Országszerte nyolcezer fiatal kapcsolódott október második hétvégéjén a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű akcióhoz. Az önkéntes vállalásokra épülő ökumenikusprogramot tizenötödik alkalommal szervezték meg. Három evangélikus csapat beszámolójával adunk ízelítőt abból, milyen területeken tevékenykedtek a résztvevők.
Több vagy, ha adsz
Medgyesegyházán tavaly gyülekezeti szinten kapcsolódtunk be a 72 óra kompromisszumok nélkül programba, és végeztünk a településen önkéntes munkát. Miután városunk iskolája az új tanévtől evangélikus fenntartásba került, így ezúttal az intézmény volt a motorja a rendezvénynek. A felhívásra mintegy ötven fiatal mozdult meg.
Két szolgálati területre regisztráltak csapataink. Egy nagyobb közösség az iskolalelkész vezetésével az iskolaudvart szépítette, rendezte, seperte. A gyermekekhez, fiatalokhoz felnőttek is csatlakoztak, iskolánk néhány dolgozója is tevékenykedett. Az iskola az október 3-i szentelési ünnepségen egy almafát kapott ajándékba az Evangélikus Pedagógiai Intézettől. Ezt az facsemetét és több más ajándékba kapott növényt a gyermekek ültették el az iskolaudvaron.
A döntően hittanosokból álló kisebb csapat a helyi szociális otthon lakóit örvendeztette meg énekléssel, igés lappal. A bentlakók nagyon örültek a gyermekek látogatásának. Ugyanígy a résztvevők is mindkét helyszínen átélték, megérezték: több vagy, ha adsz!
A kiértékeléskor már tervezgettünk is: jövőre szeretnénk minden osztályt bevonni az akcióba és tevékenységünket kiszélesíteni a település több helyszínére.
Szigethyné Szenteczki Katalin
Közöttünk volt
Kaposváron az akció keretében a templomunk és a templomkertünk rendbetételére gyűltek össze a gyülekezet fiataljai. Szombat kora reggel hatalmas lendülettel és tettvággyal érkeztek meg azért, hogy a nap során valami jót tegyenek a közösségért.
Zenés áhítattal indítottunk, amelyen imádságban is kértük a Jóistent arra, hogy legyen velünk, hisz szeretnénk elérni azokat a célokat, melyeket a nap végére kitűztünk. Ezután teáztunk, felfrissítettük magunkat a gyülekezet tagjai által készített szendvicsekkel, és belevágtunk a munkába.
Feladataink között szerepelt a templomkert kerítésének lefestése, a kerítésen futó növények visszametszése, a homokozó és a csúszda renoválása, a zsaluk újramázolása. Miközben a fiatalok kint a kertben tevékenykedtek, a bibliakör tagjai, valamint gyülekezetünk idősebb testvérei sem tétlenkedtek. Kitakarították a gyülekezeti termünket, rendbe tették a templomkert növényzetét, a bibliakertet, és ellátták a dolgos kezeket és a korgó gyomrokat finomságokkal. Végül közös bográcsozással zártuk a jó hangulatban munkával telt napot.
A résztvevők megtapasztalták, hogy együtt minden munka könnyebb, még ha fizikai dologról is van szó. Emellett ezen a programon keresztül is megélték Jézus szavainak igazságát, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).
Hegedüs-Bödecs Mónika
„Az igaznak emlékezete áldott…” (Péld 10,7)
Minden közösség életében fontos, hogy a példamutató emberek emlékezetét haláluk után is megőrizzék. Emlékezetükkel együtt a példaadásuk is fennmarad. Ez értéket teremt, de egyben feladatokat is ad.
Idén a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulóinak és tanárainak önkéntes szerepvállalása éppen azt célozta, hogy ebben segítsék a helyi közösséget. Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján az I. kerületi evangélikus (német) templom előtt tartott ünnepi alkalmon szolgáltak vers- és prózamondással, zenével. Az igei szolgálat feladatát az I. kerületi gyülekezet lelkésze, Lázárné Skorka Katalin vállalta magára.
Másnap az őszt meghazudtoló kellemes időben a helyi német evangélikus temetőben a volt lelkészek, kántortanítók, valamint a gyülekezetet szolgálók sírjainak rendbetételével foglalatoskodtak a szorgos kezek. Egyúttal a lelkész asszonynak köszönhetően sok ismerettel is gazdagodhattak a tanulók Mezőberény helytörténetével kapcsolatban.
„Szeretetben szolgáljatok” – hangzik Pál parancsa a Galatákhoz írott levelében. Ürügyet keresni persze gyakran könnyebb, mint megragadni a lehetőséget, hogy jót cselekedjünk. E két nap résztvevői azonban megbizonyosodhattak arról, hogy az önkénteskedés nem a kevéske szabadidőről való lemondás, hanem a szabadidő eltöltésének egy másik, öncéltól mentes formája is lehet, amely az egyén és a közösség épülésére egyaránt szolgálhat.
Bancsi Árpád
