Isten szeret minket, élőhelyünkké gyönyörű világot teremtett, társakat is adott mellénk, akikkel közösen hallgathatjuk igéjét – és akikkel együtt játszhatunk, nevethetünk, kézműveskedhetünk, kirándulhatunk. Számos evangélikus gyülekezetben, iskolában szerveztek nyári táborokat azért, hogy ezt a gyerekek és a fiatalok megtapasztalhassák. Összeállításunkban a szerkesztőségünknek küldött beszámolókból nyújtunk át egy csokorra valót.
Közös feladat
Műveld és őrizd címmel hívtuk idén a gyermekeket a Kemeneshőgyész–Magyargencsi Társult Evangélikus Egyházközség napközis bibliai táborába. Hat napon át Isten áldó szeretetére, a teremtett világ szépségeire, az ember feladataira és felelősségére fókuszáltunk. A reggeli áhítatok és a délelőtti bibliatanulmány mellett bőven maradt idő játékra, sportolásra, kirándulásra.
A hét folyamán gyönyörű helyekre jutottunk el. Hűsöltünk a Joó-tó partján, kenuztunk a Keszeg-érben, különleges állatokat láthattunk a veszprémi állatkertben, a minket körülvevő, vadon élő állatok életmódjával és hangjaival ismerkedhettünk meg a Hertelendy-majorban.
Művelni és őrizni a földet közös feladatunk. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a legkisebbek is megtanulják: apró odafigyeléssel is sokat tehetünk teremtett világunk megőrzése érdekében. Évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet gyülekezeti alkalmainkon, táborainkban. A gyermekek kulacsban hozzák a vizet, amelyet folyamatosan utántöltünk nekik. És ha külső helyszínen vendégül láttak minket hűsítő itallal, akkor a magunkkal hozott, tartós műanyagból készült „repoharakat” vettük elő.
Idén a kézműves-foglalkozáson tartós táskát, újrahasznosított papírból készült jegyzetfüzetet díszítettek a gyermekek, és még a kosárfonást is ki lehetett próbálni.
A táborzáró alkalmon Takács Hajnalka teológushallgató, felidézve a hét napjait, arra mutatott rá, mennyire szeret és hogyan von be bennünket Isten teremtő munkájába. Az áhítat után meghívott vendégünk az állatvilág sokszínűségét mutatta be a gyermekekkel közösen énekelve, táncolva. Végül a gyülekezeti terem udvarán fát ültettünk…
Fát sosem magának, nem a jelennek, hanem a jövőnek, az utánunk következő generációnak ültet az ember. Isten áldását kérjük erre a kis facsemetére, abban a reményben, hogy akik most ültették, egykor majd azoknak a gyermekei játszanak az árnyékában.
Pablényi Edina
„Építsd fel a templomod!”
Bár a festői szépségű Nagybörzsönyben is forró napokat éltünk meg a tábor hetében, mégis örömmel és hálás szívvel voltunk együtt június végén, július elején az „Építsd fel a templomod!” tematikájú napközis hittantáborban. Kicsik és nagyok egyaránt elfogadták meghívásunkat, így összesen huszonhat gyermekkel foglalkoztunk a Lélek gyümölcseivel és templomunk részeivel. Érkeztek gyermekek közvetlen közelről, a faluból, de távolabbi községekből is.
A fő helyszín ezúttal is az evangélikus templom volt, ahol az áhítatokat és a záró istentiszteletet tartottuk. A Reménység Háza a csoportfoglalkozásoknak, a játéknak, a pihenésnek és a kézműves-foglalkozásoknak adott otthont, az ifjúsági tábor területén pedig finom ebédet vehettünk magunkhoz, és élveztük a természet közelségét.
A tábor utolsó napján az erdei kisvasúttal indultunk kirándulni, és az úton újabb élményekkel gazdagodtunk. Rácsodálkozhattunk a teremtett világ szépségeire. Először Nagyirtáspusztára vonatoztunk, majd rövid tízórai után visszamentünk Kisirtásra, ahol kettévált a csapat: az ovisok visszautaztak az ifjúsági táborba, az iskolások pedig gyalogtúrával értek haza.
