Bóra Katalin

Luther Márton felesége, Bóra Katalin – német nevén Katharina von Bora – apácából lett a reformátor házastársa; az utókor gyakran a „Wittenberg Hajnalcsillaga” néven utal rá. Életéről csak Luther és néhány kortársa írásaiban találhatók adatok, ezeken kívül keveset tudunk róla. Ennek ellenére Katharina von Borát gyakran a reformáció jelentős résztvevőjének tekintik, mert papi házassága nyomán meghatározó szerepe volt a protestáns családmodell és a lelkészfeleség mintájának kialakításában.

Bóra Katalin egy elszegényedett nemesi család lányaként született 1499. január 29-én a Lipcséhez közeli Lippendorfban. Ötéves volt, amikor édesanyja meghalt, ezért nevelését apácákra bízták. 1504-től a Szász-Anhalt tartományban található brehnai bencés kolostoriskolában tanult. Négy évvel később a nimbscheni zárdába költözött, ahol azokban az években nagynénje, Magdalene von Bora volt a betegszobafőnök. A fiatal lány tizenhat esztendős korában tette le fogadalmi esküjét.

Apácából feleség – Bóra kisasszonyból Lutherné asszonyság

A Lipcse közeli, negyvenfős kolostorba is eljutott Luther Márton egyházújító tettének híre. Ennek hatására Bóra Katalin huszonnégy évesen, 1523 húsvétján nyolc társával megszökött a kolostorból. A terv megvalósításában a helyi plébános, a reformáció radikális ágához tartozó Gabriel Zwilling segítette őket. A szökés nem volt veszélytelen vállalkozás, mert halálbüntetés járt érte. Egy torgaui kereskedő, bizonyos Leonhard Koppe szekerén távoztak, a legenda szerint üres heringeshordókban rejtőzve. Úti céljuk a reformáció és Luther Márton székhelye, Wittenberg volt. Itt a reformátor segítette őket szálláshoz, munkához, sőt többüket férjhez is juttatta. Katalint a festő és egyben patika- és nyomdatulajdonos – többszörös wittenbergi polgármester – Lucas Cranach családja fogadta be, akiknél két évig lakott. A fiatal lány Barbara asszonynak segített a háztartásban és a gyerekek nevelésében.

Bóra Katalinnak több kérője is akadt. Például az egyetemista Hieronymus Baumgärtner, aki egy gazdag nürnbergi patrícius fia volt. Amikor azonban az apa megneszelte fia szándékát, haladéktalanul hazarendelte őt, mert fiának akkor már rég kiszemelte a leendő feleségét. Pedig még Luther is közbenjárt a fiatalok érdekében. Az orlamündei lelkész, Glatz is házassági ajánlatot tett Bóra Katalinnak, ám őt visszautasította a lány. Egy beszélgetés alkalmával, amelyet Katalin Nicolaus von Amsdorf teológussal, a wittenbergi egyetem egyik tanárával, Luther barátjával folytatott, elmondta neki, hogy szívesen lenne Luther doktor felesége. Luther – bár valójában nem akart megnősülni – már korábban kinézte magának a szökött apácák közül Ave von Schönfeldet, de az Luther tétovázása miatt más férjet keresett magának.

Wittenbergben nagy meglepetést okozott, amikor 1525. június 13-án Luther Márton és Bóra Katalin összeházasodtak. A doktor barátai megpróbálták lebeszélni a reformátort a házasságról – Melanchthon egyenesen „szerencsétlen cselekedetként” értékelte az eseményt –, de Luther saját családi életével is példázni akarta a reformáció tanait. Sok idegennek sem tetszett ez a frigy, számtalan gúnyvers és gúnyrajz készült Lutherről és Bóra Katalinról.

Bóra Katalin mint családanya

Bölcs Frigyes szász választófejedelem, a wittenbergi egyetem életre hívója nászajándékként a fiatal Luther párnak ajándékozta a kolostort annak kertjével, udvarával, gazdasági épületeivel együtt. Az épület eredetileg a Szent Ágoston-rendhez tartozó szerzetesek otthona volt, ám lakói az 1524–25-ben zajló parasztháború miatt kénytelenek voltak elhagyni.

