Hogy ne törjön el minden Egész

Az egyház egysége nem emberi törekvések összerendezését jelenti. Nem emberek valósítják meg a maguk erőfeszítéseivel, hanem Krisztus teremti meg. – Fabiny Tamás elnök-püspök publicisztikája. 

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,9–12) A közelmúltban megrendezett házasság hetén gyakran idéztük ezt az ószövetségi mondatot. Most azonban szélesebb összefüggésekben szeretném alkalmazni. Az események, amelyek egyházunkban és Európában – az oroszok által megszállt Ukrajnában – az elmúlt hetekben történtek, indokolhatják a hármas fonalra való bibliai utalást.

Lehet, hogy az immár két éve velünk élő Coviddal is összefügg. Vagy az egész világot megrázó olyan változásokkal, mint a modern kori népvándorlás vagy a klímaváltozás. A biztosnak vélt európai hagyományok fejük tetejére állásával. A második világháború óta nem tapasztalt katonai fenyegetéssel. A folyamatos belpolitikai adok-kapokkal. Vagy egyszerűen csak saját gyengeségünkkel és esendőségünkkel.

Egyházunkban korábban egy irányba húzó emberek mintha szekértáborokba rendeződnének. Egyáltalán nem vagyok a vélemények ütköztetése ellen, sőt kifejezetten örvendetesnek tartom a pezsgő és építő vitákat. Mindez teljesen helyénvaló volna, ha úgy akarnánk a másként gondolkodót meggyőzni, hogy szeretnénk az ő véleményét is megérteni, vagy akár készek lennénk tőle tanulni is. Ehhez falakat kellene bontani, ám mi inkább önigazságunk újabb és újabb téglasorait rakjuk egymásra.

Ady a Kocsi-út az éjszakában című versében fájdalmasan kiált fel: „Minden Egész eltörött…” Hogy ez így túl drámai? Szeretném, ha látnánk, hogy már a repedések is éppen elég veszélyesek.

Az egyház egységéért emelek szót. Ez nem az „egységben az erő” frázisának pufogtatása. Nem is a „szeressük egymás, gyerekek” régi, szirupos slágere. Hanem a Jézus Krisztusban számunkra felkínált egységnek a keresése.

Súlyos teológiai kérdésnek tartom, hogyan értjük az egyház egységét. Vannak, akik szerint a „szeretetben való egység” keresése és a biblikus magatartás egymás alternatíváját jelenti. Arra figyelmeztetnek, hogy egy általános, világi szeretetegység oltárán fel lehet áldozni a tiszta hitet. Ha az egységen emberi szándékok harmonizálását értjük, akkor ez a veszély fenn is állhat. Az egyház egysége azonban nem emberi törekvések kisebb-nagyobb kompromisszumok által való összerendezését jelenti. Ennek éppenséggel meglehet a létjogosultsága a közjó érdekében vállalt egységtörekvésekben vagy éppen civil szervezetek hatékony működtetése terén. A keresztények egysége azonban nem ilyen. Ezt nem emberek valósítják meg a maguk talán tiszteletre méltó erőfeszítéseivel, hanem Krisztus teremti meg.

A Krisztusban való egységünk hitünk középpontjában kell, hogy álljon. Főpapi imájában (Jn 17,20–23) Jézus hatalmas jelentőségű szavaival összekapcsolja az Atya és a Fiú bensőséges szeretetkapcsolatát a tanítványok között megvalósuló egységgel. Ebből következik aztán az imádság, hogy ők is „mindnyájan egyek legyenek”. A Krisztussal és a Krisztusban való egységünk tehát nem egy „langyos” világi fogalom, hanem hitünk lényegét érinti. Ez a Szentháromság titkával, a hívő ember és Krisztus kapcsolatával függ össze, így pedig az egyház természetét határozza meg. Az egyház eszerint a Krisztussal és ezért egymással egységben lévők közössége.

Amikor az egyház egységének védelméről beszélek, akkor tehát nem a különböző pozíciók közötti – amúgy persze kívánatos – párbeszédről beszélek, hanem ennél sokkal többről. Az egyház egységét nem a hívek jámbor szándéka teremti meg, hanem az Krisztusban már megvalósult. Ha pedig benne maradunk, akkor érvényessé válik az apostol felszabadító üzenete: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Ez a Pál apostoli mondat meghatározza az egyházak feladatát az ukrajnai háborúval vagy éppen az abból fakadó menekültválsággal kapcsolatban is. Írásom ószövetségi mottója pedig az elesettek közötti segítségnyújtás kiindulópontja is lehet. A Prédikátor nem egyszerűen két fél – házastársak vagy éppen szomszéd népek – megbékéléséről beszél, hanem „hármas fonálról”, amelyben immár az isteni jelenlét is kifejezésre jut.

Az egységet mint egyházunk nagy kincsét kell őriznünk. Urunk ennek megvalósulásához kötötte a sokat emlegetett misszió hitelességét és eredményességét is: „…hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21c)

A Prédikátorral kezdtem, Pál apostollal fejezem be: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12,27) Ha a tagok nem vállalják és nem hordozzák egymást, akkor Krisztus testéből szakadnak ki. Ha a Krisztusban nyert egységünket kétségbe vonjuk, akkor valóban minden Egész eltörik.

Vigyázzunk egymásra, őrizzük meg a Krisztusban nyert egységet.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 13–20–i, 87. évfolyam 9–10. számának Égtájoló rovatában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a  címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.