A teológia mindenkié, de nem mindenki teológus… Ugyanakkor a szakadék teológusok és laikusok között áthidalható. Ezt a valóban hézagpótló küldetést tölti be az immár közel másfél évtizede évenként megtartott révfülöpi Luther-konferencia. A rendezvény ezúttal a nagyhét küszöbén, március 30. és április 2. között zajlott az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, telt házas érdeklődés mellett, a hagyományos mottóval: „Teológia – nem csak teológusoknak.”
Nyitó előadásában Hafenscher Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) professzora Ki akar itt latinul misézni? címmel Luther Márton ötszáz éve megjelent istentiszteleti rendjének, a Formula missaenek a mai üzenetéről, megőrzendő lelkületéről szólt. Reformátorunk az anyanyelvű istentisztelet bevezetésére törekedett, amely 1526-ban a Deutsche Messében (Német mise) meg is valósult. De nem zárta ki a kétnyelvűség lehetőségét sem, hiszen a latin számított az akkori „világegyház” nyelvének, és Luther nem akarta elszigetelni egyházújító mozgalmát. Fő célja a mise teológiai megtisztítása volt az áldozati elemektől, hiszen az eucharisztia Isten műve, az ő kegyelmének olyan drága kincse, amelyért mi, emberek „csupán” hálával tartozunk.
Luther Márton a liturgiában elsősorban ajándékot, örömteli szolgálati lehetőséget látott, amelyet nem akart uniformizálni. A Formula missae kiadásával mindenekelőtt pasztorális, liturgikus segítséget kívánt nyújtani a lelkészeknek és a gyülekezeteknek. A lutheri istentisztelet szíve közepe a Jézus Krisztusra mutató igehirdetés. De ugyancsak fontos az úrvacsorára való felkészülés, felkészítés, a vételt megelőző „hitvizsgálat” is. Vajon tisztában vagyunk-e önmagunkkal, valamint azzal, hogy miről, kiről szól az úrvacsora? Ebből a szempontból áldásos lehetőség a magángyónás, amelyet azonban nem tett kötelezővé a reformátor.
Ugyancsak ötszáz éve jelent meg Luther írása a világi felsőbbségről. Az ebben felvetett, napjainkban is aktuális kérdésekről Reuss András, az EHE professor emeritusa adott elő. Hogyan kormányozza Isten a világot? Mit jelent a kétféle kormányzás, a világi és a lelki „kard” használata? A kettőt meg kell különböztetni egymástól, de nem lehet teljesen különválasztani. Luther vallotta, hogy a Tízparancsolat és a Hegyi beszéd mindenkire érvényes. Ugyanakkor reálisan látta, hogy a világi hatalom ugyan gátat szabhat a gonosz erőknek, de nem tudja jóvá tenni a világot, amelyet nem lehet az evangéliummal kormányozni.
Luther Márton életében, bizonyos tekintetben, 1523 volt az „utolsó békeév”, amikor sokféle témában publikált. Ennek az évnek gazdag terméséből Csepregi Zoltán, az EHE rektora adott ízelítőt. A korábban már említett két fontos irat mellett Luther többek között foglalkozott Jézus zsidó származásával, a huszitákkal való együttműködés lehetőségével, az apácák zárdán kívüli élethelyzetével, a Német Lovagrend jogállásával. Állást foglalt olyan gyülekezeti kérdésekben, mint az istentisztelet, a lelkészválasztás, valamint a közpénztár jó rendje. Mai szemmel is izgalmas az a meglátás, hogy a korai reformációban a laikusok alulról jövő evangéliumi mozgalma volt a változást kikényszerítő erő.
Ugyancsak 1523-ban jelent meg Mózes öt könyvének német fordítása. Luther Márton külön énekkel állított emléket a reformáció első vértanúinak, Johann Esch és Heinrich Voes ágostonos szerzeteseknek, akiket 1523. július 1-jén égettek meg Brüsszel főterén. Ezzel kapcsolatban érdekes beszélgetés alakult ki arról, hogy ki számít vértanúnak. Vajon Luther, aki természetes halállal halt meg, tekinthető-e mártírnak?
Az igen tartalmas, már-már „tömény” hétvége előadásai gazdagon sorjáztak: László Virgil, az EHE adjunktusa Pál és Luther megigazulástanát összehasonlítva arra keresett választ, hogy „kezet foghat-e Pál apostol és Luther a 21. században”.
Ittzés Gábor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense Luther Mártonnak a feltámadásról az Első korinthusi levél 15. fejezete alapján elhangzott igehirdetés-sorozatát elemezte „Fél lábbal a síron túl…” szellemes címmel. Bácskai Károly, az EHE docense pedig a konfirmáció és az elköteleződés tematikus évéhez kapcsolódóan Luther egyik kedvenc apostoli levelének üzenetét szólaltatta meg: „Minden gondotokat őreá vessétek…” (1Pt 5,7) Végül Szakács Tamás, az EHE doktorandusza reformátorunk sokat idézett paradox tézisének, mely szerint „egyszerre vagyunk igazak és bűnösök” („simul iustus et peccator”), a mai értelmezését bontotta ki.
A négy igei alkalmon „Isten képeskönyvét” lapozva Jézus példázatai nyíltak meg Fabiny Tibor, Gáncs Péter és Németh Szabolcs lelkészek szolgálatával. A konferencia előadásainak és igehirdetéseinek hanganyaga elérhető lesz egyházunk YouTube-csatornáján.