Bóra Katalin igazi gazdasszonnyá vált, aki nemcsak az épületet alakíttatta barátságosabbá (még fürdőszobát is építtetett bele), hanem baromfit, disznókat és marhákat is tartott. A kertben mindig volt friss zöldség és az állatoknak takarmány, sőt a megtermelt árpából sört is főzött saját serfőzdéjükben. Nemhiába nevezte el férje Bóra Katalint „Wittenberg Hajnalcsillagának”.

Lutheréknek hat gyermekük született. Elsőként Johann jött a világra 1526. június 7-én, aki aztán apja halála után, 1546-ban megnősült: Luther egyik reformátortársának, Caspar Crucigernek a lányát vette feleségül. Negyvenkilenc éves korában Königsbergben halt meg mint udvari tanácsos.

Az 1527-ben született és mindössze fél évet élt Elisabethet két év múlva Magdalena követte. Az Asztali beszélgetések című kötetben olvashatók azok a fennmaradt beszélgetések és imádságok, amelyeket Luther Márton a tizenhárom éves kislány halálos ágyánál mondott 1542-ben.

Luther és Bóra Katalin beteges természetű Martin fia 1531 őszén született. Bár teológiát végzett, nem állt egyházi szolgálatba. Egy polgármester lányát vette feleségül, és harminchárom évesen gyermektelenül halt meg Wittenbergben 1565 tavaszán.

A Luther–Bóra házaspár legmagasabb kort megélt gyermeke az 1533-ban született Paul volt, akiből tekintélyes orvos lett Gothában, és udvari orvosként halt meg 1593-ban Lipcsében. Hat gyermeket hagyott maga után. Közülük Johann Ernst a zeitzi dómkáptalan esperese lett, így ő folytatta a reformátor nagyapa lelkészi hivatását.

Luther „Kata uramja”

Bóra Katalin nemcsak a gyermekeit nevelte és a háztartást látta el, hanem távolabbi rokonai közül több árván maradt gyermeket is befogadott és felnevelt. Élete végéig velük lakott a kolostort szintén elhagyó Magdalena nagynénje is. Katharina asszony saját családja mellett – némi fizetség fejében – diákokat is kosztoltatott.

Házuk mindig nyitva állt a Lutherhez érkező nagyszámú vendégsereg előtt. Nemegyszer előfordult, hogy közel harmincan ülték körül az ebédlőasztalt. Az asztaltársak – különösen is Conrad Cordatus – gyakran lejegyezték az itt elhangzott beszélgetéseket, melyek során sokszor Bóra Katalin is elmondta véleményét. Luthernek tetszett felesége határozottsága, talpraesettsége, nem véletlenül nevezte őt többek között „Kata uramnak”.

A reformátor egyebek mellett 1542 vízkeresztjén írt végrendeletével is kifejezte felesége iránti szeretetét. A kor szokásától eltérően ugyanis Luther nem a gyermekeit nevezte meg örököséül, hanem feleségét. A látszólag nagy vagyon – a kolostorépület és néhány környékbeli földbirtok – ellenére a Luther család nem volt gazdag. Bóra Katalin hiába osztotta be jól a pénzt, és hiába termelt meg saját kezűleg mindent, amit csak lehetett, a háztartással kapcsolatos kiadások sok pénzt felemésztettek. Luther Márton így vallott magáról: „…már régóta több a kiadásom, mint a jövedelmem. Eddig is mindig ingyen írtam, előadásokat tartottam az egyetemen és prédikáltam anélkül, hogy ezzel valamit is kerestem volna. Azt a 200 aranyforintot, amit a fejedelemtől kapok, az ő kegyelméből kapom.”

Luther az ő feleségét, az ő Bóra Katalinját és gyermekeit sokkal értékesebb kincsnek tartotta, mint a földi vagyont. A meleg családi fészek mindennél többet jelentett számára. Naponta tartottak áhítatokat: a család együtt olvasta a Bibliát, közösen énekeltek, és egy rövid prédikáció is mindig elhangzott.

Ezt a szerető családot 1546. február 18-án nagy veszteség érte: elhunyt Luther Márton. Bóra Katalin hat évvel élte túl férjét, „Wittenberg Hajnalcsillaga” 1552. december 20-án hunyt ki. Sírja a torgaui Mária-templomban található.

Bóra Katalin életét dolgozza fel regényes formában Ursula Koch Rózsák a hóban című műve.