési utakra. Újító, a kor hagyományából kiinduló, de azt radikálisan újraértelmező alkotásai által megérezhetjük, hogy a németalföldi mester egyik fő törekvése a gőgös, kizárólag önmagának élő, habzsoló életmód, az Isten szeretetéről lemondó ember elleni kiáltványszerű felszólalás lehetett.
Bosch fennmaradt művei olyan világba kalauzolnak minket, amelyben helyet kap a jó és a gonosz küzdelme, az ember esendősége és a hit általi megigazulás lehetősége, a bűn és a bűnbocsánat kérdése, a társadalom- és egyházkritika is. Az ő művészetét és kortársainak alkotásait látva a szent és a profán határán találjuk magunkat – válaszúton.
Széthullás és újraformálás korszaka
Miből fakadhat, hogy a művész ennyire érzékeny a gonoszra, a rosszra, a kárhozat témájára? Ehhez érdemes felidézni, hogy milyen korban élt. A korszakról Karl Heussi Az egyháztörténet kézikönyvében megállapítja: „Áthatotta az előreformáció szellemisége, vagyis az a válsághangulat, amely a 16. századi reformációt megelőzte, valamint a reneszánsz mozgalom, amelyben az önálló laikus kultúra létrehozására irányuló korabeli törekvések kicsúcsosodtak. Az egész átalakulást nemcsak a széthullás, a felbomlás és hanyatlás jelensége kísérte, hanem a fejlődésé és újjáformálásé is.”
A kort meghatározta a népi vallásosság is. Visszatértek a boszorkányperek. A csodahit, a zarándoklatok, az ereklyék tisztelete a virágkorukat élték, az apokaliptikus képzetek széles körben terjedtek, és minden társadalmi réteget érintett a halálfélelem. A 14. századtól teret hódítottak a haláltáncok, valamint a halál hatalmának megjelenítése mind képben, mind írásban. Mindeközben a papság meglehetősen világi életet élt. Bosch műveit látva azt érezhetjük, mintha korának számos hibás döntése elevenedne meg.
Ismert és rejtélyes
A kiválóan rendezett, mind fényhatásában, mind terembeosztásában nemzetközileg is kimagasló kiállítás hét egységben tárja a látogatók elé a németalföldi mester alkotásait és a korszak művészetét. A Két korszak határán című szekció megidézi a középkor végét és az újkor küszöbét. A Bolondok hajója című második egységben Bosch társadalomkritikájával találkozhatunk. Itt láthatjuk a címadó képen túl a Kőoperáció című alkotást is.
Egy külön terem mutatja be Bosch Földi gyönyörök kertje című, talán legismertebb és rejtélyektől hemzsegő alkotását. Eszünkbe juthat a 11. században élt Clairvaux-i Bernát intelme: „A gőgös és szenvedélyeknek élő embereken jobban erőt vesz az ördög.”
Az utolsó teremben Bosch hatásával ismerkedhetünk meg. Itt nemcsak a kortársak hasonló szellemiségű alkotásait látjuk, hanem Sebastião Salgado Aranybánya című fotográfiája által a kortárs művészetig rajzolja meg a hatástörténet ívét.
A kezdet és a vég „dinamikája"
Az Idők végezete szekció drámai erővel mutat rá Bosch túlvilági víziójára. Művei átütő erővel emelik ki az esendőséget, érzékeltetik az egyéni élet felelősségének kérdését ugyanúgy, mint a korszakot meghatározó rettegést és halálfélelmet.
A máig vitatott eredetű bruggei Utolsó ítélet triptichon a mennyei harmónia és az Isten nélküli lét közötti különbségre figyelmeztet. A középső táblaképen külön egységként látható a megdicsőült Krisztus, liliommal és karddal, vagyis az ártatlanság és a büntetés szimbólumaival.
A Túlvilági látomások négy táblaképéből kettőt tekinthetünk meg a tárlaton. Az üdvözültek mennybemenetele és A pokolba vezető folyó felerősítik azt a páli megállapítást, hogy „a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet” (Róm 6,29).
A Szentek élete teremben az életükkel példát adó emberek állnak a középpontban. Itt kapott helyet a Keresztelő Szent János a pusztában, és idekerültek a Szent Antalról készült alkotások, a Szent Kristóf vagy a Szent János evangélista Patmosz szigetén című festmények. Utóbbi műről több érdekes részlet is megemlítendő, itt azonban csak egy motívumot emelek ki. A Jelenések könyvét éppen lejegyző János ájtatos tekintettel néz, miközben mögötte, a kép jobb alsó sarkában megjelenik egy boschi lény, aki meg akarja gátolni őt a szent szöveg leírásában. Stephan Kemperdick, a Berlini Állami Múzeumok művészettörténésze így vall erről a kiállítási albumban: „A teremtmény itt már épp az írószerszámok felé lopódzik, de a szent szimbolikus állatától, az éber sastól megriadva elejti vaskampóját.” Vagyis a kísértés az ember legájtatosabb, egyben legszentebb pillanatában is jelen lehet.
A kép hátoldalán látható a Jelenetek Krisztus szenvedéstörténetéből című alkotás. Fő motívuma a pelikán – a középkori művészetben Krisztus kereszthalálának szimbóluma –, amely önfeláldozó szeretetéből adódóan feltépi az oldalát, hogy gyermekeit saját vérével táplálja.
A Jézus követése szekcióban olyan művek szerepelnek, mint az Ecce Homo vagy a Királyok imádása. Utóbbi munkáról Larry A. Silver művészettörténész-professzor az albumban szereplő tanulmányában megállapítja, hogy az „a németalföldi festészeti hagyományon alapul, amelyet [Bosch] egyidejűleg az emberi gonoszságra és gyarlóságra való számos utalással módosított. Miközben a bölcsek és a pásztorok Jézus születésének első tanúi, egyben a kereszténység üzenetének minden vallásra és minden emberre kiterjedő egyetemességének szimbólumai, a festő egyértelműen a gonosz képviselőiként, de legalábbis gyanút keltő alakokként tüntette fel őket, és a bukott világot ábrázolta az alkotás hátterében is. Isten és az emberiség viszonyának ez a fajta szemlélete fordulópontot jelentett, még egy olyan tradicionális, keresztény festészeti témára vonatkozóan is, mint a háromkirályok imádása.”
A kiállítást látva megállapíthatjuk, hogy az ötszáz éves művek nemcsak művészettörténetileg hatnak a máig, hanem a hit kérdéseit is elevenen és építő kritikával fogalmazzák meg az arra nyitott látogatók számára.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 8– 5–i, 87. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
