Luther Márton pünkösdi énekei az Evangélikus énekeskönyvben
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének és a keresztény egyház születésének ünnepe. Az Evangélikus énekeskönyvben összesen tizennyolc pünkösdi ének szerepel, ebből három Luther Márton nevéhez kötődik.
Mennybemenetele előtt Jézus Krisztus megígérte a tizenkét apostolnak, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket, aki vigasztalni, erősíteni és bátorítani fogja őket. Tíz nappal később a tanítványok valóban átélhették a pünkösdi csodát: lángnyelvek formájában rájuk szállt a Szentlélek, ők pedig bátran bizonyságot tettek a feltámadott Megváltóról a pünkösd ünnepére Jeruzsálembe érkező tömeg előtt. Péter apostol prédikációjára háromezer ember keresztelkedett meg, és vált Krisztus-követővé. Így lett pünkösd ünnepe az egyház születésnapja és a keresztények harmadik legnagyobb ünnepe karácsony és húsvét mellett.
„Jövel, Szentlélek Úristen”
A reformátor Luther Márton közismerten jó énekszerző is volt. Nemcsak szövegeket, hanem dallamokat is szívesen írt – természetesen pünkösd ünnepéhez kötődőeket is. Az Evangélikus énekeskönyv 229. énekének eredete a reformáció előtti időkbe nyúlik vissza, és Luthert is megihlette. A pünkösdi zsoltározást keretező, rövid Veni Sancte Spiritus gregorián antifóna nyomán született, amelyből Luther német nyelvű gyülekezeti éneket írt, két további versszakkal kiegészítve. Így született a „Komm, Heiliger Geist, Herre Gott…” kezdetű ének valószínűleg 1524 pünkösdjén. Asztali beszélgetései során is szó esett róla: Luther úgy vallotta, hogy maga a Szentlélek sugallta neki a szöveget és a dallamot.
Németországban összetettebb, dúr hangnemben éneklik ezt a pünkösdi éneket, míg hazánkban a könnyebb, moll változat terjedt el. A dal legkorábbi magyar forrása az 1635-ös Eperjesi graduál.
A „Jövel, Szentlélek Isten…” kezdetű pünkösdi korált nemcsak pünkösdkor éneklik az evangélikus templomokban, hanem minden szentelési, avatási és a legtöbb könyörgő istentiszteleten is felcsendül, az utóbb említett alkalmakon általában orgonakíséret nélkül.
„Ó, jöjj, teremtő Szentlélek”
Luther Márton a 9. század elején élt Hrabanus Maurus (780 körül – 856) bencés szerzetes pünkösdi himnuszát használta fel az Evangélikus énekeskönyv 231. énekéhez. A Veni Creator Spiritus éneket már a 12. században lefordították németre. Több változata is ismert volt – közvetlen Lutheré előtt jelent meg Thomas Müntzer variációja.
A „Komm, Gott Schöpfer, Heiliger Geist…” kezdetű pünkösdi éneket Luther a szöveget illetően úgy változtatta meg, hogy a versszakok utolsó sorát hét szótagosra írta, szemben az eredeti nyolc szótaggal. Tartalmilag a harmadik és negyedik versszakot fordított sorrendben közölte, a hatodik strófát pedig kihagyta.
Az „Ó, jöjj, teremtő Szentlélek…” kezdetű himnusz magyar változatát először Huszár Gál közölte 1574-es graduál-énekeskönyvében.
„Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét”
Az Evangélikus énekeskönyv harmadik, Luther Mártonhoz köthető pünkösdi éneke a 232. számú. A reformátor ennek átvételekor egy korábbi forráshoz fordult: az ének legrégebbi, 13. századi formája az istentisztelethez lazábban kapcsolódó, úgynevezett kanciókhoz tartozik. A kanció a Magyar katolikus lexikon magyarázata szerint „nem liturgikus jellegű latin vagy anyanyelvű, strófás egyházi ének”. Az ének eredetileg egy versszakos volt, a szöveg a végső óra próbájához kéri a Szentlélek segítségét. A reformátor további három versszakkal egészítette még ki az eredeti textust.