A nemzetközi eucharisztikus kongresszus idejére időzítve nyílt meg szeptember 6-án – telt házas közönség előtt – az Evangélikus Országos Múzeum új időszaki kiállítása. A Szeretetnek eledele – A tápláléktól a valódi közösségig című tárlat „leleplezésekor” különleges élményben volt részük a résztvevőknek: nemcsak a tárgyak reprezentálták a nagy történelmi egyházak kultúra- és közösségteremtő erejét – nem elfedve különbözőségeinket, és rámutatva oly sok közös kincsünkre –, de személyesen is együtt voltunk jelen evangélikusok, katolikusok és reformátusok.
Immár a második tárlat nyílt meg az Evangélikus Országos Múzeum falai között a Magyarországi Evangélikus Egyház által meghirdetett úrvacsora évéhez kapcsolódóan, és jól ki is egészíti a korábbi, kortárs alkotásokat felvonultató kiállítást, amely a Kenyér és bor színében – Az úrvacsora kortárs szemmel címet viselte. A mostani kiállítás azonban – ha az alkotások korát nézzük – „történeti kiállítás”, de jóval több is annál.
Világi aggodalmaktól a mennyei szemlélődésig
A művészettörténeti kutatás hosszú „kihagyás” után az utóbbi években fordult újra az egyházművészet funkcionális szempontú bemutatása felé, így olyan alkotások is a közönség elé kerülnek, amelyek stiláris, művészeti kvalitásuknál fogva esetleg soha nem kaptak volna helyet a tárlókban. Ráadásul olyan kontextusban „mutatkoznak be” – mire használták, mi volt az eredeti funkciója, miért ezt és így ábrázolja? –, amely sokkal közelebb hozza hozzánk őket.
A kiállítás kurátorai – Harmati Bála László művészettörténész, Kertész Botond történész és Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész – ezeket a kérdéseket megválaszolva különleges gondolati ívre fűzték fel a tárgyakat. Az e világi kézzelfoghatótól vezetnek bennünket a megfoghatatlan misztériumig, egyben az egyéntől a közösség felé, mintegy megismételve azt a vágyat, amelyet a középkori és a kora újkori hívek is megfogalmazhattak: a képek, a tárgyak, a prédikált szavak segítsék őket eljutni a világi aggodalmaktól a mennyei szemlélődésig.
Különbözőségeket megtartva is közösségben
A megnyitón H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Beer Miklós katolikus püspök és Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök szólt a jelenlévőkhöz. Az alkalom ünnepélyességét a frissen alakult 447 Hz kamarakórus szolgálata emelte.
Beer Miklós, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke felidézte azt a beszélgetést, amelyet Fabiny Tamással és Steinbach József dunántúli református püspökkel folytatott évekkel ezelőtt a Püspökkenyér című televízió-műsorban. Ott Steinbach püspök úgy fogalmazott, hogy a reformátusok az úrvacsora vételekor a feltámadt Krisztussal találkoznak a bűneik bocsánatára, testvéri közösségben. Ennek a koncentrált megfogalmazásnak a mintájára a katolikus püspök azt hangsúlyozta: az úrvacsorában az Úristen ajándékozó szeretetét próbálhatjuk megérteni, amelynek segítségével egyre közelebb kerülünk a misztériumig.
A katolikus püspök, majd pedig Fabiny Tamás is kifejezte az interkommunió, az úrvacsoraközösség iránti vágyát, amelyet – nem titkoltan – a kiállítás is megfogalmaz. Az evangélikus elnök-püspök ezen túlmenően a kiállítás fő alkotására – egy nemrégiben a múzeum gyűjteményébe került festményre – hívta fel a figyelmet.
A kiállítás címét adó mű – Szeretetnek eledele – is az asztalközösséget ábrázolja. Az ismeretlen festő alkotásán – amelyet feltehetően egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött metszet után készített a művész, bár a metszet jóval ügyetlenebb kivitelű – II. József jelenik meg baloldalt, a kerek asztal körül helyet foglaló négy egyház (katolikus, evangélikus, református és görögkatolikus) egyenrangúként ábrázolt vezetői mellett. Jogarát emelve hangsúlyozza – megfestett – mondanivalóját: „Krisztus Szerzeményét akármint tartsátok, Tsak Nékem s Istennek a Dijt megadjátok. Máté 22. rész”.
A jelenet alatt a kép magyarázataként többsoros felirat olvasható, amely kiemeli, hogy a különbözőségeket megtartva is közösségben lehetünk egy asztalnál a szentségeket magunkhoz véve, hiszen ez – ahogyan Fabiny Tamás hangsúlyozta – nem az erők összemérésének, a tudós vitának az asztala, hanem az étkezés, méghozzá a szakramentális étkezés asztala.
Az úrvacsora mint a lelki éhség csillapítója
A kiállítás négy tematikus egységből áll, így a táplálék, az áldozatvállalás, a megtisztulás és a közösség témaköreit járhatjuk körbe, számos bibliai, teológiai és egyháztörténeti vonatkozást megismerve (például Luther asztali beszélgetéseit is felidézve). Az anyag számos ikonográfiai különlegességet is felvillant evangélikus, református, katolikus, zsidó és görögkatolikus tárgyakon, ábrázolásokon keresztül. A metszetek, festmények, oltárképek mellett nemcsak kelyhek, paténák és ostyatartók láthatók, de például egy különleges, bárány alakú süteményforma is. A nagyművészeti alkotások mellett semmivel sem tűnnek értéktelenebbnek vagy érdektelenebbnek a kisművészeti produktumok, sőt mind hozzáadnak a kiállítás teljességéhez.
Az ábrázolások tekintetében nem csak az úrvacsora megjelenítésének számos variációját láthatjuk (nehéz volna kiemelni egyetlen kompozíciót, de a Tahitótfaluból való oltárterítőt nem érdemes elmulasztani), elénk kerül Ábrahám és a három angyal története, Izsák fel nem áldozása, a kenyérszaporítás, Krisztus üdvöt hozó vére, az emmausi vacsora is – mind-mind az úrvacsora misztériuma felé vezetve bennünket.
A tárlat több síkon is körbejárja a témát: a tárgyakon és a képeken kívül a kimondott szó erejét is megjeleníti. Ehhez hangzó anyagot, prédikációt is beemeltek a kiállításba, sőt énekhagyományunk is felidéződik. Vetítések, interaktív tábla is segíti a látogatót az elmélyülésben.
Végezetül visszatérve a címadó festményre: a szimbolikus jelenetet a türelmi rendelet ihlette, és az úrvacsorát mint a lelki éhség csillapítóját is ábrázolja, sőt arra hív bennünket, hogy ismerjük fel rítusaink közös vonásait – mindezt a 18. század végén! Nemcsak a múzeum egyik legfrissebb szerzeményeként volt érdemes ezt az alkotást választani a kiállítás „címeréül”, hanem a máig aktuális mondanivalója miatt is.
* * *
A kiállítás 2022. január 30-ig látogatható, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között. Cím: Evangélikus Országos Múzeum, 1052 Budapest, Deák tér 4.
