A szervezők és a résztvevők egyaránt izgalommal készültek a verseny napjára: ismét voltak olyan feladatok, amelyekre a csapatoknak már előzetesen készülniük kellett, de a helyszíni vetélkedőről is tudni lehetett, hogy egyházunk tanítása, a gyülekezetekben élő szokások, az úrvacsorai témájú művészeti alkotások ismerete mellett a sokrétű kreativitásra, alkotókedvre és együttműködési készségre is szükségük lesz a versenyzőknek.
Az utazás és a megérkezés nem várt kihívást jelentett két csapatnak – a viszonylag korai kezdésre két csapattól csak a késés híre érkezett: a soproniak az autópályán vesztegeltek egy baleset miatti dugóban, a szarvasiak pedig vasúti járatkimaradás miatt késtek egy picit. A versenyszervezők gyorsan döntöttek: tétlen várakozás helyett kis átszervezéssel elkezdődhetett a program. Sziráki György, az EPSZTI igazgatóhelyettese, az Élet kenyere verseny főszervezője és a döntő játékmestere köszöntötte a megjelenteket és bemutatta a zsűri tagjait. A zsűri elnöki tisztségét dr. Hafenscher Károly, a MEE Zsinatának lelkészi elnöke, az EHE tanszékvezető egyetemi tanára töltötte be, a zsűritagságot Zászkaliczky Zsuzsanna, az Evangélikus Országos Gyűjtemény közművelődési igazgatóhelyettese és Tölli Balázs, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium intézményvezetője vállalta. A versenyszervező Evangélikus Pedagógiai Intézetet Majorosné Lasányi Ágnes igazgató képviselte a zsűriben.
A nyitó áhítatot Krámer György, országos irodaigazgató tartotta Mt 26,26–28 alapján. Az igeszakasz – a verseny témájának összefoglalása mellett – alkalmat adott arra is, hogy a középiskolásokkal megossza saját gimnáziumi élményeit. Elmondta, hogyan vett részt egyedüli evangélikusként a vasárnapi misén az áldozásban, s ez az élmény hogyan irányította érdeklődését az úrvacsora jelentéstartalmára.
Az áhítat közös imádsága után dr. Hafenscher Károly megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy amíg a pandémia miatt a sok-sok találkozás hiányát éltük meg, az úrvacsoravételét is, addig most mennyire örömteli ez a találkozás. Annak az álomnak a megvalósulása, hogy középiskolások foglalkoznak mélyrehatóan az úrvacsora kérdéskörével. A versenyzők sokat gondolkoznak, kérdeznek, tanulnak erről a gyönyörű titokról, ezáltal is személyessé válik találkozásuk Istennel.
Az ünnepélyes megnyitó után a csapatok egyik előzetes feladatát Majorosné Lasányi Ágnes ismertette. 2020-ban az úrvacsora évét hirdette meg a Magyarországi Evangélikus Egyház. Gryllus Dániel előadóművész Lackfi János versére készítette el az úrvacsora évének himnuszát, melynek előadása, megjelenítése volt a csapatok feladata úgy, hogy erről videófelvételt kellett készíteniük és beküldeniük.
Ezek a videók megmutatták, hogy a versenyzők mennyire kreatívak, de azt is, hogy felkészülésükben nem maradtak magukra, iskolalelkészük, tanáraik és iskolatársaik vagy akár az egész intézmény is segített a filmek elkészítésénél. Éppen ezért a zsűri nem egymással összevetve, sorrendet is mutató pontszámokkal értékelte a feltöltött videókat, hanem mindegyiket önmagában, a benne megjelenő értékek kiemelésével minősítette.
Így kapta a Budapest–Fasori Evangélikus Gimnázium egyszerű, letisztult alkotása a „legtalálékonyabb”, az orosháziak az Országos Evangélikus Múzeumban tett látogatásuk fotóit is bemutató filmje pedig a „legötletesebb” jelzőt. A miskolci Lajos Evangélikus Gimnázium videóját, amelyben az intézmény minden tanulója szerepelt a „legfantáziadúsabbnak” ítélte a zsűri. Az EPSZTI igazgatónője elárulta, hogy a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium videóját nézve először nem is sejtették, hogyan fog majd véget érni, ezért a film a „legtitokzatosabb” címet kapta. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium videójának érdekessége a kevesek által ismert ostyakészítés műhelytitkainak bemutatása, ám az értékelésben mégis a kórusműként felhangzó himnusz élménye döntött: a „legjobb feldolgozás” jelzőt kapta. A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnázium alkotásának kiemelkedő érdemét a „legjobb csapatmunka” címmel ismerte el a zsűri.
A videók értékelése után a döntő változatos feladataiban mutatta meg felkészültségét a mezőny. A feladattípusok között volt jelenet, puzzle, disputa, kahoot-kvíz, alkotókör és tárlatvezetés, amelyekkel vegyes rendben találkoztak a csapatok. A jelenetekre előzetesen megkapott feladatleírás alapján tudtak felkészülni, ahol fontos szempont volt az, hogy a lehető legkevesebb kelléket használják. A négy, illetve a soproniak 3 fős csapatának jelenetei a minimális jelmez- és díszlethasználat ellenére is pontosan visszaadták a kért történetet, a versenyzők biztonsággal mozogtak az oltártérben és a pulpitusnál. Egyetlen pillanat alatt alakult négy székből távolsági busz és a megállót jelző táblát – mivel már nem volt több nyíregyházi csapattag – a játékmester tartotta. A gimnazisták meggyőzően alakítottak oltárterítő alá bújt, ott ostyát falatozó kisgyermeket, a táborból hazatérő gyermekeiért aggódó szülőt vagy akár azt a családot is, akik ismét teljes létszámban ülik körbe a terített asztalt.
