Az érthetetlen kereszt

Az etióp kincstárnok megtérésének története (ApCsel 8,26–40) alapján tartott előadás-sorozatot Túróczy Zoltán 1942 augusztusában az Evangélikus Testvéri Szolgálat gyenesdiási férfievangelizációján. A hat alkalom leirata A hitrejutás útja címmel az Élő Víz Evangéliumi Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1943-ban. A szöveg részenkénti újraközlésével emlékezünk az ötven évvel ezelőtt elhunyt püspökre.

[Az első, az Istent kereső ember, a második, Az embert kereső Isten és a harmadik, Az érthetetlen ige című részek a linkekre kattintva olvashatók – a szerk.]

A szerecsen főember Ézsaiás próféta 53. fejezeténél akadt meg a bibliaolvasásban. Ez a fejezet Isten Bárányáról szól, aki a Golgotán bűneinkért szenvedett és meghalt. Eljutott tehát a keresztig. Itt azonban megáll. Szeme meglátja a betűket, Filep még hallja is, amint fennhangon olvassa, de az olvasásból is rögtön nyilvánvaló, hogy nem érti a kereszt titkát.

Itt van — a golgotai keresztnél — a hitrejutás útjának a fordulópontja. Ennek kikerülésével nem lehet igaz hitre jutni, pedig nemcsak az óember, hanem a „vallásos" ember is szeretné kikerülni a keresztet. A szerecsen főember is „vallásos” ember. Komolyan, buzgón, áldozatosan keresi Istent. Isten is csodálatosan keresi őt. Megelégszik Isten igéjével, s ha nem érti, akkor is olvassa..., de a kereszttel nem tud mit kezdeni. A keresztről való beszéd ma is bolondság és botránykő az embernek. (I. Kor. 1:18—23).

Azt mindenki hajlandó elfogadni, hogy az, ami nagypénteken a kereszten történt, a világ legnagyobb tragédiája, eszmékért elszenvedett hős vértanúhalál, de hogy a kereszten Isten Báránya váltságot szerez a világ bűneiért, ezt a természeti ember nem hajlandó befogadni.

A kereszt az ember számára mindenkép ésszerűtlen.

A gondolkodó emberi elme számára jogi lehetetlenség az a helyettes elégtétel, amely a kereszten történik akkor, amikor Isten egyszülött Fiában önmagára veszi a világ minden bűnét, hogy elszenvedje érettünk és helyettünk annak minden büntetését. Már maga a helyettesítés is jogi lehetetlenség. Aki más helyett akarja leülni a büntetést, megbüntetik érte s a bűnös sem mentesül büntetésétől. A bírónak és az elítéltnek az a személycseréje pedig, amely a kereszten áll előttünk, az emberi értelem előtt naiv romantikának látszik.

A gondolkodó emberi elme számára erkölcsi lehetetlenség is az, ami a kereszten történik. A bűnösért ártatlan szenved ott. Az ilyen eset mindig felháborítja az ember igazságérzetét. Úgy érezzük, hogy az osztó igazság a társadalom fundamentuma és ez azt kívánja, hogy mindenki a maga bűneiért lakoljon, s ártatlanul senki se szenvedjen.

A kereszt az ember számára mindenképp megalázó. Ezért sem kell az embernek.

A kereszt kegyelmet hirdet, az ember pedig jogot akar és nem kegyelmet. A kegyelemre utaltság elismerése ugyanis megalázó. Amint a mindennapi életben jogot és nem jóindulatot akar az ember a maga számára biztosítani, épp úgy viselkedik az üdvösség kérdésében is. Nem kegyelemből akar a mennybe jutni, hanem a maga erejéből. A legnagyobb erőfeszítésekre is hajlandó azért. Építi újra meg újra az ószövetség Bábel-tornyát. hogy az égbe feljuthasson. Alulról akarja meghódítani a mennyet s nem akar belenyugodni abba, hogy a mennyei Jeruzsálem felülről száll alá. Nem tud belenyugodni abba, hogy erre a kérdésre: „Kicsoda üdvözülhet hát?" Jézus így felel: „Embereknél ez lehetetlen." (Máté 19:25—26).