Egyik kiemelt programunk a Tatay Színház bábelőadása volt, amelyet a hűvös templomban tartottunk meg. Itt minden korosztály élvezhette a humoros és egyben tanulságos történeteket. Ezután nemezeltek a résztvevők, és folytattuk a megszokott labdajátékokat is. A hét során az említetteken túl többek között festettünk, énekeltünk, ajtódíszt készítettünk, táskát batikoltunk.
A záró istentisztelet péntek délután kezdődött, amelyre a szülők és a nagyszülők is ellátogattak. Az igehirdetés mellett együtt énekeltünk, és hangszerekkel kísértük egymást ezen a felemelő alkalmon. A templom perselyébe adományokat is kaptunk, amelyeket az ifjúságra fordítottunk.
Barcsik Zoltán
„Mert ilyeneké a mennyek országa!”
A tanévet követő táborszezon kezdetén a monori gyülekezetben is megtartottuk napközis hittantáborunkat június utolsó hetében. Közös éneklésen, szemléletes és interaktív áhítatokon keresztül igyekeztünk Jézus példázatait megismertetni.
Kedden különleges vendégünk volt: Róka Szabolcs Tinódi-lant díjas mesemondó, aki a templom egy részét rögtönzött színházzá, a hallgatóságot pedig egy tanulságos mese szereplőivé alakította, amelyben király, hétfejű sárkány és természetesen azt legyőző hősök és nagyon örülő királyleányok szerepeltek.
Szerdán, megküzdve a kánikulával, árnyékról árnyékra szökve sétáltuk körbe a gombai tavat, és kincseket kerestünk hitoktatónk, Óvári-Urbán Anikó áhítatához kapcsolódva.
Csütörtökön Trincsi Andrea hitoktató csoportokba osztotta a gyermekeket, akik puzzle-darabokból összerakták az irgalmas samaritánus történetét. Angyal József mentő- és cserkésztiszt és Óvári Gergely tapasztalt segítő látogattak el hozzánk elsősegély-bemutatót tartani, hogy a gyerekek az irgalmas samaritánus mintáját követve segíthessenek, és egyáltalán felismerhessék, ha segítséget kell hívni.
Pénteken, a zárónapon a már kellően lefáradt csapattal kézműves-foglalkozáson agyag mécsestartókat készítettünk, emlékeztetve Jézus példázatára: „Ti vagytok a világ világossága.” A délutáni záróalkalmon közösen adtunk hálát Istennek az elmúlt hét áldásaiért, az elhintett magért, hittantáborunkért, és kétszáz palacsinta kíséretében búcsúztattuk a tábort.
Óvári-Urbán Anikó
Élményeső
A pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola és Óvoda udvarán némelyek könnyes szemmel, míg mások fülig érő szájjal várták a lehetőséget, hogy első táborozóként vagy a nyolc év egyikét sem kihagyva, életre szóló élménnyel gazdagodjanak az iskola nyári táborában.
Mire is volt szükség ehhez? Öt remek pedagógusra, egy még annál is elhivatottabb édesapára, hatvanhárom gyermekre, iskolalelkészünkre, Pablényi Edinára és egy helyre a zselickisfaludi ifjúsági táborhelyen. Továbbá remek programokra, sok nevetésre és türelemre.
