Élményekben gazdag nyár van mögöttünk. Noha a járvány némileg keresztülhúzta a számításainkat, mégis megrendezték – szigorú óvintézkedések betartatásával vagy a teljes nézőközönség kizárásával – a labdarúgó-Európa-bajnokságot, és nemrég zárult a tokiói olimpia. Egyházi programoknak sem voltunk szűkében. Az országos rendezvények nagy része ugyan elmaradt – talán a legfájóbb a tavalyról az idei nyárra elhalasztott Szélrózsa találkozó elmaradása volt –, mégis, gyülekezeti, egyházmegyei szervezésben számtalan gyermek- és ifjúsági tábort meg lehetett tartani.
Némelyikről értesülhettünk is az Evangélikus Élet magazinban vagy egyházunk központi internetes portálján megjelent újságcikkekből, de szinte mindegyik alkalomról felkerültek képek, rövidebb beszámolók a közösségi oldalakra is. Ismerőseink bejegyzéseit követve megbizonyosodhattunk arról, hogy ennek a „szűk esztendőnek” a nyarán mégiscsak adódott mód arra, hogy közösségi életet éljünk, testileg-lelkileg feltöltődjünk.
A misszió és az evangelizáció iránt elkötelezett szolgáló lelkészként ez a kérdés merül fel bennem most: vajon mennyire tartósak bennünk az élmények? Az új iskolai tanév elején figyelmem pedig különösen is a gyerekek felé fordul. Vajon a nyári hittanos táborok milyen nyomot hagytak bennük?
No, nem arra gondolok, hogy például el fogják-e valaha is felejteni a diákjaink azt az éjszakai kalandot, amikor vaddisznó döngette a faházuk oldalát. Merthogy az idei iskolai táborunkban, az erdő mellett mi még ilyent is átélhettünk. Azóta egy vadásztól megtudtam, hogy az állat „csak” vakaródzott, nem kis félelmet keltve a békés álmukból felriadt gyermekekben és a rájuk vigyázó felnőttekben. Az élmény örökre az emlékezetükbe vésődött. Már csak azért is, mert csipkelődés is kerekedett a kalandból. A faházat, ahol a kamaszfiúk laktak, akiknek nehezére esett a rend tartása, nevetve csak így emlegettük: „a vaddisznóól”.
A kérdésem nem az ilyen rendkívüli, hanem a „megszokott” élményre vonatkozik: az igehallgatásra. Az egyházi gyermektáborok nem titkolt célja, hogy a Biblia üzenetét közvetítsük a kicsik számára szóban, játékban, példaadásban. Megismétlem a kérdést: tartós-e az élmény?
Szoktuk mondani, hogy az igehirdetés tulajdonképpen magvetés. Jézusnak a Máté evangéliumában elmondott példázata tárja elénk a képet. Urunk itt különféle talajokról beszél, amelyekkel szimbolizálja azt, milyen eltérő módon fogadja be szívünk Isten igéjét. És akkor maradjunk ennél a képnél: idén nyáron is gazdag magvetés folyhatott. Vajon szárba szökken-e a sok vetés? Lesz-e aratás?
Tudom, az olvasóban már meg is fogalmazódott a válasz: mindez Isten titka, a Szentlélek munkája. Ez valóban így van. Gyülekezeti lelkészként én is átélhettem olykor a csodát, hogy „arathattam”. Elődeim magvetése az én szolgálatom alatt érett be. Évtizedek múltak el, amikor megszólalt valakinek a szívében az egykor hallott tanítás vagy épp a konfirmációra kapott igéje, és az visszaterelte Krisztus követéséhez, a gyülekezethez. Így igaz, a vetés érlelése a Szentlélek munkája.
Ám nekünk is van feladatunk. Mégpedig az, hogy segítsük a gyermekeket istenélményük őrzésében. Támogassuk őket, hogy Isten igéje ki ne hulljon a kezükből! Mert Sámuel első könyvének 3. fejezetében egy másik kép is elénk kerül. Az eredeti héber szöveget a Károli-fordítás őrizte meg: „Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.” (19. vers; újonnan revideált Károli-fordítás)
Ez az igevers eredetileg arról szól, hogy Isten mindig igazolta a prófétát, vagyis amit Sámuel szólt, azt az Úr beteljesítette. De más üzenetet is hordoz ez az igeszakasz a számunkra. Sámuel nem lett volna az Úr alkalmas eszköze, ha ő maga nem tartja értéknek, kincsnek Isten szavát, a vele való közösséget.
Amikor a gyermekek megosztják velünk nyári élményeiket, köztük a számunkra legfontosabbat, az Isten igéjével való találkozásuk örömét, óvjuk őket, és ne engedjük földre hullani azt, ami most az övék! Erősítsük őket, hogy őrizzék szívükben, ragaszkodjanak ahhoz, amit Urunktól hallottak!
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. augusztus 22–29-i, 86. évfolyam 33–34. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
