Az asztalfőnél ott ül maga Jézus

A gasztronómia az étkezés kultúrája, a teológia pedig az Istenről való beszéd. Izgalmas a két szó összevonásából keletkezett kifejezés: gasztroteológia. Erről kérdeztük Orosz Gábor Viktor lelkészt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docensét. A Biblia egésze át van szőve az étkezésre vonatkozó fontos információkkal, kezdve az édenkerti almától a keserű füvekkel tálalt páskabárányon át az utolsó vacsora kenyeréig, boráig. Luther Márton asztali beszélgetései is túlmutatnak a közös étkezés testi örömein: bölcs vagy épp humoros gondolatait – anélkül persze, hogy erről akkor tudott volna – tulajdonképpen gasztroteológiai tételként fogalmazta meg a reformátor.

– Tanár úr, hogyan kerül a teológia a –terített – asztalra? A böjttől eltekintve mintha nemigen foglalkoznánk a lelki életünk és az ételek – a vételük, illetve a mellőzésük – kapcsolatával. Fontos lenne, ezért született meg a gasztroteológia?

– A gasztroteológia az étkezés és az ételek szociális, antropológiai, esztétikai és etikai jelentőségét vizsgálja. Viszonylag új tudományterületről van szó. A szóösszetétel arra vonatkozik, hogy az Ó- és az Újszövetséget az első lapjától átszövi az étkezéssel kapcsolatos kulturális-társadalmi megközelítés és értelmezés. Nagyon fontos szerepet töltenek be a Biblia világában az ételek, gyümölcsök és növények, amelyeken keresztül az elbeszélőknek lehetőségük volt közel hozni a korabeli emberek hétköznapi életéhez azt a transzcendens tartalmat, amit ki akartak fejezni. A gasztroteológia ebből az irányból indít a teológia felé: fölismertük azokat a közös pontokat, amelyek az adott esetben nehezen érthető létkérdésekre válasszal szolgálnak.

– Mely „bibliai ételek és italok” a legfontosabbak a gasztroteológia szempontjából?

– A legmélyebb szimbólumtartalommal bíró étel a kenyér és a bor. De például a Biblia első lapjain rögtön a „tiltott gyümölcsről” olvashatunk, amelynek az elfogyasztása után olyan radikális változás következik be Ádám és Éva életében, amely különbözőségük felismeréséhez vezetett. A jó és a rossz megkülönböztetését, jóval azelőtt, hogy apró morális hibákról szó esne, megelőzi a különbözőség ismerete. Ekkor tör felszínre bennük a félelem, hogy a köztük és Isten közötti differencia áthidalhatatlan és leküzdhetetlen. A passiótörténetben pedig arról olvasunk: Jézust epével kevert borral akarják itatni, hogy szenvedésén könnyítsenek, de azt elutasítja, tudatosan vállalja értünk hozott áldozatát. Érdekes megemlíteni, hogy August Hermann Francke is szívesen használt étkezéssel kapcsolatos hasonlatokat. A helyes bibliaolvasással kapcsolatban például így fogalmazott:

A héjától megfosztott mag, azaz Krisztus az a lelki táplálék, amely a hívőt megtartja. Hogy ez lehetséges legyen, meg kell történnie a „betűhéjak” lehántása után a mag elfogyasztásának, ami több az egyszerű evésnél vagy ízlelésnél.

Az újszövetségi görög nyelvben a geuomai tágabb jelentéssel bír az ízlelésnél – schmecken, gustare –, hiszen magába foglalja az átélést, a megtapasztalást és a részesedést is. A lélek úgy lakik jól, ha megízleli Krisztus lényegét, tehát átéli, megtapasztalja és részesedik istenfiúságának gazdagságából.

– Jézusban emberré lett az Isten. Urunk átélte az éhezés és a szomjúság kínjait – a kereszten így szólt: „Szomjazom” –, gyakorolta a böjtöt, vizet változtatott borrá a kánai menyegzőn, és együtt ünnepelte a tizenkettővel az asztalközösség örömteli pillanatait.

– Az utolsó vacsora fontos momentuma, hogy Jézus mint családfő jelenik meg a tanítványok körében az evangéliumi elbeszélésekben. A korabeli zsidó étkezési szokások értelmében a vacsora úgy kezdődött, ahogyan a hagyomány szerint kellett: a kenyér megtörésével és a pohár, a bor körbeadásával. Azonban Jézus saját áldozati halálának szimbólumaivá tette ezeket a nagyon ősi és mély jelentéstartalommal bíró étkeket: a kenyeret és a bort. Az úrvacsorában létrejövő közösséget Isten Szentlelke teszi lehetővé, általa valósul meg a mai ember számára azáltal, hogy a Szentlélek megújítja az ember szívét, és megmutatja, hogy a belső szabadságot a legnagyobb zártságban, még a tényleges fogságban is át lehet élni.