Hiába mondják néki, hogy a földről az égbe nem vezet út, csak az égből vezet le a földre, nem tud ebbe a megalázó ténybe belenyugodni. Ezért hajlandó az ember nagy lelkesedéssel csatlakozni minden olyan valláshoz, amely a kereszt kikerülésével akarja megoldani a bűn kérdését. Hajlandó arra, hogy a bűnt jóvátegye, vagy levezekelje, de hogy a kegyelmet elfogadja, arra nehezen fanyalodik reá. Pedig itt van a keresztyénség lényege. Ezért egyedülálló a keresztyénség. Ezért nem fejlődési foka, vagy akár csúcsteljesítménye a keresztyénség a különböző emberalkotta vallásoknak, hanem emberi elme által ki nem található kijelentés.

De idegenkedik az ember a kereszttől azért is, mert a kereszt irtóztató. Megmutatja a bűnt a maga teljes szörnyűségében.

Lukács 23:26—31-ig van megírva az, hogy a jeruzsálemi nőkre milyen hatást tett a Krisztus keresztje. A női szívek nem bírták könny nélkül nézni a fájdalmak útján keresztje alatt roskadozó s talán többüknek ismeretlen, vérverítékes embert. Jézus hozzájuk fordulván, így szól: „Ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok és a ti magzataitokon. Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?" Ez az esemény elénk állítja a nagy kérdést: Milyen nagynak kell lennie az ember bűnének, ha az ártatlannak helyettes elégtételképen ennyit kell szenvedni!

Nem nézhetem ezt a kérdést csupán egyetemes emberi szempontból úgy, mintha az emberi bűnök nagy hegyében csupán csak egy kicsiny rög lenne az én bűnöm. Krisztus az egész emberiségért szenvedett ugyan, de szenvedésére minden egyes embernek úgy kell tekintenie, mint amely egészen és kizárólagosan az ő bűneiért történt. Amikor pedig így az okozatból visszakövetkeztetek az okra, Krisztus szenvedéséről a magam bűnére, nem elég, ha a nagypénteki eseményre gondolok csupán. Krisztusnak egész élete szenvedés volt.

Lejön a mennyből, ahol mindenki szereti őt, a földre, ahol mindenki gyűlöli. A barmok összébb húzódnak, hogy helye legyen a világ Megváltójának, de az emberek nem hajlandók összébb húzódni érette. Még bölcsőt sem adnak neki s ágyat sem a vajúdó anyának. Kell-e ennél proletárabb születés? Kint a bethlehemi mezőn megnyílik ugyan az ég és angyalok serege zeng éneket, de bent az istállóban teljes proletár-sorsban barmok leheletétől melegítve fekszik a szalmán Krisztus. Még értelmesen szét sem tud nézni a világban, máris menekülnie kell, mert gyilkos haraggal keresik. Otthontalan, hazátlan. Az övéi közé jön, de az övéi nem fogadják be,

Lejön a világra, hogy megváltsa azt s világmegváltó szolgálat helyett kenyeret kell keresnie a családnak. József ugyanis valószínűleg korán elhal, hiszen később az evangéliumok nem emlékeznek meg róla s így Jézusnak kell a családfő szolgálatát vállalnia. Aki érezte már, hogy hatalmas erők feszülnek benne, de alkotásra módja nem nyílik, az meg tudja érteni, mit jelenthetett Jézus számára vállalni hosszú éveken át a gerendák ácsolását a világmegváltás munkája helyett.

