Az érthetetlen ige

Az etióp kincstárnok megtérésének története (ApCsel 8,26–40) alapján tartott előadás-sorozatot Túróczy Zoltán 1942 augusztusában az Evangélikus Testvéri Szolgálat gyenesdiási férfievangelizációján. A hat alkalom leirata A hitrejutás útja címmel az Élő Víz Evangéliumi Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1943-ban. A szöveg részenkénti újraközlésével emlékezünk az ötven évvel ezelőtt elhunyt püspökre.

[Az első, az Istent kereső ember, és a második, Az embert kereső Isten című részek a linkekre kattintva olvashatók – a szerk.]

Istent keresi a szerecsen főember. A szerecsen főembert is keresi az Isten. Mégis Isten nélkül indul Jeruzsálemből hazafelé a főember. Útja látszólag hiábavaló volt. Jeruzsálemben nem istenélményt kap, mint Pál a damaszkuszi úton, csak egy egyszerű könyvet. Még csak nem is az egész bibliát. Valószínűleg csak egy bibliarészt, Ézsaiás próféta könyvét. Az élő Istent kereste s holt betűket kapott helyette. Talán elragadtatásokat, látomásokat várt s helyette egy könyv jelentéktelen realitását szorongatja kezében. Talán túláradó érzéseket várt. Azt várta, hogy szavakban kifejezhetetlen boldog érzések áradata fog feltörni a szívéből, mint valami gejzír a föld mélyéből, s ezek helyett a nagy érzések helyett egy gondolkodásra kényszerítő, értelmi próba elé állító egyszerű könyvet kap. Ennyivel is haza tud menni. Nem dobja bosszúsan, lekicsinyelve félre, hanem elkezdi olvasni. Nem volt könnyű számára, hogy túltegye magát azon a csalódáson, amit számára a jeruzsálemi út jelentett. Ahhoz képest, amit várt, bizonnyal nagyon kicsi és szürke az, amit kapott: egy bibliarész. Ennek a lelki nehézségnek a dacára is elkezdi olvasni.

Olvasás közben új nehézsége támad. A lekicsinyelt biblia érthetetlenné válik számára. Pedig a szerecsen főember értelmes ember. Ha nem volna értelmes, nem lett volna belőle Kandáké királyasszony egész kincstárának felügyelője. Mégis kénytelen belátni, hogy ha valaki meg nem magyarázza neki az írást, magától sohasem fogja tudni megérteni.

Nem juthat hitre az az ember, aki ezen a ponton zátonyra jut. Nem lehet ugyanis élő, igaz hitre jutni a biblia nélkül. Aki nem tud túljutni azokon a bibliában és önmagában lévő nehézségeken, amelyek ebben a vonatkozásban eléje tornyosulnak, az sohasem fog hitre jutni. Isten az igében akar velünk találkozni, s akinek ez nem eléggé magasztos, nem eléggé Istenhez méltó, túl közönséges, vagy túl érthetetlen, az sohasem fog élő, igaz hitre jutni.

A szerecsen főember hitre jutott, mert az egyszerű és mégis érthetetlen igén nem botránkozott meg, hanem olvasta azt.

* * *

Az az ember, aki a bibliát először veszi kezébe, egy sereg nehézséggel találja magát szembe, mint a szerecsen főember,

1. A biblia régi könyv. Kereken 3000 esztendőre teszik azt az időt, amely minket a biblia legrégebbi könyvétől elválaszt s több mint másfélezer év választ el a legújabb könyvétől is. Egy ilyen régi könyvnek a megértése természetszerűleg nehezebb, mint egy mai könyvé, vagy a közelmúlt valamelyik könyvéé. Minél távolabb van tőlünk a múltban egy világ, annál kevésbé ismerjük a földrajzi, történelmi és személyi körülményeket s annál nehezebb kellő régiségtani, történelmi s földrajzi ismeret nélkül egy ilyen korból származó könyvnek a megértése.

2. Ezenkívül a biblia sokrétű könyv. Korszakok, szerzők és tárgy szempontjából is sokrétű. A szentírás könyveit kb. 1300 év folyamán írták. Tehát különböző korszakok tükröződnek benne vissza.

Ezenkívül szerzőik is különbözők, Ámos pl. egyszerű pásztorember, Péter halász, Dávid és Salamon ellenben király. Jeremiás előkelő papi családból származik, Lukács orvos, Pál írástudó. El lehet azt képzelni, hogy ilyen különböző származású, gondolkozású és műveltségű emberek milyen különböző módon írnak.