Giovanni Antonio Sogliani Utolsó vacsora című képének rögtön két változatát is rekonstruálni kellett a vandálok támadása után, majd a különbségek megkeresésével azt is ki kellett deríteni, hogy melyik a hamisítvány.
A kahoot-kvíz a versenyzők gyorsaságát és pontos tárgyi tudását mérte: a kereszténység kezdeti évszázadainak liturgiai gyakorlata mellett szóba került Luther Márton több, úrvacsorával kapcsolatos tanítása is.
A reformáció korának számunkra becses hagyománya, az egyetemi disputák rendezése, az evangélikus diákversenyek hagyományos eleme. A Reformáció 500 verseny emléke több zsűritagban is felidéződött, amikor a játékmester az első disputa résztvevőit a pulpitushoz szólította. A disputák tételmondatai általános és konkrét kérdésekben is teret nyitottak a véleményalkotásra: az úrvacsora és a 21. századi ember viszonyát, az online istentiszteletek alkalmazásának lehetőségét boncolgatták. Választ kerestek arra, hogy az egyház tud-e ma választ adni a fiatalok kérdéseire és arra is, hogy – a világ változásait követve – meg kell-e vajon újítani az istentiszteletet.
Az ebédszünet előtt került sor az alkotókörre, amelyben grafikát, színes rajzot, montázst, karikatúrát vagy bármilyen kreatív alkotást készíthettek a csapatok egy-egy úrvacsorához kapcsolódó lelkészi gondolat ábrázolásaként. Az elkészült alkotásokat tárlatvezetés keretében mutatták be a csapatok képviselői.
A kiállított alkotások értelmezése és értékelése közben egy-egy csapattag már a verseny utolsó feladatára készült. A záró feladatban nem versengtek, hanem együttműködési készségüket mutatták meg a csapatok. A játékosoknak a páskavacsora előkészítését és az utolsó vacsora eseménysorát kellett megjeleníteniük. A szerepkártyák segítségével szakács, szakácssegéd, étekfogó és pohárnok készítette elő a Mester és két tanítványa részére az ünnepi étkezést. Az értékelés szempontjai között az előadásmód – különösen a szöveghűség, a kreativitás, az alkalmazott beszéd- és mozgástechnika –, valamint a tartalmi ismeretek tudása szerepelt.
Az előadást követően a zsűri a szerzett pontokat összesítette, majd az egész vetélkedőt értékelte. Zászkaliczky Zsuzsanna kiemelte, hogy a verseny közel két éve alatt a diákok számos feladat kapcsán találkoztak az evangélikus kultúrkinccsel, képzőművészeti alkotásokkal, teológiai és irodalmi művekkel és ezek megismerése alkalmat adhatott identitásuk megerősítésére is. Az a tájékozottság és elköteleződés, amiről a döntőben is számot adtak, közösségeik megerősítésének alapja lehet.
Tölli Balázs gratulált a versenyzőknek és felkészítőiknek, megköszönte kitartásukat és a verseny teljes időtartamán végigvivő érdeklődésüket és odaszánásukat: azt, hogy a járványügyi korlátozások miatt az eleinte csak levelezős formájú fordulókban is megőrizték lelkesedésüket. Hangsúlyozta, hogy ez a vetélkedő látszólag egy szűk tematikájú „hittanverseny” volt, de aki a felkészülési időszakban és a döntőn közelebb került az úrvacsora versenyhez, a kiadott szakirodalomhoz, a feladatokhoz, az láthatta, hogy nem merült ki ennyiben. Megvalósult a pedagógusok egyik régi álma: eltűntek a tantárgyi határok és igazán komplex szemlélettel foglalkoztak a diákok, a tanárok és az iskolalelkészek az úrvacsora kérdéskörével.
A hallgatóság értő derültséggel fogadta a Líceum igazgatójának humoros megállapítását: messze nem az lett a vetélkedő tétje – ahogy a verseny indulásának pillanatában sem volt cél – hogy a résztvevők például „minél gyorsabban tudjanak úrvacsorázni”. A verseny kezdeményezőinek álma megvalósult – összegzett Tölli Balázs –, az ország evangélikus középiskoláiban a diákok foglalkoznak evangélikusságuk kérdéseivel, gondolkoznak erről, beszélgetnek és eljönnek egy ilyen témájú versenyre, ahol komoly felkészültségről tesznek tanúságot. Ezt a megállapítást már nem nevetés, hanem egyetértő elcsöndesedés kísérte.
A verseny lezárásaként dr. Hafenscher Károly, a zsűri elnöke ismertette a verseny döntőjének végeredményét:
- Harmadik helyezést ért el az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium csapata.
- Második lett a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium.
- A 2021/2022-es tanév az Élet kenyere versenyét a Deák Téri Evangélikus Gimnázium csapata nyerte meg.
A versenyzők és felkészítőik a részvételről emléklapot, az elért eredményről oklevelet kaptak, majd a szervező Evangélikus Pedagógiai Intézet értékes ajándékait is átvehették.
Majorosné Lasányi Ágnes zárszavában gratulált a versenyzőknek, a felkészítést végző tanároknak és lelkészeknek. A feladatírásban, az előzetes feladatok értékelésében, a verseny előkészítésében részt vállaló iskolalelkészek munkáját megköszönte, valamint az EPSZTI versenyszervezőinek és a lebonyolításban segítő kollégáknak is elismerését fejezte ki.
Az Élet kenyere verseny döntőjét dr. Hafenscher Károly úti áldással zárta.
* * *
A cikk eredetileg az EPSZTI oldalán jelent meg.