Felsorolni is nehéz lenne, mennyi élménnyel gazdagodtak a gyermekek a közös áhítatok, a bibliai foglalkozások és a meghitt éneklések mellett. Mégis megpróbálok néhány helyszínt és eseményt kiemelni. A Deseda-tó retró strandján a gyerekek kagylóhalászokat megszégyenítő módon merültek alá újra és újra, hogy minél több kagylót gyűjtsenek. A Katica Tanya csúszdaházában egymást biztatva tapsviharban törtek ki, ha egy-egy társuk bátorságot merítve lecsúszott a legfélelmetesebb piros csúszdán is. A balatonföldvári fürdőzésen pedig leglelkesebb diákunk még a sortját is magán felejtette. A számtalan játékos vetélkedőn, sportversenyen, focikupán, Ki mit tud? műsoron önfeledten kacagva, saját „családjuknak” lelkesen szurkolva igazi csapattá alakultak.
Mindezek mellett számos olyan apró kis pillanat csalt mosolyt az arcunkra, amelyről nem is hitték, mennyire szívmelengető. Például az, ahogy a nagyobb testvérek szeretve babusgatták kistestvéreiket, vagy amikor a hatodikos fiúk a kicsik szobájából kilépve, a diavetítőt meglátva mesét követeltek, amelyet persze meg is kaptak. Természetesen a legnagyobb elismerés a gyerekek őszinte lelkesedése, ahogy egy-egy program alatt kijelentették: „Ezt szeretem a legjobban a táborban.”
Köszönettel tartozunk mindezért Istennek, aki mindvégig a tenyerén hordozott minket.
Kiss Judit
Az élet kenyere és más bibliai ételek
Június utolsó hetében összegyűltünk, mint egy nagy család, amelynek tagjai közösen ülnek le egy asztalhoz. A soproni gyülekezet hittantáborában témánk a bibliai ételek és az étkezés volt.
A történeteket délelőttönként a Godly Play módszer segítségével ismerték meg a gyerekek. Ezek az alkalmak igazi közös lelki élményt jelentettek mindannyiunknak. Délutánonként pedig kézzelfoghatóan és megízlelhetően közel jöttek hozzánk a tanultak: búzát és árpát őröltünk, kovásztalan kenyeret sütöttünk, kenyérkosarat fontunk, kirándultunk egy vidéki faluba, ahol kalászt szedtünk, páskavacsorán vettünk részt.
Hálásak vagyunk fiatal segítőinkért is, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy minden korosztály jól érezze magát a közösségben. „Szuper volt a tábor! A programok izgalmasak voltak. Soha nem fogom elfelejteni ezt a tábort, örökre szóló élmény volt. Köszönöm a sok munkát a szervezőknek és természetesen a segítőknek is! A segítők is nagyon kedvesek voltak, szuperek voltak a játékok, amiket ők szerveztek, vezettek. Örülök, hogy itt lehettem! Remélem, jövőre is lesz tábor. Ha igen, én biztos, itt leszek!” – írta az egyik táborozó.
A napok végén áhítatra vártuk a gyerekek családjait is, hogy ők is részesülhessenek a lelki táplálékból. A hét végén pedig táborzáró istentiszteleten adtunk hálát az átélt áldásokért.
Cséry Ágnes, Csoboth Judit, Kovácsné Tóth Anna, Őri Katalin
A Marsig hallatszott az ének!
Jézus példázataival ismerkedtek a gyerekek Nyáregyházán, a helyi leánygyülekezet hittantáborában. Az első napon a táborba érkező gyerkőcök hamar belakták a gyülekezeti termet és az udvart. Azt hinnénk az iskolai hangzavar után, hogy az énekhang is hamar megjön, de azzal várni kellett csütörtökig, amikor az egyik bátor gyermek a szokásos kérdésre – „Na akkor most meddig hallatszódjon az ének?” – a Marsot tűzte ki célul.
A kézműves-foglalkozásokon a gyerekek meglepő odafigyeléssel és szinte síri csendben merültek el a hajtogatásban, vágásban, ragasztásban, rajzolásban, végül a csütörtöki napon az agyagozásban Kanczler Klára segítségével. Máskor hangosan kergetőztek, csocsóztak és társasoztak.