Sokrétű a biblia tartalma szerint is. Vannak benne történeti könyvek, mint pl. Mózes öt könyve, vagy az evangéliumok. Vannak benne költői alkotások, mint pl. Dávid zsoltárai. Vannak benne prófétai könyvek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a különböző tartalmú könyvek különböző nehézségeket jelentenek a bibliaolvasó ember számára. A történeti könyvekben sokszor megakad azért, mert nem ismeri annak a kornak történeti helyzetét, melyből a történet való. A költői alkotásoknál sokszor megzavarja az, hogy nem ismeri költői nyelvét, képeit, hasonlatainak jelentését annak a kornak, amelyből a költői alkotás származik. A prófétai könyveknél a jelképes prófétai nyelv s a látomások okoznak sok nehézséget.

3. A biblia bizonytalan szövegűnek mondott könyv. Keletkezésekor még nem volt könyvnyomtatás. Kézi másolással lehetett csupán sokszorosítani. Bármilyen nagy gonddal történt is a másolás, mégis elkerülhetetlen volt, hogy évszázadok, sőt évezredek során ne csússzanak be elírások a másolás alkalmával. Ennek következtében az egyes szövegek között itt-ott eltérések vannak. Az eredeti szövegnek megállapítása nemcsak azért nehéz, mert az ó- és újszövetségi kéziratok száma ezernél több, hanem azért is, mert a legelső kéziratok elvesztek. Szorgos tudósok serege dolgozott s dolgozik azon, hogy a biblia eredeti szövegét megállapítsa. Ez az ú. n. bibliakritika. Az a bibliaszöveg tehát, amely ma előttünk áll, tudós összmunka eredménye.

A biblia szövegének ezt a kritikáját a hitetlen emberek mindig felhasználták arra, hogy minden olyan szentírási helyre, amely kellemetlen az óember számára, ráfogják, hogy az csak későbbi betoldás. Az ilyenek szokás szerint mindig hangosabbak, mint azok a csendben dolgozó hívő tudósok, akik áhítatos tisztelettel dolgoznak a biblia eredeti szövegének a rendelkezésükre álló lehetőségek között legbiztosabb megállapításán. Ez a hihetetlen bibliakritika sok embert akasztott már meg a biblia olvasásában.

4. A legtöbb biblia fordítás. Eredeti nyelvén, héberül és görögül, nagyon kevés ember olvashatja. Arra vagyunk kényszerülve, hogy fordításban olvassuk, a fordítás azonban természetesen sohasem az eredeti. Minden fordító — bármennyire alázatosan fordít is — természetszerűleg mindig ad valamit önmagából is s ezért az a tény, hogy a legtöbb ember csak fordítás közvetítésével juthat hozzá Isten igéjéhez, szintén egyik nehézsége a biblia megértésének.

5. Nehézsége a biblia megértésének az is, hogy a bibliának egészen különleges nyelvezete van. Érthet valaki héberül és görögül, olvashatja eredetiben a szentírást s lehet, hogy mégsem tud vele mit kezdeni, mert idegen előtte a biblia nyelve. Van ugyanis a bibliának is ú. n. formanyelve, mint ahogy a zenének is van formanyelve. Aki érti a zene formanyelvét, az megérti a zene beszédét emberi beszéd nélkül is. Megérti, hogy most talán a szerelem vágya eseng a hangszeren, azután a féltékenység viharai zúgnak benne, majd a békesség harmóniái csendülnek meg. Mindez azonban olyan ember számára, aki a zenei formanyelvet nem érti, idegen marad. Hallja a zenét, talán gyönyörködik is benne, de sejtelme sincs, hogy miről szól. Így van egy sereg ember a bibliával is. Ezért nem tud mit kezdeni vele.

6. A biblia azzal az igénnyel lép fel, hogy Isten kijelentése. Azt mondja önmagáról: „A teljes írás Istentől ihletett". (II. Tim. 3 : 16.)

Ez az igény is sok bibliaolvasót zavar meg. Ha a biblia nem volna más, mint különböző embereknek Istenről való bizonyságtétele, akkor is áldott könyv lenne s akkor egyszerre magyarázatot találna mindaz a korhoz és íróhoz kötöttség, ami az egyes szentírási könyveken világosan látható, de ami sokszor zavarja azt az embert, aki a bibliát Isten önmagáról szóló kijelentésének akarja tekinteni a biblia kijelentett igénye szerint. Sok bibliaolvasónak okozott már nehézséget az, hogy Isten ihletése és az ember milyen viszonyban van egymással. Csatornája-e csupán az ember Istennek, amelyen keresztül beömlik esőként ebbe a világba Isten áldása, vagy pedig földréteg, amelyen keresztülszívódik a felülről aláhulló eső? A csatorna semmit sem ad hozzá az esővízhez, a földréteg azonban hozzáadja a benne feloldható anyagokat s így születnek meg a gyógyforrások.

Nehéz alázatosan beletörődni abba, hogy a szentírás egyszerre Isten beszéde és ember beszéde is.

