Fő tartalom átugrása

2023. január 28. 14:00

Tágabb perspektívából, de érthetően

Mészáros Anna Zsóka tervei közösségépítésről, lelkigondozásról

Idén újraindult sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Mészáros Anna Zsóka ötödéves teológus-lelkész szakos hallgatót a pályaválasztásáról, a hallgatói önkormányzatban szerzett tapasztalatairól és arról is kérdeztük, mit kapott az egyetemtől, illetve a fóti Evangélikus Kántorképző Intézettől.

Meszaros Anna Zsoka foto Magyari Marton

– Miért választotta a teológiát?

– Már gyermekkoromban azt mondtam, hogy ha felnövök, lelkész leszek. Sose jártam egyházi iskolába, a családon belüli szoros egyházhoz kötődés, a hittanórák és a fóti kántorképző volt az elhatározásomra nagy hatással. Családom már a bényei gyülekezet létrejöttekor ott volt az alapítók között. Azóta is természetes, hogy mindenki részt vesz a gyülekezet életében és lehetőségeink szerint az építésében. Pályaválasztáskor a tanárképzésre, magyar–hittanár szakra nyertem felvételt. [Az egyetem az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel közös képzést is kínál, a hittanár-nevelőtanár szakot valamely közismereti tanári szakkal párosítva. – A szerk.] Elsőéves koromban, a szuplikációs időszakban rektori engedéllyel én is prédikálhattam. Ez a csurgói gyülekezetben történt, ahol akkor Györgyi Zsolt volt a lelkész. Sírva jöttem le a szószékről, és nem azért, mert rosszul sikerült volna az igehirdetés, hanem azért, mert éreztem, hogy nem egyedül álltam ott. Ekkor döntöttem el, hogy szakot váltok, és teológus-lelkész szakos hallgatóként tanulok tovább.

– Tízéves korától jár a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetbe. Először diákként vett részt az intézmény életében, mostanra tanfolyamvezető.

– A kántorképző közössége, az ottani tanári példák nagyon meghatározóak voltak. Nem telt el úgy év, hogy ne töltöttem volna ott egy hónapot. A tanárszakra indulva családom szociális érzékenységén túl ez inspirált arra, hogy mindenképpen emberekkel foglalkozzak a jövőben.

– Mit kapott a teológiától?

– Elsőéves korunkban azt mondták a tanáraink: készüljünk fel arra, hogy itt a magunkkal hozott gyermeki hitünk össze fog törni. Ez meg is történt, de az ebből fakadó vívódás nem vált a kárunkra. Ezután tudott kibontakozni bennünk az az érett hit, amely már kész kritikusan vizsgálni a különböző hitkérdéseket, és amelyen keresztül fel tudunk készülni arra, hogy úgy tudjunk Istenről, teológiáról és hitről beszélni, hogy az tágabb perspektívából szóljon, de mindenki számára érthető legyen.

– Két éven át volt a teológia hallgatói önkormányzatának [HÖK] tagja. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott abban a közösségben?

– Rendhagyó időben, a világjárvány alatt és a menekültválság idejében szolgáltam a HÖK-ben. Először kollégiumi koordinátor, majd tanulmányi felelős voltam. A csapatban dolgozás nagyon meghatározó volt számomra. Tapasztalatot szereztem a közösségszervezés, a másokkal való kommunikáció terén és abban is, hogyan kell részt venni különböző megbeszéléseken. Nagyon sok területen tudtam magamat úgy kipróbálni, hogy közben védett környezetben voltam.

– Jelenleg az egyetem gyakorlati intézetének demonstrátora. Milyen gyakorlati teológiai kérdések foglalkoztatják?

– Alapvető nehézségnek látom az emberek közötti elidegenedést. Ezt a rossz irányú folyamatot a világjárvány felerősítette. Az utóbbi időszakban egyre jobban elmélyedek a gyakorlati teológiában, azon belül is a lelkigondozásban. Meggyőződésem, lelkészként fontos, hogy az egyes ember személyes kérdéseivel minél professzionálisabban, egyúttal lelkigondozói aspektusból is foglalkozzunk. Vagyis ne csak egy nagy nyájként tekintsünk a gyülekezetre, hanem álljunk oda az egyes ember mellé. Ezért a későbbiekben a mentálhigiéniai képzést is tervezem elvégezni. A tudományos diákköri konferenciára írt dolgozatomban és később a diplomamunkámban is azt szeretném vizsgálni, hogy milyen kapcsolatban van egymással a lelkigondozás és a gyülekezetépítés. Abban bízom, hogy lelkészként sikerül majd a leendő gyülekezetemben családias légkört kialakítani, átlátni, hogy kik tartoznak már hozzánk, és figyelni arra, hogy kik azok, akiket meg kell keresni.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. január 8–15–i 88. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.