Kedden kirándultunk egy nagyot a közeli Gombán. Egy szép füves részen álltunk meg a tó partján elcsendesedve Isten szavát hallgatni, majd eldugott kincset keresni. Délután éppen a hazaindulást fontolgattuk, amikor eleredt a rég várt eső, de így maradt idő társasozásra.
Szerdán az irsai strandra mentünk hűsölni egy kicsit, ahol azért ismét előkerült a gitár, és némi bátorításra a hangszórókat is sikerült túlénekelni.
A csütörtöki zárónapon szeretetvendégségre hozott süteményekkel vártuk a szülőket, hogy meghallgassák, mit tanultunk a héten. Addigra már megérkezett az igazi énekhang is a gyerekek részéről! Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen szép hetünk lehetett Nyáregyházán a nagy meleg ellenére.
Sántha József
Epizódok az első gyülekezetek életéből
Július első hetében ötvenkilenc fő részvételével tartottuk a sárvári gyülekezet napközis hittantáborát, amelynek ismét a rábapatyi templom és gyülekezeti ház adott otthont. A lelkészek mellett tizenkét felnőtt önkéntes és két középiskolás fiatal vállalt szerepet a lebonyolításban, így lehetőségünk nyílt arra, hogy korosztályonként, kis csoportokban, páros vezetéssel dolgozzuk fel az áhítatokon elhangzó igeszakaszt, ami sok emlékezetes pillanatot, gondolatot szülve mélyítette el az első gyülekezetek életéből kiválasztott epizódok mondanivalóját.
A nagy létszám miatt több program is futott párhuzamosan, így hétfőn a sárvári méhészegyesület interaktív mézkóstolója mellett nyugalmazott hitoktatónk beszélt a gombák világáról, míg gyógytornász önkéntesünk az emberi csontvázrendszer sajátosságairól tartott interaktív előadást.
A keddre tervezett sportnapot ugyan majdnem meghiúsította a csapadékos, szeles időjárás, ám végül elfértek az ugrókötelezők a sátor alatt, és az edzés is beltéri programként valósult meg. Délutánra pedig kisütött a nap, így már a játszótéren teljesíthették a vállalkozó kedvűek a felállított kerékpáros akadálypályát.
Szerdán az Őrségi Nemzeti Parkot látogattuk meg: több tárlatot is végignéztünk az őriszentpéteri látogatóközpontban, majd a pityerszeri múzeumfalu érdekességeiről hallhattunk idegenvezetőnktől, és a kincskereső játék is ezen a helyszínen zajlott. A közeli bölényrezervátumban pedig európai bölények egy kisebb csordáját is láthattuk.
Csütörtökön számos kézműves-foglalkozás zajlott párhuzamosan, pénteken pedig batikolt ruhákat készítettünk, miközben a nap folyamán a kovászkészítés folyamatába is betekintést nyerhettünk, sőt kovásszal készült zsemléket is sütöttünk, amelyeket a táborzáró sütögetésen fogyasztottunk el, a tábortűz körül ülve.
Nagy örömünkre a vidám táborzáró családi istentiszteleten sok szülő is részt tudott venni, akik hittanosaink aktív közreműködésének köszönhetően ízelítőt kaphattak a tábor lelki tartalmából.