– A Szentírás arról is tudósít, hogy Jézus nem ekkor étkezett utoljára együtt a tanítványokkal. Igaz, a következő ilyen esemény már a feltámadása után történt: „Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette.” [Lk 24,41] Erről mit tanít a gasztroteológia?

– A hal az egyik legkedveltebb pénteki étek a kereszténységben. A tanítványok, amikor meglátják a feltámadott Urat, nem hiszik, hogy ő az, szellemnek vélik. A görög gondolkodás szerint ugyanis a halottak szellemként jelenhetnek meg. Erre válaszol Jézus. Radikálisan új módon mutatja meg, hogy van igazi élet a halál után: ennivalót kér. Ekkor kínálják meg sült hallal, amit elfogyaszt. A hal fogyasztása arra is emlékeztet, hogy Jézus feltámadt a halálból „mint az elhunytak zsengéje”, és vele együtt mindazok föl fognak támadni, akik követik őt, és hisznek benne.

– Miért fontos ön szerint napjainkban újragondolni a szimbolizált jelentéstartalmakat ahhoz, hogy az életünk boldog lehessen? S hogyan tehetjük meg ezt?

– Minden közös étkezésnél átéljük a közösség élményét, hiszen az asztalközösségünkben megtapasztaljuk azt a legintimebb szférát, amelyet a szeretteinkkel osztunk meg. Ez már önmagában boldogságélmény: részesedhetünk egymás társaságában, együtt fogyaszthatjuk el az ételeket.

A Jézussal való asztalközösséget úgy képzelem el, hogy az örök menyegzői vacsora képe vetül minden közösségi étkezésünkre. Ezért mondunk áldást, ezért kérjük, hogy Jézus is legyen része az asztalközösségünknek. Tehát az örök boldogságból részesedhetünk akkor, ha hitben, bizalommal tudatosítjuk: az asztalfőnél mindig ott ül maga Jézus is, aki annyira szeretett bennünket, hogy az életét adta értünk, és az Atya jobbján ülve könyörög a mi boldogságunkért, üdvösségünkért.

– Luther Márton asztali beszélgetései hű képet festenek arról, hogy a reformátor milyen nagyra értékelte a hitről, politikáról, egyházról és mindenféle ügyes-bajos dolgokról való eszmecserét a terített asztal mellett. Mit tanulhatunk tőle?

– Az egyik legkedvesebb gasztroteológiai bölcsességem Luthertől így hangzik: „A bor erős, a király erősebb, az asszony még erősebb, de az igazság a legerősebb!” És természetesen amikor az igazságról beszél, akkor Jézus Krisztusra gondol. Nem emberi igazságról van szó, hanem egy élő személyről. Ebben a mondásban az a csodálatos, hogy általános emberi tapasztalatra épít: a bor kismértékben orvosság, de nagymértékben spicces állapotba kerülhet tőle az ember. Az asszony, a feleség minden döntés mögött ott áll. Ez így volt Luther életében is: Bóra Katalin nagyon határozott asszony volt. Mégis az igazság a legerősebb, azt nem lehet véka alá rejteni, az utat tör magának az ember életében. Az igazság ragyog, de megadja az élet ízét is. A reformátor éppen erre utal: bár finom a bor, határozott az asszony, de az igazság az, ami uralja az életünket. Ezért érdemes áldozatot hozni, ezért az igazságért kell felelősséget vállalnunk a világban, és ez az igazság: Jézus Krisztus ajándékozza nekünk az örök életet is. Fontos kiemelni, hogy a közösség Isten Lelke által valósul meg, de konkrét jelekhez kötve: a Szentlélek átváltoztatja és megújítja a szívet – a gondolkodás centrumát – úgy, hogy végességének meg tud felelni, és képes a világban élni, többé nem terheli és nyomja agyon az örökkévalóság és az üdvösség iránti vágya. Jézus ott ül minden asztalnál, velünk és távol élő szeretteinkkel is, bár most nem élvezhetjük velük együtt a teljes asztalközösséget. De hogy ő állandó vendége étkezéseinknek, az minden keresztény embernek olyan remény, biztonság, olyan szeretetközösség, amelyet senki nem vehet el tőlünk.

* * *

Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. június 27. – július 4-i, 86. évfolyam 25–26. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.