Tavaly február 24-én támadta meg Oroszország Ukrajnát, a háború kirobbanása után pedig azonnal elindult a menekültek áradata nyugat felé, így hazánk irányába is. A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei és intézményei egyként mozdultak meg, és ajánlották fel segítségüket. Az Ukrajnához legközelebb eső Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye és a nyíregyházi székhelyű Oltalom Szeretetszolgálat különösen is kivette – és kiveszi még most is – a részét a rászorultak támogatásából, mind a határ innenső, mind a túlsó oldalán. Az elmúlt egy év erőfeszítéseiről kérdeztük Nagy Juditot, az Oltalom intézményvezető-helyettesét és Zsarnai Krisztin esperest.
A háború kitörése óta nemcsak tárgyi adományokkal, szállással segítik a háború menekültjeit a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat munkatársai, hanem odafigyeléssel, személyes gondoskodással és jó szóval is mellettük állnak. Nagy Juditot, a szeretetszolgálat intézményvezető-helyettesét a segítségnyújtás lehetőségeiről kérdeztük.
– Miként értékeli szolgálatuk szempontjából a maguk mögött hagyott tizenkét hónapot?
– Nagyon nehéz erre az évre visszatekinteni, hiszen a háború hatására megrázó és sokszor kilátástalannak tűnő élethelyzetekkel is szembe kellett néznünk. Ukrajnában kezdetben bizakodás volt tapasztalható, az a gondolat járta át az embereket, hogy „valahogy túl lesznek” ezen a megpróbáltatáson. Az akkori összefogást megdöbbentő, megható volt megtapasztalni. Nemcsak külső támogatások érkeztek Ukrajnába, az emberek településenként is összefogtak egymásért. A közel egyévnyi háborús létállapot azonban a közhangulaton is változtatott. A félelmet, kilátástalanságot csak tovább növeli, hogy ma már a tizenhat éves fiúkat is besorozzák, nemegyszer erőszakkal. Mostanra nagyon sokan feladták a küzdelmet, és bár nem akartak eljönni, mégis rákényszerültek, hogy mindenüket hátrahagyva elhagyják Ukrajnát. Egyre inkább a legnehezebb helyzetben lévők maradnak odaát.
– A Magyarországi Evangélikus Egyház tavaly advent idején hirdetett gyűjtést. A befolyt összegből – az Oltalom Szeretetszolgálat közreműködésével – tárgyi adományokkal segítik a rászorulókat. Minden segély célba ért?
– A kárpátaljai magyarlakta részeken gyakoriak az elhúzódó áramszünetek, az is előfordul, hogy harminchat órán keresztül nincs áram. Számos óvodában villanytűzhely van, így a főzés megoldhatatlanná vált. A gyűjtés révén befolyt összegből termoszokat, hordozható gázrezsókat, paplanokat, valamint vastag ruházatot juttatunk ki. Utóbbit különösen is a lakosság azon tagjainak, akik Ukrajna belsejéből költöztek a háború miatt Kárpátaljára, hiszen nincs most módjuk ilyet újonnan beszerezni. Az anyaotthonokba a plédek mellett gyermekruhákat és játékokat küldtünk. Az adományok nagy részét már átjuttattuk a határon. Egy kis része, bár már a határ mellett van, de logisztikai nehézségek miatt még nem ért célba. Utóbbinak több oka is van. A folyamatos áramszünetek miatt csak nagyon ritkán és kiszámíthatatlanul vannak nyitva azok a határátkelők, amelyek közel vannak hozzánk. Ezért, valamint biztonsági okokból november végétől nem megyünk át Ukrajnába. A határnál rakjuk le és adjuk át az adományainkat, és a menekült testvérek szállításában is csak onnantól tudunk közreműködni. Az ukrán átkelési szabályok szigorodtak, így az Ukrajnában élő magyar lakosság is sokkal nehezebben tud átjutni Magyarországra. Minden alkalommal szereznünk kell olyan ukrán segítséget, aki ukrán rendszámú autóval átjön, és átviszi az adományokat. Jelenleg Keczkó Jánossal, az Oltalom Szeretetszolgálat foglalkoztatásiágazat-vezetőjével együtt tartjuk a kapcsolatot a kárpátaljai partnereinkkel. Hetente legalább egyszer igyekszünk telefonon, interneten keresztül beszélni velük.
– Az Oltalom Szeretetszolgálat nappali melegedőt, éjjeli menedékhelyet, átmeneti szállót, hajléktalanok otthonát, családok átmeneti otthonát működtet. Foglalkozik szenvedélybetegek nappali ellátásával, népkonyhát üzemeltet. Mennyire terhelte meg a kiterjedt és professzionális szolgáltatásukat a menekülteknek nyújtott segítség?