Amikor elérkezik nyilvános fellépésének ideje, elindul, s amerre jár, tanít, gyógyít, vígasztal. Oda szeretné vezetni és szeretni az embereket Istenhez, azok azonban kuruzslót, csodadoktort látnak benne, sőt még Belzebub emberének is gondolják. Tanítványai sem jelentik számára mindig azt a megértő kört, amelyre olyan szüksége volna. Sokszor kell elszenvednie őket. Mikor leginkább volna rájuk szüksége, akkor is elalszanak. Ellenségei ellenben ébren vannak. Árnyékként kísérik őt, tőrt vetnek neki. Csapdáik között kell állandóan járnia. Nem akkor kezdődött tehát bűneimért való szenvedése, mikor ráhullott kezére a porkolábok bilincse. Addig is szenvedés volt az élete. Nagycsütörtök és nagypéntek csak betetőzése volt szenvedésének. A testi kínzás rettenetessége, a bitó szégyene, a vesztőhelyen elszenvedett halál, a barátai gyávasága, ellenségeinek gúnyolódó káröröme, a csőcselék szájtáti bámészkodása... Rettenetes még rájuk is gondolni. Végül Isten is elhagyja őt. Könnybe borul a szemem, elszorul a szívem, ha elgondolom, hogy olyan nagy az én bűnöm, hogy egy ártatlannak is csak ennyi szenvedése elég érette.

Itt érkeztünk el a kereszt érthetetlenségének legkézzelfoghatóbb okához. Nem kell az embernek a kereszt, mert az kibírhatatlan. Nem bírja az ember elhordozni azt, hogy más szenvedjen érette s különösképpen nem bírja elhordozni azt, hogy az szenvedjen ártatlanul érette, aki szereti őt s akit ő is szeret.

Gondoljunk csak arra, hogy mikor rajtunk következik be Isten fenyegetésének valóra válása s Isten az én bűneimet bünteti meg hitvestársamon, gyermekeimen, vagy unokáimon, hogyan tudunk akkor könyörögni azért, hogy inkább zúduljon ránk sokszorosan bűnünk büntetése, csak nekik ne kelljen szenvedniük érettem!

Pedig a kereszten fordul meg minden. A szerecsen főember is vagy megismeri a kereszt titkát és akkor hitre jut, vagy nem s akkor hiába minden jeruzsálemi zarándoklat s minden bibliaolvasás is. A kegyelmes Isten és a kegyelemre szoruló ember csak a golgotai kereszten tud egymással találkozni. Ezért az egyetlen megoldás a kereszt. S ezért egyben az egyetlen evangélium is. Ésszerűtlen, megalázó, irtóztató, gyötrelmesen kibírhatatlan, de nincs más megoldás. Ez lehet „bolondság azoknak, akik elvesznek, de nékünk, akik megtartatunk, Istennek ereje". (I. Kor. 1:18.) Amikor a pusztában a kígyómarta nép rakásra hullott, Isten az érckígyót emeltette fel Mózessel. Hányan mondhatták kínjaik között fetrengve, hogy minek ez a hókusz-pókusz, de akik hittel tekintettek fel reá, azok ezen a „bolondságon" át meggyógyultak.

János evangéliumának első fejezetében van megírva Keresztelő János bizonyságtétele Jézusról. Mikor meglátja őt, ezt mondja róla tanítványainak: „Imé az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit”. (Ján. 1:29) Ezt akarta Filep is megvilágítani a szerecsen főember előtt. Ezt akarja előttünk is világossá tenni Istennek Szent Lelke.

Ember! Miért hordozod bűneid terhét, mikor úgyse bírod? Miért nem adod oda az Isten Bárányának, mikor ő azért jött, hogy a világ minden bűnét magára vegye? Lehetetlen mindezt megrendülés nélkül végiggondolni. Lehetetlen a kereszt alatt nem hinni, hogy szeret az Isten. Lehetetlen a kereszt alatt — ha egyszer igazán megállunk alatta — meg nem hódolni a kereszten kijelentett isteni kegyelem előtt.

Ha majd nem fonákáról, hanem színéről látjuk a világ történelmét, mint Isten szőttesét, meglátjuk, hogy Isten mindent jól cselekedett s mindent üdvösségünkért csinált. Nem volna csoda, ha az üdvözültek seregében ezért volna tele Isten dicséretével minden szív és minden száj, mégis a mennyben csak egy ének zeng az üdvözültek ajkán, a Bárány éneke: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen dicsőséget". (Jel. 5:12.) Isten többi jótette, amiben e földi életben részünk volt, mind eltörpül a kereszten kijelentett bűnbocsánat kegyelme mellett.

A szerecsen főember Filep bizonyságtétele után így áll oda a kereszt alá s meghódol a megöletett Bárány előtt.