Pethő Attila
Csodák itt is, ott is
Napközis, ifi- és cserkésztáborait is Még vannak csodák! címmel tartotta a Péteri Evangélikus Egyházközség. Reméljük, hogy a sok közösen megélt élményből meríteni tudunk a mindennapokban. Isten a mi erősségünk! (Óvári Péter)
Az ifitáborban olyan hangulatot teremtettünk együtt, amilyen az ifjúsági órán is szokott lenni. Együtt játszottunk, beszélgettünk, nevettünk. Volt pingpong, piano, esti splank, éneklés, bibliai történetek, pillecukorsütés, vicces fényképek… Beszéltünk Péterről és a tengeren járásról, Mózesről és a Vörös-tenger kettéválásáról, valamint azokról az akadályokról, amelyek távol tartanak Istentől. Megnéztük, hogyan válhat valaki Isten gyermekévé, és miként lehet növekedni hívőként. (Takáts István, Tyupi)
„Aki felnéz, sosem fárad el, mert a dalt ajkunkra az Úristen adta, ő ad erőt a nagy harcra.” Az 1121. Számú Földváry-Boér Cserkészcsapat tábora Szokolyán volt. Nagy élményt jelentettek a börzsönyi kéktúrák, a próbák, az éneklés, az örömteli és a nehéz pillanatok is. Isten megőrzött minket ebben a táborban is. Jó munkát! Legyünk résen! (Angyal József )
Hit, remény és szeretet. A napközis tábor igazi „csodahét” volt, amelynek során megismerhettük Jézus csodáit, magunkkal vihettük tanításait útravalóként. Megélhettük Isten szeretetét, munkálkodását a gyermekekért. Bizonyságot tettünk, hogy összefogásunk által gyarapodhatnak, szerető közösséget alkothatnak. (Ducsainé Lukács Judit tanító)
Szeretem, hogy ebben a táborban a gyerekek szívére hatnak, és az formálódik észrevétlenül. Rengeteg a móka-kacagás, a kézműves- és ügyességi program, a biztonságos, nagy területen való szabad játék. Miközben itt minden egyes gyerek fontos, a központi hely mégis egy olyan személyé, aki mindezt az örömöt lehetővé teszi számunkra: Jézusé. A gyerekeim élvezik a dicsőítést, a sok közös gitáros éneklést. A fiam kedvence a szabadidőben a barátaival közös biliárd- és csocsócsaták, no és az Alszik a város játék, amelybe idén már ők is belenőttek. Persze ott van még Csaba ötven palacsintája és Joli néniék híres szendvicsei, a batikolt kendők, a fürdőbombák, a papírszínház, rajzok, a Ki mit tud? és a közben szerzett sok barát is… (Palánki Zsófia)
…lelki házzá
A salgótarjáni gyülekezet idei napközis táborában a templom részeivel ismerkedhettek meg alaposabban az érdeklődők, mottónk ugyanis a következő volt: „Otthonunk a templom – Épüljetek fel lelki házzá”. Július 4. és 8. között tizenkilenc gyermek részvételével zajlott a hét.
Mindennap más és más olyan templomi tárgyat vettünk, amelyhez szervesen kapcsolódott az áhítat témája, egy bibliai történet tanítása és a délutáni vetítés. A kézműves-foglalkozások alkalmával a hét folyamán mindenki a saját templomát építette, amely a mi templomunk kicsinyített mása volt. Gyönyörű kézművesalkotások születtek, amelyeknek az előkészítésében aktívan részt vettek gyülekezetünk tagjai. Külön öröm volt, hogy az előző évekhez képest négy új segítő is csatlakozott a szolgálói csapathoz.
A vasárnapi családi táborzáró istentisztelet vezérigéje 1Pt 2,5-ből volt: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” Kérdésként hangzott el, hogy melyik tárgy lennék én most a templomban, vagy hol érzem magam leginkább komfortosan. Milyen Istentől jövő feladatot látok magam előtt az életben?
A hét során egyébként volt még sok-sok benti és kinti játék, finomakat ettünk, és Salgóbányára is ellátogattunk, ahol megnéztük a Geocsodák Házát, és felfrissültünk a Zagyva-forrásnál. Készült a hétre egy füzetecske, amely minden korosztály számára adott feladatot, segítve a napi ismétlést. Sokat énekeltünk, vidámkodtunk, és minden délutáni lezárás utolsó mozzanataként körben állva adtunk hálát Istennek mindazért, ami napközben történt velünk.
Hálaadásunk folytatódik, és imádkozunk azért, hogy az elszórt igemagvak növekedjenek a táboron kívüli időben is, a kis templomocskák mellett pedig a mi lelki templomunk is napról napra épüljön.
Horváth-Hegyi Ádám
