Legyünk kitartóak!
Az Apostolok cselekedeteinek egy mondata pontosan kijelöli az egyházi szolgálat forrását és irányát.
Bár elkezdődött az ünneptelen fél év, és az egyházi munkában is áttolódik ilyenkor a hangsúly a kötött gyülekezeti alkalmakról a szabadabb, fiatalokat célzó táborozásokra, mégis fontos újragondolnunk, hogy szolgálatunk mit is céloz.
Pünkösd ünnepe ennek alkalmas kiindulópontja lehet. Az első gyülekezet életéből vett egyetlen mondat pontosan kijelöli számunkra minden egyházi szolgálatnak mind a forrását, mind az irányát: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)
Kitartás az apostoli tanításban. Evangélikus egyházunkkal kapcsolatos komolyabb félelmem mostanában éppen ez: hogy az apostoli tanításban való megmaradásunk veszélyben van. Sokat jelent számomra az általam is már a szolgálatban megismert, a szlovák tradíciójú gyülekezetek által használt Tranoscius-énekeskönyv. Ma már elrettentő példaként szoktuk felhozni azokat a Tranoscius-énekeket, amelyek tizenkét, tizenöt, húsz vagy akár több versszakkal találhatók ebben az énekeskönyvben. Ugyanakkor, látva a tanításban észlelhető újkori hiányosságokat, újraértékeljük, milyen fontos egy-egy ilyen éneknek akár a keresztségről vagy az úrvacsoráról az apostoli és lutheri tanítást tisztán hordozó közlése.
Önkritikusan kell, hogy kimondjuk: gyülekezeti tagjaink sajnálatosan keveset tudnak az evangélikus egyház tanításáról. Meg kell találnunk a lehetőségét annak, hogy az apostoli tanításban kitartóan részt vegyünk. Fontos odafigyelnünk, hogy templomaink szószékein a tiszta evangéliumi tanítás szólaljon meg. Egyszerre kell tanulnunk és tanítanunk, mit jelent keresztyénnek és evangélikusnak lenni.
Kitartás a közösségben. Gyülekezeti napra készülve megkérdeztük a templomba érkezőket, hogy szerintük mi a legjobb az evangélikusságban, az evangélikus egyházban, gyülekezetben. A legtöbben azt válaszolták: a közösség. A koronavírus okozta kényszerű elszigeteltségünk okán felfedeztük újra, vagy éppen megerősödött bennünk, hogy a közösségnek valódi értéke van. Ráadásul az egyház, a gyülekezet közössége nem pusztán egy a sokféle közösség közül. Hanem több azzal, hogy itt testvérek vagyunk együtt. Olyanok, akik között nem szabad semmilyen alapon megosztóan viselkedni. Nem a politikai korrektség diktálta sokszor hazug elfogadást kell képviselnünk, hanem azt a szeretetteli közösséget, amelyben tisztán látjuk, hogy mindannyian egyformák, kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Felül kell itt emelkedni minden egyéni szimpátián, magánérdeken és privát célon, és kizárólag azt kell figyelembe venni, hogy mi a jó a gyülekezet Krisztus-központú közösségének.
Kitartás a kenyér megtörésében. Sokan szeretnék úgy láttatni az egyházat, mintha a templom csak egy múzeum lenne, a gyülekezet pedig mint egy baráti kör gyűlik össze. A kenyér megtörése az a rítus, amely az első nagycsütörtök óta meghatározza a keresztyén közösségek életét. Generációkon átívelően a bűnbocsánat szentsége az, amely újra és újra lendületet ad azoknak, akik a szolgálat igáját magukra vették, és azoknak is, akik nehéz terheiket itt tudják rendre letenni. A bűnbocsánat valósága és az örök élet előíze állandó energiaforrása egyénnek és közösségnek. El kell vezetnünk a ránk bízottakat, mint egyik koldusnak a másikat, ehhez a kenyérforráshoz. Ahhoz, hogy felismerjék: nem lehet úgy élni a keresztyén közösségben, hogy nem élünk a bűnbocsánat szentségével, és nem tapasztaljuk meg ennek felszabadító boldogságát.
Kitartás az imádkozásban. Az imádság, a befelé fordulás, szavaink, cselekedeteink megmérettetése Isten akaratának mércéjén elengedhetetlen ahhoz, hogy jól, helyesen élhessük meg keresztyén életünket. Amikor azt mondják, hogy itt már csak az imádság segíthet, akkor egyetlen dologban tévednek az emberek. Mégpedig abban, hogy az imádságnak az utolsó dolognak kellene lenni bármiben is, amit teszünk. Isten igéje kitartó, állhatatos imádságra buzdít. De az imádságunk ne az utolsó dolog legyen, amit teszünk, hanem az első gondolatunk, amikor bármibe belefogunk.
Az Apostolok cselekedeteinek csodáit újraélhetjük ma is gyülekezeteinkben. Lehet, hogy nem éppolyan intenzitással, mint annak idején Jeruzsálemben. De a kitartás az igaz tanításban, közösségben, úrvacsorában és az imádságban az egyetlen, ami reményt ad lelki, gyülekezeti, egyházi életünknek, gyarapodásunknak
A szerző a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. június 19–26–i 87. évfolyam 23–24. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.