7. A biblia azzal az igénnyel lép fel, hogy Isten napi-parancskönyve, lábainknak szövétneke és ösvényünknek világossága (Zsolt. 119:105), A biblia tehát Isten ajka, amellyel naponta bele akar szólni az életembe. Egészen gyakorlati és egészen személyesen nekem szóló könyv. Ez is sok bibliaolvasót zavart már meg. Sehogysem tudják belőle kiolvasni Isten parancsát, vagy tanácsát, mert Isten nem úgy közli akaratát velünk, mint a különböző mesterségbeli segédkönyvek, melyek á, b, c-be szedett címszók alatt közlik velünk pontosan, hogy mikor mit kell csinálni.

* * *

Vannak a bibliaolvasásnak olyan nehézségei is, amelyek nem a bibliában, hanem az olvasóban rejlenek.

1. A bibliában mindent Jézusra kell értenem. Ez a biblia kulcsa. A szerecsen főember is azért nem érti a bibliát, mert nem tudja, hogy a biblia mindig Jézusról beszél. A biblia nem erkölcstan, hanem Krisztusról szóló bizonyságtétel. Lukács evangéliumának 24-ik részében az emmausi tanítványok előtt világosítja meg Jézus ezt a tételt, mikor megmagyarázza nekik Mózestől kezdve a prófétákon át, hogy minden Krisztusról beszél. Tehát nemcsak az újtestámentom beszél mindig Jézus Krisztusról, hanem az ó is.

2. A bibliában mindent magamra kell értenem. A biblia úgy beszél Jézusról, mint aki az én megváltásomra jött el. A szerecsen főember is azért nem érti a bibliát, mert úgy olvassa Ézsaiás könyvét, mintha abban reá egyáltalában nem vonatkozó történetről volna szó. Aki nem magára vonatkoztatva olvassa Isten igéjét, az ne csodálkozzék, hogy előle a biblia elrejti önmagát.

3. Imádkozva kell olvasnom. A szerecsen főember is azért nem érti meg, hogy kiről szól Ézsaiás próféta, mert úgy nyúl hozzá a könyvhöz, mint más könyvhöz: abban a meggyőződésben, hogy saját értelmi képességeinél fogva meg fog tudni birkózni annak tartalmával. A biblia világának feltárása mindig kegyelem, amiért imádkozni kell.

4. Engedelmesen kell olvasnom. A biblia meg nem értésének a legtöbbször nem értelmi, hanem erkölcsi nehézségei vannak. Nem az ostobasága miatt nem érti az ember, hanem a gonoszsága miatt. Nem azért, mintha nem tudná, miről van szó, hanem azért, mert nem akarja megérteni. Kellemetlen és kényelmetlen számára az, amit a biblia mond. Ezért kell mindig úgy olvasnom, hogy az írás tekintélye előtt már előre feltétlenül meghajlok. Nem föléje hajlok, és nem gondolkodom fölötte, hanem leülök alája és hallgatom. Aki mindig engedelmeskedik annak, amit megért a bibliából, mindig meg fogja majd engedelmeskedése után érteni azt is, amit azelőtt nem értett meg.

A szerecsen főemberben is ott volt ez az előzetes engedelmes készség. Nem tudja még, hogy mit kapott Ézsaiás könyvében, de enged Isten Szent Lelke indításának, mely kezébe akarja adatni a bibliát. Nem tud várni, míg hazaér, a kocsin elkezdi olvasni. Nem unalomból rontja a szemét az olvasással. Ha unalomból olvasná, már régen abbahagyta volna. Mire Filep odaér, már az 53-ik fejezetet olvassa Ézsaiás könyvéből. Nem érti, és mégis olvassa. Az ilyen léleknek felpattanja Isten a titkok zárját,

* * *

Isten adhat élményt is azoknak, akikkel találkozni akar, az általános azonban az, hogy igéjén keresztül akar találkozni az emberrel. Jézus is küzdött az ellen, hogy az emberek jeleket és csodákat várjanak. Azok az emberek, akik a keresztyénségben is élményeket hajszolnak, ingatag talajra építik keresztyénségüket Az Úr nem ilyen szubjektív alapra akarja felépíteni életünket, hanem az ige tárgyilagos valóságára.

Ha hitre szeretnél jutni, ha azt akarod, hogy beteljesedjék torzó életed, becsüld meg Isten igéjét. Lehet, hogy ez Neked kevés, lehet, hogy másképp akarsz hitre jutni, de Isten nem úgy találkozik az emberrel, amint az ember akarja, hanem ahogyan Ő akarja. Nekem nincs jogom megszabni, hogy hogyan találkozzunk. Ha egy könyvet adott a kezembe, el kell fogadnom, mint ahogyan a szerecsen főember elfogadta. Talán én is hiába olvasok 52, vagy még több fejezetet értetlenül, de az ö beszéde nem tér vissza üresen. Egyszer elérkezem én is ahhoz a fejezethez, ahol megnyílik előttem Isten titka.