Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal egy időben rendezték meg a magyar keresztény könyvkiadók legrangosabb hazai összejövetelét, a Szent István könyvhetet, melyen harminc kiadó képviseltette magát, több szakrális kiállító mutatta be tevékenységét, portékáit. Eddig a sajtóhír – az alábbiakban néhány személyes élményt osztanánk meg arról, hogy hogyan láttuk evangélikus szemmel a könyvhetet.
A keresztény kiadók könyvvásárát májusban szokták tartani Budapesten, a Ferenciek terén. A koronavírus miatt tavaly és idén is elmaradt a rendezvény, de sokak imádsága meghallgattatott: Isten terve jóra fordította a járvány elvette hiányainkat. Megélhettük, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Hogy miért? Mert így, az eucharisztikus kongresszushoz csatlakozva kilenc napon, napi tizenegy órán át találkozhattak olvasók és könyvesek, és adhattak lelki táplálékot, jó szót, oszthattak meg egy finom kávét és élvezhették egymás társaságát a főváros szívében. Amikor a nap során többször is megkondultak a bazilika harangjai, a színes, nyüzsgő, vidám tömeg egy pillanatra megállt, és a méltóságteljes épület kupolája felett az ég felé emelte tekintetét.
Isten áldása volt ezeken a napokon: a ragyogó napsütés, a nyári idő mindvégig kitartott, a bazilika előtti színpad programjait a pavilonokban dolgozók is hallgathatták. Az ökumenét nemcsak a sokszínű felekezeti közösség, hanem a tanúságtételek, könyvbemutatók, zenei produkciók is erősítették. Kiemelkedő volt a szerdai bizánci rítusú isteni szent liturgia, amely betöltve az éttermekkel, szusibárral, borterasszal, pizzériával körbevett teret, sajátos szakralitást hozott. Az Isten közénk, emberek közé jött! A szent énekek, igék, imádságok megérinthették azokat a lelkeket is, akik nem a keresztény könyvhét miatt tartózkodtak a téren.
Találkozások
A nyitónapon örömmel konstatáltuk: evangélikus kezdés volt! A Kaláka együttes Volt egy fakatona című gyermekkoncertjétől azonnal otthonosan éreztük magunkat. S első látogatónk a Luther Kiadó standjánál a nyitás előtti percekben a fentiek miatt Gryllus Dániel volt. Hit, lelkiség, irodalom, zene, gyermekek – csupa jót ígért!
Ha már gyermekek: a Luther Kiadó is gondolt a kicsikre, s nem csak könyvekkel. Tény, hogy az olvasni nem tudó korosztályt leginkább a kiadó logójával díszített lufikkal vagy Luther-rózsás csokikkal lehetett levenni a lábáról. Így történt azzal az egy hete ovis, hároméves kisfiúval is, aki megilletődve érkezett, de az általa választott piros lufival elégedetten távozott. Talán olvasónk lesz pár év múlva?
Minden tartalomkészítőnek receptre íratnánk fel a személyes találkozást az olvasókkal. Sokan tudatosan érkeztek, könyveink iránt érdeklődve. Jó volt látni a lelkiségi irodalomra szomjazó sok-sok embert, szót váltani velük, kérdezősködni a nekik kedves könyvekről, ajánlani nekik valamit – ezek a találkozások sokáig erősítik majd az embert, ha megfáradna.
Végül egy megható találkozás. Egy házaspár a pavilonunkkal szemben, a téren parkoló biciklijeit eloldozva könyvespultunk felé lépett. A szép, magas, szőke hölgy meglátva egy kötetet, férje felé fordult, s szemét könny futotta el. „Lefotózhatom? – kérdezte, majd hozzátette: – Az apukám. Nemrég volt a temetése” – s mutatta felénk a hátsó borító kis képét. Az élete kilencvenegyedik évében, augusztus 4-én elhunyt dr. Pátkai Róbert angliai magyar evangélikus lelkész, nyugalmazott püspök leánya így lelt rá „véletlenül” a kiadó asztalán árult kötetre. A kérdésre, hogy elfogad-e egyet, intett, hogy köszöni, van példánya. A könnyeit látva halkan említettük a kolléganővel, mennyire szeretik és tisztelik édesapja emlékét a honi evangélikusok. Az Istenhez hazaköltözött édesapa és leánya itt, Budapesten „találkozott”, a keresztény könyvhét evangélikus pavilonjánál.
Mindennapi kenyér
Az ökumenét mi, evangélikusok duplán megéltük: a Szent István Társulat rendezte könyvhéten a Kálvin Kiadóval (és részükről a Magyar Bibliatársulat kiadványaival) közös pavilonon osztoztunk. Nem új ez a helyzet: minden nagy könyvvásáron így szokott lenni, a legutóbbi, Covid előtti, Duna-korzós ünnepi könyvhéten is így volt. Nagyon jó beszélgetések lehetősége ez, a két protestáns egyház könyvválasztéka pedig egymás mellett sok információval szolgál a teológiai, lelkiségi és gyermekirodalom aktuális irányairól.
A kálvinos kollégák egyik reggel egy bácsitól két gyönyörű, nemzeti színű papírszalaggal átkötött Szent István-kenyeret, szép, barnára sült cipókat kaptak ajándékba. A 9 órai zárás előtt elejtett megjegyzésünkre – hazafelé még be kellene ugrani valahova kenyérért – a református kolléga azonnal segítségünkre sietett: „Itt ez a kenyér, szívesen felajánljuk, vidd csak el.” A mindennapi kenyerünkről így gondoskodott emberi közvetítők útján az Úristen. Hálával fogadtuk el az ajándékot, amely sokkal többet jelentett, mint a kényelem, hogy nem kell munka után még boltba sietni.
Biztonságban
Sokak imádsága kísérte a rendezvényeket, hogy minden rendben, félelem és zavar nélkül történjen. Az Úristen a felhőtlen ég mellett azzal is megajándékozott minket, hogy – hála a segítőkész és odafigyelő szervezésnek– minden felmerülő problémára sikerült megoldást találni. A teret kamerák figyelték, ami a biztonság érzetét adta. Az Úristen kezében tudva magunkat pedig a nagybetűs Biztonságot éltük át minden oldalról: védett térben voltunk. Fogalmunk sem lehet, milyen hatalmas háttérmunka áll egy-egy ilyen programsorozat biztosítása mögött. Ha mindent összevetünk, a hála érzése az, ami egybecsomagolja a sok kis mozaikdarabkát.
A NEK plakátjain így hirdették a programokat: „Találkozz Jézussal Budapesten!” A találkozás nekünk, válaszokat keresőknek egymással és vele, Jézussal olyan ünnep volt, amelyre nagyon nagy szükségünk volt. Hála érte, hogy egy járvány idején kaptunk ilyen erőforrást!