– Elsődleges feladatunk az alaptevékenységeink biztosítása. Ezt mindvégig hiánytalanul megtettük. A meglévő szabad szálláshelyeinkkel segítettünk a menekült testvéreknek. A háború elején nagy számban érkeztek hozzánk is menekültek. Akkor az intézményrendszerünk területén belül is kialakítottunk befogadóhelyeket, ahol kollégáink a napi feladataik mellett nagy odafigyeléssel és empátiával segítettek a sokszor rémült, igen elkeseredett, hontalanná vált felnőtteknek és gyerekeknek. Voltak kollégák, akik a szükséges eszközök, élelmiszerek beszerzésében vállaltak többletmunkát. Elmondható, hogy abban a nehéz időszakban intézményünk minden dolgozója kivette részét a feladatokból, ezért ezúton is köszönet illeti őket. Együttműködtünk a Luther Márton Kollégiummal is, amely szállást adott az arra rászorulóknak. Az ideérkező menekültek létszámának csökkenésével megoldhatóvá vált, hogy ne terheljük az intézményünket. Jelenleg öt családnak biztosítunk Nyíregyházán szállást, albérletben vagy szívességi alapon. Nekik már van saját jövedelmük, munkaviszonyuk, a gyermekek iskolába járnak, így mostanra már leginkább a hivatalos ügyeik intézéséhez kérnek és kapnak támogatást intézményünktől.
* * *
– Határszéli egyházmegye lévén a háború kitörésének hírére azonnal összehívtunk egy online egyházmegyei presbiteri ülést. Kértem, ötletekkel álljanak elő, hogyan tudnánk segíteni a menekülteknek. Malik Péter lelkészkollégámmal azt éltük át, hogy mint kés a vajon, úgy ment át minden javaslat. Példaértékű támogatás jött létre – mondja kérdésünkre Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese.
Amikor tavaly február 26-án végiglátogattam az összes határátkelőhelyet, az egyik településen a jegyző asszony vízforralókat kért. Vásároltunk is tízet, hogy forró teát, porlevest tudjanak készíteni az érkezőknek a hidegben. Attól kezdve hétről hétre ott voltunk a határon. Összeszámoltuk: körülbelül tíz-tizenötezer szendvicset készített a nyíregyházi és a nyírteleki gyülekezet összesen, a beosztás szerint. Az étel, ital, a takaró mellett a többletről is gondoskodtunk: magyar és ukrán nyelvű evangéliumi traktátusokat, laminált igés lapokat helyeztünk el a határátkelőhelyeken, illetve csomagoltunk be a szendvicsek mellé.
2022 őszéig a határ innenső oldalán segítettünk. Minden héten körbetelefonáltam a segélyszervezetek, egyházközségek kapcsolattartóit, s a konkrét kérések alapján bevásároltunk, és vittük is a csomagokat – felső korlát nélkül. Az ősz beköszöntével azt láttuk: minden gördülékenyen megy, illetve volt egy menekülthullám-elapadás is. Ekkor az helyeződött a szívünkre, hogy menjünk át a határ túlsó oldalára. Nagyon sok ugyanis a belső menekült. Korábbról voltak kapcsolataim főleg református lelkészekkel, megkerestem őket azzal, hogy mire van szükségük, s legközelebb vittük. Volt, ahol bunkerhez lég- és víztisztítókat szerettek volna, de a nagy költsége miatt nem kérték. Másnap csapódott be egy rakéta Kárpátalján. Éreztük: lépnünk kell; azonnal megvettük a milliós értékű berendezéseket. Tanévkezdéskor kétmillió forint értékben vettünk tanszereket.
Néhány héttel ezelőtt is jártam Kárpátalján: megrendítő volt látni, hogy egy nap huszonhárom órán keresztül nincs áram. Akik kicsit is modernizálták a háztartásukat, s nem sparhelttel, cserépkályhával fűtenek, most kétségbeejtő helyzetben vannak. Vittünk milliós értékű áramfejlesztőket. Segítettünk egy konyhát, ahova tűzhelyet vásároltunk, és a lelkészt elkísérve vittük ki az ételt az idős néniknek. Van, aki egyedül él, senkije nem maradt már a településen. Családok szakadtak szét. Megrázó találkozásokban volt részem, áldott ottlét volt. A határon feltartottak: kifelé csak két és fél, hazafelé viszont hét (!) órán át. Reggel nyolckor indultam, hajnali négyre értem haza…
Tudjuk, hogy bármekkora erőforrásokat mozgósítunk is, csepp a tengerben a segítség. Kárpátalján élő lelkészek őszintén elmondták: már ők is alig bírják hordozni a terheket, vannak gyenge pillanataik, amikor mennének el ők is az országból. Aztán Isten ad erőt nekik. Maradnak, csinálják tovább, tartják a lelket az ott maradó, főleg idős emberekben.
Tranzitország és tranzitegyházmegye vagyunk: rengetegen jönnek, de sokan mennek is tovább Nyugatra, illetve az év során már többen hazatértek Ukrajnába, nem bírták kivárni a háború végét.
Ha számszerűsíteni akarom az összefogás mértékét: tizennégy és fél millió forint érkezett az egyházmegye számlájára az ország számtalan pontjáról, Soprontól Nagykanizsáig, Budapesttől Szegedig és Debrecenig. Majdnem egymillió forintot pedig készpénzben fizettek be. Sok intézmény mozdult meg, kamionnal kaptunk adományokat. Kimondhatatlan mennyiségeket, melyeket a nyíregyházi nagytemplomi gyülekezet imatermében és a lelkészi hivatalban porcióztak a hívek. Eddig tizenhárom és fél milliót költöttünk el. Észszerűen gazdálkodunk, tartalékoltunk kétmillió forintot, hiszen látjuk: ez a háború elhúzódik. Mostanra alábbhagyott az adakozókészség, szűkebb a mozgástér, de azért még mindig jönnek adományok.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
